Vissza a nyitóoldalra

Útibeszámoló három hangra: a 11.D Krakkóban

2015. június 25.

Az osztálykirándulás két napját eggyel megtoldva, május 30-a és június 2-a között Dél-Lengyelországban járt osztálykirándulni a 11.D, Hergárné Mády Katalin tanárnő és osztályfőnökük kíséretében. Fénykép ugyan nem sok született, de élményeikről egymásnak felelgetve számolnak be a következő sorokban.

Vasárnap 6.45-kor összegyűlt a kis csapat: az osztály 18 fővel képviseltette magát, ám Ignácz nem volt sehol, pedig még a Botond is időben érkezett.

Tulajdonképp kicsit sem lepődtem meg, mikor kiderült, hogy a busz, amivel mennénk, defektet kapott.

Kiválóakat pisiltünk viszont addig is a Nagyi Palacsintázójában.

Két óra sem telt bele, s a vezető bácsi máris ott termett előttünk. Gyorsan felsorolta az Ignácz Busz törvényeit, és már indultunk is. A buszút alatt a csapat mind közösségileg, mind szagilag összekovácsolódott.

Csupa jó slágert énekeltünk, szinte az egész úton. Beszélgettünk, aludtunk és ettünk – és még énekeltünk: ez a négy tevékenység váltotta egymást Lengyelországig.

Volt, akinek nagy és örömteli meglepetésére szolgált ez a Magyar- és Lengyelország közti, gyönyörű füves rétekkel, nagy hegyekkel és bocikkal megáldott SZ-betűs ország.

Az első nagyobb megállónk egy sóbánya volt Wieliczkában, Krakkótól nem messze, ahol sóból voltak a falak, a termek, sőt a szobrok is. Az idegenvezetőnk mindenáron el akarta érni, hogy megnyaljuk a bánya egyes részeit. Volt, aki nem tudott ellenállni eme különös rituálé csábításának…

Krakkó felé közeledve már eléggé elegünk volt az úti bénázásból, és a 150. „Hoppkutya!” játszma sem dobta föl többé a társaságot. Jó volt megérkezni. Pozitívan csalódtam a szállásban: szokatlanul jó volt – a szobánk, a fürdő, minden.

Nem ehhez szoktunk az osztálykirándulásokon…

Mindenkinek sikerült jól összebarátkozni a hostelben az esetleges, külföldi eredetű szobatársakkal.

Este még kajáltunk valamit, aztán irány a város. Az esti városnézés után nem kaptunk valami sok szabadidőt, úgyhogy nagyjából 10 percünk volt… A mi szobánkban gyűlt össze aztán a kemény mag, a zene akkor is (mint az egész osztálykirándulás alatt) szólt.

Másnap mindenfélét néztünk Krakkóban, és kiselő is adtunk erről-arról. Leginkább Candy néni mesélt, pl. az egyetemről, ahová Kopernikusz is járt. Aki figyelt (volna), még a toronyból is megnézhette (volna) a teret meg a Posztócsarnokot.

Aztán pedig Auschwitz. Talán ez érdekelt minket a leginkább. Szerintem mindenkit megrázott. Számomra a legérdekesebbek a falon lógó képek voltak, a foglyok arcával, odakerülésük illetve haláluk dátumával. Néztem a tekintetüket és próbáltam átérezni. Libabőr…

Elég sokat beszélgettünk aztán, hogy ez hogy történhetett, hogy mi mit csinálnánk ilyen helyzetben, és hogy a kommunisták mennyire hasonló módszerekkel dolgoztak. Szóval hogy nem sok kreativitás van a kegyetlenségben.

Ám hangulatilag mindezt kompenzálta és ellensúlyozta egy esti pizzázás, közvetlenül a sárkányszobornézés után.

Előd föl akarta hívni a város címerében található sárkány „cégét”, rendelni egy tűzfújást, de hát kaptunk egyet anélkül is. (Meg a mesét, hogy ez a sárkány fogyasztotta a krakkói szűzlányokat, amíg nem történt valami legendás.)

A második este (ami egyben az utolsó is volt) nagyjából ugyanúgy telt, mint az előző. Kicsit fura volt, de jó.

A harmadik napon megpihentünk, egy várnézés áldozatai lettünk, majd a szokott időben, a szokott helyen töltöttük meg bendőnket. Ignácz már idegesen várt ránk a lakoma után. Nem tehettünk mást: felszálltunk a buszra, majd néztük, ahogy Krakkó egyre távolodik és távolodik és távolodik… A hazaút békésen telt, a „hoppkutyák” is csak szakadozottan törtek elő belőlünk. Fél tízre értünk a Batyira, ahol minden jóérzésű diák Ignácz bácsi kebelére borulva búcsúzott.

Összegezve: skype-oltunk Annával Amerikában, szóval szinte tizenkilencen voltunk. Kicsit unalmas (de nyilván takarékos) három napig reggelizni a hazai palacsintát, még jó, hogy Bálintra mindig lehet számítani. Elvesztettünk egy lakatkulcsot is, de a Pannit tényleg csak majdnem. Szóval jó volt ez!

Lengyelország szép hely, a csövesek agresszívabbak, a lányok szépek, a kaja nem jó. „Tízpernyolcas!”

 

Csikós Áron, Takács Dominik és a többiek

Biciklitúra 7.b, 2015 BalatonVissza a(z) kirándulások oldalraKét csoporttal látogattuk meg a Paksi Atomerőművet
csütörtök (december 2.)
Szülői lelkinap - 1. adventi gyertyagyújtás
péntek (december 3.)
Történelem évfolyamvizsga, írásbeli 11. évf.
hétfő (december 6.)
Történelem évfolyamvizsga, szóbeli 11. évf.
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
péntek (december 10.)
Olasz - francia délután
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)