Vissza a nyitóoldalra

Latinos tanulmányi kirándulás Tác/Gorsiumban

2014. október 21.

Szeptember 23-án vettünk részt gimnáziumunk szokásos latin tanulmányi kirándulásán, több mint 40 diákkal. Az úti cél ezúttal a római Gorsium volt, nem messze Székesfehérvártól, a mai Tác község közvetlen szomszédságában. Az évenként megrendezett program nem csak azért népszerű, mert a kiránduláson résztvevőknek nem kell a tanórákon részt vennie, hanem mert a diákok minden évben más és más érdekes helyszínekre juthatnak el. Magam is kíváncsian vártam a visszatérést Gorsiumba, mert hisz bár 5-6 évvel ezelőtt már jártam ott, a jó időt kitevő egyetemi latin tanulás után másként nézek a római múlt emlékeire. 
Gyülekezési helyül a Déli pályaudvar lett megbeszélve. Bár a busz csak háromnegyed 8-kor indult, biztos, ami biztos alapon negyed 8-ra, legkésőbb fél 8-ra volt kitűzve a találkozás időpontja. Szerencsére senki sem aludt el, mindenki fel tudott szállni a buszra, magamat is beleértve. A kiránduláson egyébként az iskolából bárki részt vehetett, pusztán a részvételi szándékot kellett előre jelezni. Ragyogó napsütésben (amely Gillyén tanár úr szerint mindig megadatik a latin kirándulásokon), nem túl hosszú, egy órányi utazás után már meg is érkeztünk Gorsiumba. Egy rövid technikai szünet után, mint megannyi, ínycsiklandozó tanulmányokra éhes farkas falkájaként szálltunk le a buszról. 
A csoport az előre megbeszélt elveknek megfelelően kettéoszlott és kezdődhetett Gorsium bejárása és emlékeinek számba vétele, két, a terepen járatos idegenvezető hölgy vezetésével. 
Hiába volt a kék ég, a metszően tiszta levegő, nagyon hideg volt és a szél is fújt. A szél nem csak a hideg miatt vált kellemetlenné, hanem mert a vezető hölgy hangját is elfújta és nem mindig lehetett mindent érteni. A nehézségek dacára a vezetés segítségével igyekeztünk a lehető legtöbbet megérteni a körülöttünk fekvő romokból és az egykori városból. Valaha kissé csalódással vettem tudomásul, hogy mekkorák is voltak az ókori, középkori városok. Most azonban Tácot romjaiban is jelentősnek tudtam látni, főleg annak tükrében, hogy a város ma látható része, csak 5%-át adja a város valamikor területének. A sok érdekes információ közül, amit vezetőnktől megtudtunk, a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a Sárvíz, amely a modern és az ókori település között lassan csordul tova, a római időkben csaknem Duna nagyságú folyó volt. Gorsium kikötője pedig a folyón végbemenő nyugat-kelet irányú gabonakereskedelmet bonyolította. Érdekes, hogy a táj mennyi tapintattal rejtette magába mind a rómaiak, mind az elmúlt idők nyomát. 
Gorsium tipikus római város, a megfelelő római középületekkel (amphiteátrum, forum, pogány szentélyek, köztéri szobrok, stb.). A mély persze azokat a dolgokat rejti, amik nem mindig tipikusak. A város ma is figyelemreméltó kútjában találták a régészek azokat a korukban mindennapi tárgyakat, amik a legnagyobb betekintést engedik a hétköznapi életbe. Különös, hogy ma ezek a néhai szemetek a legérdekesebbek a számunkra. Érdekes volt a keresztény emlékeket látni, az egykori templomot, a keresztelőmedencét. Jó volt arra gondolni, hogy több mint 1600 évvel ezelőtt ezen a tájon már keresztények éltek. Mikor már teljesen átfagytak a vezető hölgyek, Berthóty tanár úr kezdeményezésére nekifogtunk a különböző sír-, fogadalmi-, vagy egyéb közfeliratok olvasásába. Élveztük ezt az újdonságot, a diákok is részt vettek a feliratok megfejtésében. Soha Bálint még önállóan is vállalkozott a latinról magyarra fordítással. 
A buszhoz visszatérés után a vakmerőbbek még tettek egy rövid sétát a legérdekesebb helyszíneket újra felkeresve, Berthóty és Gilyén tanár úr együttes kíséretében. A két bennünket kísérő hölgy egy rövid ideig velünk tartott a busszal, amikor elbúcsúztak tőlünk tapssal viszonoztuk a vezetést és kedvességüket. A buszon hazafelé is igencsak jó volt a hangulat, amit a Gorsiumhoz kapcsolódó kvíz is melegen tartott. Magam is próbálkoztam a feladatlap kitöltésével. Nagyon sok feladatlap lett nagyon jól kitöltve, a 13-ból elért 12 pontommal is csak a bő élmezőnybe tudtam fölzárkózni. Szerencsére csoki nemcsak a legjobbaknak, hanem mindenkinek jutott, így minden szempontból elégedetten fejezhettük be a kirándulást. 
 

Hursán Szabolcs

Polak, Wegier, Dwa BratankiVissza a(z) kirándulások oldalraSzabadság-harcaink – napról napra
Ezt a programot a
Gimnázium 1687 Alapítvány támogatta!
vasárnap (november 28.)
Advent 1. vasárnapja
csütörtök (december 2.)
Szülői lelkinap - 1. adventi gyertyagyújtás
péntek (december 3.)
Történelem évfolyamvizsga, írásbeli 11. évf.
hétfő (december 6.)
Történelem évfolyamvizsga, szóbeli 11. évf.
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)