Vissza a nyitóoldalra

Erdélyi zarándoklat 2016.

2016. június 23.

Életemben először volt szerencsém elmenni egy, a magyarság számára nagyon híres zarándokhelyre, Csíksomlyóba. Természetemnél fogva nem nagyon lelkesedtem az iránt, hogy elmenjek, de így utólag visszagondolva örülök, hogy „elvonszoltak”, mert egy életre szóló élményben részesültem, akárcsak a többiek.

Kedden késő este indultunk el a Batthyány-térről, és egy nagyon hosszú és egyáltalán nem pihentető éjjeli utazás után megérkeztünk Kolozsvárra. Ott megnéztük a Szent Mihály-templomot, és Mátyás király szülőházát. Ezután a Tordai hasadék felé vettük irányunkat. Kívülről szép és jó volt, szívesen elnézegettem volna napestig; de belülről! Amint belevágtunk a túrába, egyből láttuk, hogy ez nem egy sétagalopp lesz, ugyanis a hasadék belülről egy lélegzetelállító, ám veszélyes kaland, amit valamennyien csak nagy nehezen tudtunk átvészelni. Viszont a felejthetetlen élményért megérte a szenvedés! Mondanom sem kell, hogy repestünk az örömtől, amikor a drága tanárurak bejelentették, hogy visszafele is ezen az úton kell menni… Miután megcsináltuk a kötelező fotókat a szüleinknek és néhány személyes fotót magunknak, egy újabb buszos utazás vette kezdetét Marosvásárhelyre. Itt betértünk a Teleki-Bolyai Könyvtárba, ahol egy rendkívül izgalmas történelemmesélés után kaptunk egy kis szabadidőt. Mindenki szétszéledt és ment várost nézni, majd összegyűltünk és elmentünk az aznapi szállásra Szovátára. Négyfős faházikókban aludtunk. Azért este még körbesétáltuk a Medve tavat!

Másnap az első programunk a parajdi sóbánya volt, ahol szabadon nézelődhettünk, szabadidő keretében. Kiérve a felszínre, kaptunk még egy kis időt, hogy emléktárgyakat vehessünk itthonra. Ekkor tapasztaltuk meg, hogy Erdélyben lehet normális méretű Mountain Dew-t venni, fillérekért (ott annyiba került egy 2,25 literes Dew, mint itthon egy kis 0,3 literes), úgyhogy bevásároltunk üdítőből. Ezután nagyon finom, házi kürtöskalácsot ebédeltünk Molnos Dominik családjánál. Utunk ezután a legendás Gyilkos-tó felé vezetett, ahol fakultatív csónakázási lehetőség volt azon a vízfelszínen, amiben fenyőfák törzseinek maradványai ágaskodtak ki veszélyes csapdaként a gyanútlan turisták számára. Jómagam Pácz tanár úrral kerültem egy csónakba, úgyhogy tökéletes biztonságban tudhattam magam. Ezen élmény dús program után utaztunk tovább, míg elértük Békás-szorost. Gyönyörű szépek voltak azok a hófehér sziklák és az a tisztavizű patak, ahogy visszaverődött róluk a napfény és szinte elvakított mindenkit a busz fedélzetén. A levegő tiszta volt és a helyen, aminek népi elnevezése a Pokol tornáca, gazdagon rakott vásárbódék voltak, ahol volt minden, mi szem-szájnak ingere: ujjzsibbasztó tréfás pisztoly; patronos pisztoly, ami pufog minden ravaszhúzásnál (én annyira odavoltam ezért, hogy megvettem; erre persze mindenki lőni akart „egyet” és így egyből elfogyott három tárnyi patron); volt Airsoft, igazi sokkolóval felszerelt zseblámpa, gyönyörű zsebkések és gagyi műanyag AK-47; de voltak kézzel font kosarak, házi áldások és más szép erdélyi szuvenírek is. Miután itt végeztünk, útra keltünk és megérkeztünk az aznapi szálláshelyünkre, Gyergyóújfaluba. Beosztottak minket csoportokba és a csoportokat szétosztották a fogadó családok között. Ahova én kerültem, egy nagyon rendes, jóságos család volt, csodaszép, hatalmas házzal és nagyon finom, igazi erdélyi vacsorával. Mielőtt lefekhettünk volna aludni, mindenki számára kötelező táncház volt, amit a falu városházáján rendeztek meg. Elsajátítottuk a néptánc legbonyolultabb fortélyait, lépdeltünk, ugráltunk, táncoltunk, majd éjfél környékén szabadultunk és csoportosan elsétáltunk a szállásokra, aztán gyors mosakodás után már aludtunk is.

Másnap elmentünk az Ezeréves határhoz; útközben találkoztunk a Csíksomlyó Express-szel, ami rengeteg hívő magyart vitt a következő napi Búcsúra. Ezeréves határnak nevezik azt a részt, ahol a történelmi Nagy-Magyarország határa volt; kár, hogy már majdnem száz éve nem az… Ezután a Szent Anna-tóhoz mentünk, ahol többek között a tanár urak is fürdőruhára vetkőztek és megmártóztak a hideg vízben-poénos látvány volt. A következő megálló a Büdös-barlang volt, ahol szó szerint szédítő élményben volt részünk, ugyanis ez egy egykori kénbánya tárnája; ha valaki leguggolt volna és szippantott volna egyet, nyomban megfulladt volna. A közvetlen életveszély folyton velünk volt a hét folyamán: borzasztó úttal rendelkező tordai hasadék, omlásveszélyes parajdi sóbánya és most pedig mérgező gázokkal teli barlang... Persze, ezt csak viccnek szántam. Kísérő tanáraink nagyon vigyáztak ránk! Köszönjük! Ezután már a szállásunkat foglaltuk el: ezen és a következő napon egy csíkszeredai iskolában aludtunk, egy osztályteremben. Jó móka volt.

És el is érkeztünk a hét fénypontjához, ami miatt kimentünk Erdélybe: a szombati, pünkösdi, Csíksomlyói Búcsúhoz. Az első dolog, amit tapasztalhattunk, az a hatalmas tömeg volt, rengeteg ember Magyarország és Székelyföld különböző városaiból. Jó másfél órát hömpölyögtünk az ember-árral, míg végre felértünk a Somlyó-nyeregbe és letelepedtünk, pontosan az oltárral szemben, a másik dombon. Mindenki átszellemült állapotba került és éreztük, hogy jó helyen vagyunk, jó itt nekünk. A mise nagyon szép volt, a prédikáció is tanulságos és elgondolkodtató volt, majd, miután véget ért a szertartás, elkészültek az osztályfényképek és kaptunk egy jó hosszú szabadidőt, hogy vásároljunk kegytárgyakat és visszakeveredjünk az iskolához. Vettem egy szép rózsafüzért és egy kisebb Mária szobrot.

Másnap elmentünk megnézni Orbán Balázs, Tamási Áron és Nagy-Magyarország sírhelyét, síremlékét; voltunk egy faluban (nem emlékszem, mi volt a neve, közben eszembe jutott:Korond), ahol ajándékokat vettünk az itthoniaknak, egészen pontosan ágyas áfonyapálinkát is, majd piknikeztünk, sós patak vizét kóstolgattuk és végül Kalotaszentkirályon, az aznapi szálláshelyen kötöttünk ki. A csoportokba és családokhoz való beosztás, és a vacsora után jött a hét második táncháza, ahol hasonlóan tökéletesen lejtettük a lépéseket, mint csütörtökön. Ismét jól kifáradva, ismét jó későn kerültünk pihe-puha ágyakba.

Végül egy rövid alvás után elérkezett hétfő reggelje, a hazautazás napjának kezdete. Erre a napra is jó pár programmal készültek a tanárok, de sajnos a technika ördöge sújtott le ránk: lerobbant a buszunk, eltört valami tárcsa, ami a motor hűtéséért volt felelős. Márpedig forrongó motorral nem lehet átkerülni a Király-hágó túloldalára, úgyhogy 15 perces technikai szünetet hirdettek. Ebből a 15 percből végül két és fél óra lett, amikor egy isteni közbeavatkozás során tovább tudtunk indulni. Elmentünk a Zichy-barlanghoz, ahol a szerelem forrása található, majd keresztülmentünk Nagyváradon és elindultunk hazafelé. Egy hosszú és nagyon idegesítő, a lányoktól zajos utazás végén pedig késő este megérkeztünk a Batthyány-térre, ahol már vártak a szüleink. Leszedtük a cuccunkat, elbúcsúztunk egymástól és a tanároktól és elmentünk haza.

Ezúton is köszönöm a felügyelő tanároknak: Kiri Andrea tanárnőnek, Dr. Drozgyik Klára tanárnőnek, Albert Tóth Endre tanár úrnak, Pácz Tamás tanár úrnak és persze osztályfőnökömnek, Zsolt Péterné Tóth Andrea tanárnőnek ezt a felejthetetlen kalandot!

Tanárok TihanybanVissza a(z) kirándulások oldalraA 7.A osztály év végi kirándulása
Ezt a programot a
Gimnázium 1687 Alapítvány támogatta!
vasárnap (november 28.)
Advent 1. vasárnapja
csütörtök (december 2.)
Szülői lelkinap - 1. adventi gyertyagyújtás
péntek (december 3.)
Történelem évfolyamvizsga, írásbeli 11. évf.
hétfő (december 6.)
Történelem évfolyamvizsga, szóbeli 11. évf.
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)