Vissza a nyitóoldalra

Kirándulás a koronázó városba

2016. november 24.

Pozsony városa sajnálatos módon kívül esik a magyarországi turisták legkedveltebb úti céljain, pedig busszal alig több, mint két órányira van Budapesttől és nemcsak a közös történelmi gyökerek miatt érdemes idelátogatni. A városnak több neve is ismert: a magyar Pozsony név a Poson személynévből, a szlovák Bratislava egy i.sz. 907-ben említett névből, a Braslavespruch-ból származik, ami a szláv Braslav és a német burg szavak összetételéből alakult ki. Innen jön a város német neve: Presburg is. Ez a három név is mutatja, hogy Pozsony soknemzetiségű város, lakói az évszázadok alatt békésen éltek egymás mellett, és az 1. Világháború után sem akartak Csehszlovákiához tartozni. Mára ugyan a szlovák etnikum került túlsúlyba, de a belváros arculatán ez egyáltalán nem látszik, megmaradt olyannak, mint amilyen 100 évvel ezelőtt volt, ugyanakkor az utóbbi 20 évben az ott lakók jóvoltából az épületeket felújítva lehet megnézni, hatalmas parkokban lehet sétálni. Természetesen minket nem csak a látnivalók, hanem elsősorban a magyar örökség érdekelt, ezért örültünk különösen annak, hogy a Lánchíd Kör jóvoltából – mely a kirándulást a Budavári Önkormányzattól nyert 200.000 forinttal támogatta – eljutottunk a Magyar Intézetbe, ahol annak igazgatója, dr Molnár Imre fogadott, és mesélt az itteni magyarok életéről. Örömmel hallottuk tőle, hogy bár a nagypolitikában a két ország viszonya nem felhőtlen, de a kulturális élet szintjén ebből nagyon kevés látszik. 1956 60. évfordulóján például a forradalomnak emléket állító kiállítás nyílhatott Pozsony belvárosában, melynek megnyitóján a szlovák kulturális tárca a legmagasabb szinten képviseltette magát. Egy város megismerése viszont csak akkor válik teljessé, ha olyasvalaki mutatja meg, aki minden szegletétről tud mindent. Ilyen idegenvezetőt ismerhettünk meg Korpás Árpádban, aki nagy lelkesedéssel és elképesztő tudással vezette végig 40 fős csapatunkat Pozsonyon. Mivel ilyen szakembereket nagyon nehéz megtalálni, ezért – reklám gyanánt is – szívesen osztom meg a nyájas olvasóval elérhetőségeit is: regiomedia@gmail.com, 00421/948/730 940, Skype: korpas.arpad.

Hazafelé jövet még útba ejtettük Mosonmagyaróvárt, hiszen két nappal voltunk az 1956-os forradalom 60 éves évfordulója előtt. Bár az ittenieknek nem 23-a az igazi ünnep, hanem 26-a a gyász napja, hiszen ezen a napon zúdult gyilkos sortűz a békésen felvonuló emberekre, 104 embernek a helyszínen a halálát okozva. A helyiek szerencsére nem felejtették el a velük történteket, impozáns szoborcsoport emlékeztet a vészterhes időkre. Külön szerencsénkre éppen találkoztunk az emlékhely gondozójával, aki egyben az akkori események kutatója is, és egy rövid, de nagyon szívhez szóló beszédet hallgattunk meg tolmácsolásában. Erre még a nap is kisütött, koszorúinkat úgy tudtuk elhelyezni, hogy a felhők eltűntek az égről – pedig Pesten egész nap esett az eső.

Beszámolónk végén hadd köszönjük meg a Lánchíd Körnek és személyesen Praimajer Máriának és Parizán Ildikónak, hogy sok szervező munkájukkal lehetővé tették utunkat.

Devich Dénes

 

Anglia – 57 hangraVissza a(z) kirándulások oldalraÁllatkerti beszámoló
kedd (október 24.)
1. óralátogató nyílt nap
Reggeli zsolozsma a 11. c osztállyal
péntek (október 27.)
Az őszi szünetet megelőző utolsó tanítási nap
hétfő (november 6.)
Az őszi szünetet követő első tanítási nap
Reggeli zsolozsma a 10. d osztállyal
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)