Vissza a nyitóoldalra

Ballagás 2021

2021. augusztus 26.

 

Díjak – díjazottak

 

A Morus-díjat a 2011/12-es tanévben alapították azon végzős középiskolás fiatalok számára, akik nemcsak jó tanulmányi eredményeikkel emelkednek ki társaik közül, hanem jól láthatóan szívesen, aktívan és felelősen vesznek részt közösségi tevékenységben, nyitottak a közéletiségre és emellett elkötelezett keresztények. Iskolánk idei díjazottjai:

 

Dadányi Anna 12.A

Farkas Koppány 12.A

Biró Emőke 12.B

Moldoványi Barnabás 12.B

Polczer Bálint 12.B

Szulovszky Sándor 12.B

Katona Júlia 12.C

Kiss György 12.C

Lendvay Miranda Monsavan 12.C

Petrény Fanni 12.C

Horváth Botond 12.D

 

A Pro Vinea Domini-díjat azok kaphatják, akik az iskolaalapító, Széchény György útmutatása szerint hitben, magyarságban, emberségben és a mindennapi munkában példát mutatva, az Úr szőlőskertjéért munkálkodva igyekeznek élni. Idei díjazottjaink:

 

Bíró Emőke 12.B

Katona Júlia 12.C

 

A Szent Anna-díjat minden évben iskolánk lelki vezetője, Jánosa Domokos atya adja át azon tanulóknak, akik hitük megélésével példát mutatnak társaiknak. Idén az elismerést kapta:

 

Kóczán Máté 12.A

 

 

Endrédi Józsefné igazgató asszony beszéde

 

Tisztelt Államtitkár úr, kedves 12. osztályfőnökök, diákjaink és tisztelt Szülők!

 

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a mise végén, s Államtitkár úrnak köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat.

Örülök, hogy ezen már szüleitekkel együtt vehettek részt. Rossz érzéssel gondolok vissza a szalagtűzési ceremóniára abból a szempontból, hogy akkor a hatalmas templomban egyedül voltatok, szüleitek csak az utcán várakozhattak Rátok. Köszönjük Domi atyának, hogy akkor abban a számotokra szomorú helyzetben megmutatta nektek, hogy mekkora ajándék a Jóisten házából nekivágni életetek legnehezebb szakaszának, az érettségire való felkészülésnek. És ez az év is eltelt, javarészt távoktatással. Ha összeszámoljuk a jelenléti oktatással eltöltött tanulmány időtöket, mintegy 8-9 hónappal rövidült meg számotokra ez a szakasz. Sajnáljuk, hogy pont a nagykorúságba átlépő időszakban találkozhattatok kevesebbet egymással, ráadásul a tanáraitokkal való hasznos életre szóló beszélgetések épp erre a korszakra szoktak esni. Ez utólag sajnos nem pótolható.

Hálát adtunk most a négy illetve hat év ajándékaiért. Nektek is volt megköszönni valótok, de nekünk is. Szinte elérzékenyülve gondolunk a tegnapi napra, búcsúműsoraitokra. Kicsit szomorúan, de mégis felszabadultan, kedvesen adtátok elő.  Közös volt bennük, hogy valamennyien névre szólóan köszöntétek meg tanáraitoknak a nevelést, tanítást, a régvolt kellemetlen percek megszépülve, néha kicsit viccesen kerültek bele szövegeitekbe. Boldogan néztük az osztályok életéről készült kisfilmeket, s különösen szívünkig hatolt a 12. A osztály éneke, „Ott, ahol zúg a négy folyó”.

Ilyenkor hálát érez minden tanár ezért az ajándékért, hogy veletek lehettünk néhány évig, az életünk részei voltatok. Jó volt Veletek és hiányozni fogtok.

Június 24 – Szent Iván napja, Szent Iván éj, romantikusan hangzó szó, az év az egyik leghosszabb éjszakája, ezzel zárjátok közösen eltöltött gimnáziumi életeteket.

Szimbolikus is ezen a napon éjszakába nyúlóan mulatozni a banketten, s majd kilépni a nagybetűs életbe.

A katolikus Egyház Keresztelő Szent János születését ünnepeli. A történetét ismerjük, ismét hallottátok az Evangéliumban. Apja, Zakariás elnémulása, majd gyermeke születésekor beszéd képességének visszanyerése miatt a környezete e jelből rendkívüliségére gondol. „Mi lesz ebből a gyerekből”, kérdezték. Most Ti is épp Keresztelő Szt. János születésnapján álltok egy új életszakasz előtt, s Nálatok is felmerül a kérdés, ami a mai evangéliumi részletben van, „mi lesz belőletek”. 

Első dolog, ami ebből fontos, hogy szoros szeretetkapcsolatban a Jóistennel könnyebben megértitek az ő „jeleit”. Gilyén tanár úr valamennyi osztály eredményhirdetése után elmondta azt is, ne keseredj el, ha most nem sikerül az eddig kitűzött céljaidat elérni. Lehet, hogy egy-egy sikertelenség arra figyelmeztet, hogy most nem a Te utadon vagy, tehát váltani kell. 

16-17 éves korotokig egy viszonylag kiszámítható jövőről ábrándoztatok. Tanultok, elvégeztek egy egyetemet, lesz egy jó szakmátok, családotok, s ez így megy évtizedeken át. Hallottatok ugyan az egész életen át tartó tanulásról, de az megoldhatónak, kiszámíthatónak tűnt. Azt is sokszor mondtuk, hogy az EKG-n kívüli kemény világ farkastörvényei között nehezebb élet vár Rátok. De erre azért senki sem számított. Egy világjárvány viszont teljesen felülírhatja addigi életünk terveit, ezt most tényleg megtapasztaltátok. Eddig csak szólás szintjén volt meg, hogy „ember tervez, Isten végez”, de így most jobban megérzitek, megértitek, hogy mennyire Isten kezében vagyunk.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a kényszerűen otthon töltött időt tanulással töltöttétek, s ez az eredményeiteken is meglátszik. És most itt a vége, a búcsú.

Eddigi években a ballagások forgatókönyve hasonló volt. A végzősök a hálaadó szentmise előtt tisztelegtek az ősi Alma Materünk Hilton falán elhelyezett emléktáblájánál, mi most csak lélekben emlékezünk az egykori diákokra. Az jó, hogy legalább a megszokott, meghitt Szent Anna templomban köszönjük meg a Jóistennek a tanulmányaitok alatt kapott kegyelmeket. Hálatelt szívvel gondoljatok most azokra is, akik segítettek, bátorítottak az évek folyamán – szüleitekre, az osztályfőnökeitekre, tanárokra, családtagokra, barátokra is.

Vélhetően sokféleképpen élitek át a búcsú pillanatait. Néhányan esetleg örülnek, hogy eljött a szabadság órája, de a többségnél inkább a szomorúság dominál. A ballagás lezárja a gimnáziumi szakaszt és megnyit egy újat. Ez egy olyan ünnep, amelyben egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú, az útra hívás és az új iránti kíváncsiság is. Hogy a 12 év alatt szerzett alapokból mit fogtok majd felépíteni, az nagyrészt már rajtatok is múlik. És persze nem csupán a tanórán szerzett ismeretek formáltak titeket, hanem megtanultatok egy összetettebb látásmódot, alkalmazkodást a környezethez és társaitokhoz, a közösségformálást, az egymásra figyelést.

Mivel már a felnőttkor határán vagytok, figyelitek a társadalmi folyamatokat, főleg azt, ami most rólatok szólt. Láthattátok, hogy a magyar egészségügyi rendszer milyen erőfeszítésekkel igyekezett a járvány megfékezésére, valamint a köznevelésért felelős államtitkárság is mennyi munkát fektetett abba, hogy beengedhessék a diákokat az iskolába, s megszervezzék az érettségiteket, aminek köszönhetően életetek a kívánt irányban folytatható. Köszönjük a Ti felelős magatartásotokat is, hogy a három hetes írásbeli időszak valóban zökkenőmentesen és eredményesen telt el.

A nagyobbakkal sokkal több fontos dologról lehetett más években beszélgetni, ez nektek most kimaradt. Egy dolgot, iskolánk egy kiemelt nevelési célját és egy hozzá tartozó aktuális problémát is még búcsúzóul nagyon át kellene éreznetek, gondolnotok.

Tapasztalhattátok, hogy itt mindig kiemelt szerepet kapott a nemzettudat erősítése is, bár a mély érzelmi kötődések kialakítása hosszú folyamat. Ennek részét képezték történelmi és irodalmi ismereteitek ilyen célú gyarapítása, a nemzeti ünnepekről való méltó megemlékezések, a füleki és munkácsi testvériskolai kapcsolat, a hagyományőrző Hadik Bál és Nagysándor József akadályverseny, de a határon túli magyarok számára rendezett karácsony előtti ajándékgyűjtés is. Reméljük, ezek is mély emléket hagytak bennetek, s a jövőben is hasonlóan fogtok cselekedni, gondolkodni e téren.

Sajnáljuk, hogy a Trianoni Békediktátum 101. évfordulóján, június 4-én tartott programból kimaradtatok. Örültünk az elmúlt évek alatt, hogy a magyar törvényhozásban bekövetkezett változásoknak köszönhetően ismét volt lehetőség a Kárpát-medencei magyarságot egységben megélni, s több osztály volt közületek a határon túli országrészeken, megismertétek az igazságtalan béke következtében határon túl rekedt honfitársainkat. Örültünk annak, hogy országszerte több ezer diák élvezhette ezeket az utazási kedvezményeket. Reméljük, hogy megéreztétek, hogy „egy vérből valók vagyunk”.  De ezt sajnos nem minden magyar honfitársunk érzi így. Hogy ebben változás legyen, azért sokat kell még dolgozni. Ebben már számítunk Rátok, mert addig – Petőfi szavaival - „nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell”, sőt Madách szerint, hogy „az élet célja a küzdés maga”.

És törjön utat gondolkodásunkban, hogy legfőbb parancs a szeretet parancsa. Túrmezei Erzsébet verse erre így buzdít: „Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne, és diktálhatna, vonhatna, vihetne!”

Öröm, hogy ez a szeretetteljes kisugárzás nagyon sok végzősben folyamatosan jelen volt, s reméljük, hogy bárhova, bárkik közé sodor az élet, ez így is marad.

Négy különböző osztály hagyja üresen a fészkét. Az évek alatt többen elmentek, de még többen jöttek, akik megértő, szerető környezetre leltek. Sokan közületek a többiek számára követendő példaként élték itt mindennapjaikat, róluk még különösen sokáig fognak beszélni diákok, tanárok egyaránt. Többen tanulmányi, művészeti és sportversenyeken maradandót alkottak, és rengetegen hagynak itt szoros barátságokat. Sok közös élményetek volt egészen a legutolsó pillanatokig. És persze még sokat terveztetek, amit átírt az élet.

Köszönjük a tablóitokat, az itt maradó emléket rólatok.

Kedves Szülők! Önök is, akik a mai napig rengeteget tettek gyermekük boldogulásáért, jó szívvel gondoljanak vissza erre az időszakra. Köszönjük, hogy ebben nevelőtársul választottak minket. Együtt örvendhettünk gyermekeik sikereinek, bánkódhattunk kudarcaik miatt és féltőn szerető módon egyengettük lépteiket és ők közben felnőttek. Küzdelmeiket egyre önállóbban vívják majd, de még sokszor lesz támogatásra is szükségük.

Megköszönöm, hogy ránk bízták gyermekeiket. És kiemelném közülük is azokat, akiknek több gyerekük járt ide, s az utolsó gyerek ballag, szeretném nevüket felolvasni, hogy ezzel köszönjem meg ezt az éveken át tartó bizalmat. Utolsó gyerekként ballag Fenyák Orsolya, Golarits Anna, Czentye Dorottya, Kasza Máté, Moldoványi Barnabás, Móra Apród, Pintér Balázs, Andrónyi Gáspár, Dallos Boglárka, Dulai Panna, Pór Veronika, Varga Flóra.

Köszönöm azon kollégák és diákok munkáját, akik Kisfaludyné Balogh Fruzsina tanárnő és Körmendy tanár úr vezetésével a mai ballagás sikeréért dolgoztak. Köszönöm Schnell Máté öregdiákunk zenei szolgálatát és Zsuffa Kálmán videofelvételét.

Befejezésül a négy osztály vezetőinek és Domi atyának egy kicsi apró ajándékkal szeretném megköszönni a fáradozásukat.

Isten áldása kísérjen Titeket további életetekben.

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

 

Gilyén Mátyás osztályfőnök beszéde

 

            Kedves Ballagó Diákjaink!

 

Ballagási szentmisére gyűltünk egybe, hogy hálát adjunk Istennek az elmúlt évekért, és részt vehessünk a ballagásotokon.

Aki ballag, az lassan halad, ráér körbenézni, meg-megáll gondolkodni. Képzeletben ballagjunk végig az iskolán most mi is együtt! A legfelső szinten van a 12.A osztályterme, falán a sok osztályesemény fényképéből kirakott szív, ill. a 12.B osztályterme, benne az óriási túzok – kis termek, de milyen jól éreztük itt magunkat! Innen indulva először a 800-as aulába érünk, beköszönünk a könyvtárba, ahol sokszor álltunk sorba tankönyvekért, és be leszippantunk a könyvillattal teli otthonos levegőbe – de jó is volt itt ücsörögni! Az énekteremből zongoraszó és jókedvű ének hallatszik – hányszor énekeltük tábortüzeknél ezeket a kedves dalokat! Elindulunk lefelé, a lépcsőfordulóban föltekintünk a nagy Magyarország 1900-as térképére – eszünkbe jutnak a felvidéki és erdélyi utak, Fülek és Csíksomlyó.

A 700-as aulában még egyszer elolvassuk Dr. Hortobágyi Ferencnek, gimnáziumunk egykori diákjának emléktábláján Arany János sorait: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét”, és eltűnődünk: milyen is lehetett iskolánk a háború előtt? Jobbra fordulva benézünk az informatika terembe, és a számítógépekről eszünkbe jut a távoktatás bő egy éve, a sok fájó lemondás… A biológia szertárnál búcsút veszünk Bohuss Ildikó tanárnőtől, a 12.B osztályfőnökétől, akinek a biológia fakultációját mind a négy végzős osztály élvezhette. A tanári előtt rámosolygunk a többi tanárra – sok kedves arc mosolyog vissza, majd kopogtatunk Körmendy Károly tanár úr ajtaján, megköszönjük a földrajz fakultációt. Megérkezünk a titkárságra, itt van Gilyén Mátyás tanár úr, a 12.A osztályfőnöke, akinek irodájában pihennek az elmúlt hónapok munkájának tanúi, az érettségi dolgozatok. Beljebb menve megtaláljuk Endrédi Józsefné Igazgató Asszonyt, akit mindenki csak Marika néninek hív – hány ügyes-bajos dolgunkban segített! A titkárságról kifelé köszönünk Farkas Tamás tanár úrnak is, a 12.C osztályfőnökének, aki a végzősöket felkészítette a hittan érettségire. Beköszönünk a kápolnába is, ahol az osztálymisék voltak, és ahol minden évben zsolozsmáztunk – jó egy kicsit elcsendesedni! Ezután a díszterembe érkezünk, ahol oly sok ünnepségen vettünk részt – milyen jó is volt a legutolsó Hadik Bálon táncolni, énekelni! Na és a kilátás: előttünk a város, az országház és a Szent Anna templom, ahol Jánosa Domokos, Domi atya az iskolamiséket tartotta. Továbbmegyünk, a falon a keresztút stációi, amelyet diákok készítettek. Elhagyjuk a 12.C osztály mindig rendezett termét, majd a 12.D osztályét, falán A walesi bárdok színházi előadásának plakátjával.

Leballagunk a főlépcsőn, a fordulóban a nyelvvizsgások egyre bővülő névsora. A 600-as aulában balra fordulva benézünk a nagy tornaterembe, amely vívóterem lehetett egykor, mikor még kardot viselhettek az idejáró diákok. A testnevelő tanárinál köszönünk Lőkös-Birdal Diána tanárnőnek, a 12.D osztályfőnökének és helyettesének, Andréka Áron tanár úrnak, akik mindig fiatalos jókedvvel tartották a testnevelés órákat! Elnézünk az ebédlő felé – de jó is volt együtt ebédelni! –, majd kisétálunk az udvarra is, ahol a nagyszüneteket töltöttük. Visszaballagva rákacsintunk Misire, akinél közösségi szolgálatot végezhettünk, majd az aulába a büféhez érünk, ahol sokféle finomságot kaphattunk, ha úgy kezdtük mondandónkat, hogy: „Kérek szépen…” A büfével szemben Semmelweis Ignácnak, iskolánk egykori tanulójának, „az anyák megmentőjének” szobra áll, aki felfedezte a kézmosás fontosságát – most is a kezét mossa, hiszen világjárvány van… Alig lépünk párat, ismét egy emlékmű: Nagysándor József és Török Ignác aradi vértanúknak és a háborúkban hősi halált halt katonáknak falához érünk – talán emlékszünk az iskolai koszorúzásokra. Velük szemben Mindszenty József hercegprímás mellszobra, a talapzaton egy idézettel: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.” – eszünkbe jutnak a Mindszenty-zarándoklatok.

Folytatjuk sétánkat lefelé, a lépcsőfordulóban újabb emléktábla fogad: Szerdahelyi Andor tanár úré, a legendás Cox-é, aki egész életét másoknak szentelte, és akinek köszönhetjük, hogy a kommunista diktatúra után iskolánk újraindulhatott. A következő fordulóban Jézus Krisztus feszületének táblája hirdeti, hogy „Így szeretett az Isten!” – keresztvetéssel köszönünk. Lenézünk az alagsorba is: itt voltak a biológia fakultációk mikroszkópos vizsgálatai, amott a rajzórák, a másik végében a fizika kísérletek. A porta előtt még egy fohászt mondunk Szűz Mária szobránál – ez emlékezetünkbe idézi a közös rózsafüzéreket. Kilépünk az iskola elé: a homlokzaton újabb emléktábla hirdeti, hogy 1687. március 19-én alapította iskolánkat Széchenyi György esztergomi érsek. Búcsút intünk az épületnek, a magyar és a pápai zászló visszainteget.

Kedves Ballagó Diákjaink! Most elmentek és a nagybetűs életben folytatjátok utatokat, de jusson eszetekbe az iménti ballagás az iskolában, és gondolatban újra meg újra járjátok végig! A könyvtári emlékek ösztönözzenek Titeket a rendszeres olvasásra, az énekórák emléke a művelődésre! A nagy Magyország térképe erősítse Bennetek a határokon átívelő nemzet tudatát, és egyben intsen, hogy csak akkor maradhatunk meg a gyönyörű Kárpát-medencében, ha felnővén minél több gyermeket vállaltok.

Hortobágyi Ferenc példáját követve Ti is támogassátok majd önzetlenül az „alma matert”! A távoktatás keserű emléke tudatosítsa bennetek azt, hogy az élő emberi kapcsolatokat nem lehet helyettesíteni a technika által, legföljebb segíteni. A biológia órákon tanultakat használva törekedjetek az egészséges életmódra! A tanárok mosolyát újra láthatjátok, ha néha-néha meglátogattok bennünket. Marika néni sok-sok segítsége ébresszen Bennetek hálát, és imádkozzatok az iskola, az ország és az egyház vezetőiért! Életetek során mindig találjatok „kápolnát”, helyet az elcsendesedésre, az Istenre figyelésre! A dísztermi ünnepségek és bálok mintájára tudjátok ünneplőbe öltöztetni testeteket és lelketeket akkor is, amikor mások szakadt ruhákban járnak, és tudjatok mindig emberhez méltóan mulatni. Az iskolamisék szokása segítsen abban, hogy szentségi életet éljetek! A keresztutak tanítsanak meg arra, hogy egyéni szenvedéseiteket tudjátok Jézus szenvedéséhez kapcsolva másokért felajánlani!

Tanuljatok nyelveket, amíg csak lehet! A tornatermekről jusson eszetekbe, hogy Mens sana in corpore sano. - ’Ép testben ép lélek.’ Ha majd szülők lesztek, ne feledjétek el a közös étkezések és kirándulások fontosságát! Mindig legyen időtök a közösség szolgálatára! Ti is tanítsátok majd meg gyermekeiteket a három alapszóra: kérem, köszönöm, bocsánat! Másfél évszázada Semmelweis Ignác az anyákat akarta megmenteni; ha ma élne, minden bizonnyal azt a hatmillió magyar magzatot venné védelmébe, akiket az elmúlt 60 év alatt gyilkoltak le abortusz során. Nagysándor József és Török Ignác még a halált is vállalta a hazáért, ma többen még egy oltást sem vállalnak. Emlékezzetek Mindszenty idézetére, és imádkozzatok az országért!

Ha boldogtalanok vagytok, gondoljatok Cox-ra, aki mindig másokat szolgált és boldog volt! Legyen számotokra a feszület az öröm jele: Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig, a kereszthalálig! Tanuljatok tőle másokért vállalt engedelmességet, mert ez a szeretet megnyilvánulása! Merjétek néha mikroszkóp alá helyezni és értékelni életeteket. Szánjatok időt a művészetekre, a kultúrára, mert ez a szellem és a lélek táplálója. Használjátok felelősséggel a tudomány vívmányait és merjetek gondolkodni! Szűz Mária szobra azért áll iskolánkban, mert ő a mi mennyei pártfogónk, amióta Szent István felajánlotta neki Magyarországot. Hiába tört ránk tatár, török, német, orosz, mégis élünk! Legyetek büszkék arra, hogy egy 334 éves gimnázium diákjai lehettetek, de a magyar és a pápai zászló intsen arra is, hogy ez a múlt kötelez: Nektek magyarnak és kereszténynek kell lennetek!

Kedves Ballagó Diákjaink! Most nemsokára elballagtok. Kívánom, hogy ne rohanás legyen az életetek, hanem tudjatok ballagni, meg-megállni és gondolkodni. Segítsen benneteket ez a ballagás: a könyvtár, az énekterem emléke, Nagy-Magyarország térképe, Hortobágyi Ferenc példája, az informatika terem, a biológia szertár, a tanári, Igazgató Asszony személye, a kápolna, a díszterem, a Szent Anna templom, a keresztút, a nyelvvizsgázók sora, a tornaterem, az ebédlő, az udvar és a büfé, Semmelweis Ignác és az aradi vértanúk, Mindszenty József és Cox emlékműve, Jézus és Mária szobra, a mikroszkóp, a képzőművészet és a fizika terem, Széchenyi György, a zászlók és végül osztályfőnökeitek példája! Segítsen, hogy tudjatok meg-megállni, gondolkodni és a lényegre figyelni!

 

                                                                        Isten áldjon Beneteket!

 

Budapest, 2021. június 24.

 

Gólyaavatás 2021Vissza a(z) programok oldalraJúnius 4. – A nemzeti összetartozás napja
péntek (szeptember 17.)
Csillagászati éjszakai túra - 10. évfolyam
hétfő (szeptember 20.)
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 12. C osztály
kedd (szeptember 21.)
Fizibusz a díszteremben
csütörtök (szeptember 23.)
Gólyanap
hétfő (szeptember 27.)
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 12. D osztály
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)