Vissza a nyitóoldalra

18 év, 4 nap – egy vízitúra

2018. szeptember 7.

 

Régóta kialakult az a hagyomány, hogy az érettségizett osztályok öt évente találkoznak egymással. Ennek kapcsán született az ötlet, hogy mi lenne, ha az egy osztályfőnökhöz köthető összes osztály egyszerre jönne össze felidézni a régi élményeket. Egy ilyen eseménynek pedig kiváló helye egy vízitúra, Devich tanár úr immáron három leérettségizett osztályának részvételével.

Először 6 éve, 2012-ben indult útjára öt kenu a Dunán, akkor még csak két osztály lelkes tagjaival. Azonban ez olyan jól sikerült, hogy felvetődött a folytatás gondolata, immáron hagyományteremtő célzattal. A tervet tett követte, és a közösségi hálónak köszönhetően hamarosan összeállt a csapat. A túra útvonala is kialakult, bár időnként változtatásokon esett át a különböző igények alakulása folytán, és csak egy biztos pont volt benne: Süttőn, a Radó család birtokán való megállás. Végül Komáromban ültünk kenukba, és mivel ez még munkanap volt, az öt csónakra összesen nyolcan jutottunk, vagyis kettőt csak egy-egy ember irányított. Béla volt az egyik, aki „a szél miatt” a 18 kilométeres távból 28-at csinált, de végül ő is megérkezett Dunaalmásra. Közben az idő kiváló, a folyó hőmérséklete 25 fok volt, így sok fürdés, vízi csata fűszerezte az evezést. Este még négyen csatlakoztak, így jött létre a 12 fős összlétszám, a 2006-ban végzett osztályból négyen, a 2012-esből öten, az idén érettségizettek közül pedig ketten jöttek el. Másnap Süttőig 10 kilométert kellett megtenni, így nem hajtottuk magunkat szét, de az érkezéskor Süttőn kapott mennyei vacsora és így is nagyon jól esett, különösen, hogy nagyon jó társaság párosult vele. Ráadásul a település még egy falunappal is kedveskedett nekünk, így csak jó későn kerültünk sátorba. Ezúton is köszönjük a Radó családnak, hogy amellett, hogy négy gyermeküket is iskolánkba járatták, immáron harmadszor szállhattunk meg náluk – és valószínűleg hat év múlva is megyünk. A harmadik nap 40 kilométert tartogatott, nem véletlen, hogy az utolsó kenu csak sötétben kötött ki a pilismaróti fövenyen. Másnap reggel hétkor a Nap és az éhség keltett minket, így hamarosan már újra csónakokban ültünk. A Dunakanyar a vízitúrázók öröme, nem csak szépsége miatt, hanem a gyors sodrás folytán is. Így hiába volt ellenszelünk, gyorsan faltuk a kilométereket. A Szentendrei-sziget csúcsán rengeteg fürdőző mellett haladtunk el, de Leányfalunál már egy vihar közeledett hozzánk. Szerencsére nem ért utol, így nyugodtan szállhattunk ki lélekvesztőinkből Szentendre mellett. Egy vízitúra beszámolója sose túl izgalmas, hisz alapvetően – ha nincs katasztrófa – nem sok minden történhet. De az élmények száma a résztvevők számára végtelen, főleg, ha kevés a szúnyog, ezért mindenkinek javaslom. Köszönjük a Gimnázium 1687 Alapítvány támogatását is, mely 24.000 forinttal segítette ennek a programnak a megvalósulását.

Devich Dénes

 

A béke nyomában, avagy egy hét ItáliábanVissza a(z) kirándulások oldalraNéha kell egy kis henyélés is
hétfő (szeptember 24.)
Reggeli zsolozsma a 12. c osztállyal
Iskolai SZMK értekezlet
17:00
péntek (szeptember 28.)
Gólyabál / Gólyanap
hétfő (október 1.)
A nap során rövidített órák lesznek
Reggeli zsolozsma a 12. d osztállyal
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)