Tata-Esztergom Zarándoktábor

Az útvonal Tatáról Vértestolna, Péliföldszentkereszt, Dorog és Pilisszentlélek érintésével a Gerecse, Visegrádi-hegység, Pilis tájain át vezet az Esztergomi Bazilikához. A zarándoktábor nyomvonala jelzett túra- és zarándok útvonalakon halad. Ez az útvonal bővelkedik a szép erdőkben és gyönyörű panorámákban. Az út kihívását a hegyek jelentik. Az út lelki íve szimbólumok köré rendeződik.

 

A ZARÁNDOKTÁBOR PROGRAMJA

Minden zarándoklat meghatározó programja maga az útonlét. A zarándok miközben fizikailag egy szent hely felé tart, egy mély belső utat jár be: élete elágazásait, kanyarjait, hegyeit, völgyeit, hosszú egyeneseit járja kicsiben. Úton van önmaga, mások és a Jóisten felé. Keresi élete értelmét és célját. A lábával imádkozik, hol elcsendesedik, hol vidám dalra fakad, figyel és reflektál arra, amit a világban, a Természetben és szívében tapasztal és érez. 

A zarándoktábor programja és napirendje elsősorban ezt a belső utazást, az önismeret, az istenkapcsolat és a közösség fejlődését, a testi-lelki felfrissülést, a Gondviselés által a szívünkbe épített belső iránytűnk leolvasását, azaz az életben való eligazodást, a helyes irány megtalálását kívánja segíteni.

A zarándoklat minden napja egy-egy témához kapcsolódik, melynek feldolgozásához a csoport segítséget kap a zarándokfüzetben kidolgozott segédanyagban. Ezek kérdéseket, szentírási részleteket, imádságokat és énekeket, történeteket, verseket, gyakorlatokat és játékokat tartalmaznak.  A Tata-Eszergom útvonal lelki ívét a napi témák mellett a zarándokút mentén található szent helyek adják.   

A zarándoklat napi témái

1. ÚTRAKELÉS
   2. BOLDOGSÁGRA TEREMTVE
   3. GYÖKEREIM
   4. SZÁRNYAIM
   5. REMETENAP
   6. AJÁNDÉKKÁ VÁLNI
   7. LEGYEN NEKEM A TE IGÉD SZERINT

A zarándoklat lelki íve

A tábor első napján Tatán a vadludak példája, a „Készítsétek az Úr útját” gondolat és Isten ígérete ad bátorítást az útrakelőknek.

A második napon a boldogság a téma, ennek kapcsán arra hívjuk a résztvevőket, gondolkozzanak el lelki hátizsákukon és azon, mi az, ami szükséges a boldogsághoz, s mi az, amitől szabadulnának.

A harmadik napi Gyökereim téma jól illeszkedik a gyönyörű és hatalmas fák mellett vezető erdei szakaszokhoz. Szóba kerülnek a felmenők, a példaképek, az erőforrások, s mindaz, ami és aki megtart bennünket a keresztény életben.

A negyedik napon egy igen meredek hegyet, a Nagy-Getét kell megmásznia a zarándokoknak. Innen jött az ötlet, hogy aznap Szárnyaim legyen a téma, mely azokat a mély és erős vágyakat szimbolizálja, melyek miatt akár komoly akadályok átugrására is képesek vagyunk.

A Remetenapon az egykori pilisi remeték nyomába szegődve keressük a csendet és az Istennel való találkozást, valamint életünk nagy találkozásaira nézünk rá, melyeken keresztül saját hivatásunk is könnyebben kirajzolódhat.

A következő nap alapgondolata: arra születtünk, hogy ajándékká váljunk, s talentumainkat kibontakoztatva másokat szolgáljunk.

A zarándoklat utolsó napja Esztergomba beérkezve Mária igenjéről és saját igenünk kimondásáról szól, mellyel rábízhatjuk magunkat az Úr vezetésére.

 

 

1. Nap: Tata- körséta Tatán 11,5 km

 

Tatán az első nap örömére összesen 11,5 km-t sétáltunk közösen a tábor zarándokaival. Megcsodálhattuk a tó partján álló Tatai Várat, amely múzeumként működik, a barokk stílusú Esterházy-kastélyt gyönyörű angol parkkal, régen lovardával, színházzal. Tata szívében található természetes tó az Öreg-tó körül több ízben sétáltunk, amely különösen ősszel és tavasszal gyönyörű, amikor a vadludak érkeznek.

 

Az Esterházy család által Versailles-ból hozatott 230-250 éves platánfa tövében megpihenve folytattuk körsétánkat a középkort és lovagló királyfikat és királylányokat megidéző kis erdőn át a Csillagvizsgálóig, majd a Kálvária-dombig, ahol rengeteg közös fotót is készítettünk. A Kálvária dombról különleges panoráma nyílt a városra és a környező tájra, és kősziklára, ahol régészeti csoda is rejlik: a Pannónia-tenger különböző rétegei és nyomai láthatóak, ami a világon összesen két helyen látható, az egyik itt Tatán.

 

2. Nap: Tata-Baj -Gorba-tető-Vértestolna 15,2 km

 

Másnap reggel a túrahátizsákjainkkal mielőtt hosszú útra keltünk, a Kapucinus-templomban kaptunk áldást a teljes zarándokutunkra az egyik zarándoktársunk, Áron diakónus nagypapájától. A Baj után található Kálvárián (ami a Kecskehegy és Reim-hegy között halad) tartottunk egy csendszakaszt, majd a Szent Péter Rotundán ebédeltünk és pihentünk. Kerestünk megfelelő faágakat, és közös beleegyezés alapján egy kisebb, kézben könnyebben hordozható Kereszthez sikerült botokat találnunk (a tavalyi táborban megtapasztaltuk, hogy nagy keresztet cipelni nem a legjobb).

Vértestolna előtt pár kilométerrel megálltunk és megpihentünk a Gerecse látványában, nem is sejtve, hogy utunkon sokáig meghatározó szerepe lesz, mint tanú arról, hogy mennyit is jöttünk. Vértestolna egy szép kis település volt, a „R.k. plébánián” (R.k.=római katolikus, vagy Draskovits tanárnő szerint „romkert”, és ahogy mi félre hallottuk „rokker”. Rokker plébánia.) szálltunk meg. A zarándokszállást nagyon élveztük, hatalmas udvara volt a plébániának, ahol röplabdázhattunk. A vacsora fennséges és bőséges volt egy gyönyörű kis falusi vendégházban. Ezek mellett még vettünk egy hatalmas 14 kg-os dinnyét, amit amennyire csak tudtunk, megpróbáltunk aznap este elfogyasztani. Maradt holnapra is.

 

3. Nap: Vértestolna-Pusztamarót-Péliföldszentkereszt 21,7 km

 

 A reggeli imádságot követően bemelegítettük fáradt ízületeinket, és elindultunk a meseszép Péliföldszentkeresztre. Az utunkat elég kényelmes tempóban vettük Péliföldszentkereszt felé, elbámészkodtunk kicsit a Gerecse lábánál, így a vége felé kicsit kapkodnunk kellett a lábunkat, hogy vacsorára oda érjünk, az viszont nem segített sietségünkben, hogy elhagytuk a keresztet, így hősies vállalkozóinknak (Orsinak és Máriának) vissza kellett menniük érte. Bár sokan vízhólyagokat szereztek, de mindenki ügyesen végig ment ezen az elég nehéz napi szakaszon. Odaértünkre viszont meglepett bennünket, hogy egy Látogatóközpontban szállunk meg, ahonnan a zuhany a helyi sportpályánál volt (ahova pár 100 métert sétálni kellett egy másik tábor miatt) és nem a Szalézi Közösségi Ház kúriában, amire számítottunk. Szerencsére időben odaértünk, így egy szentmisén is részt vettünk. Nyolc órakor külön a csoportunknak tartott szentségimádáson vettünk részt, csak sajnos a többségünk annyira fáradt volt, hogy imádkozás helyett páran elaludtak. A szentségimádást a

marokkói születésű, magyarul kiválóan beszélő Emánuel szalézi testvér tartotta.

 

 

4. Nap . Péliföldszentkereszt-Mogyorósbánya-Tokod-Nagy-Gete-Dorog 16,6 km
5.  

Péliföldszentkeresztről egy kis reggeli áldással elindultunk Dorogra. Ezen a napon kicsit letértünk a megadott útvonalról, és felmentünk a Hegyes-kőre, egy a kék túra útvonalon kiránduló Ibolya nevű hölgy kíséretében. Jelenlétét értékeltük és egészen a festői Tokodig eljött velünk, ahonnan elváltak útjaink.

Mi Tokodon fagyiztunk egyet, majd újult erővel neki indultunk a Nagy-Gete megmászásának. Bár az ég beborult, a környező tájakon mindenhol már esett, ránk viszont sütött a nap, szerencsére az eső míg sziklás részen hegyet másztunk, csupán szemerkélt. Sajnos kicsit elnéztük, hogy hol is van a hegy csúcsa, így attól egy pár méterrel arrébb ebédeltünk, de addigra már azt se bántuk. Lefelé menet viszont elkapott minket a zivatar, és egy folyamatos eső zuhany mellé sártengert is kaptunk, így hát Dorogig sárcsúzdásztunk. Dorogon a plébánián rögtön minden esőázott a meleg zuhany alá ugrott, saras holmiját pedig kipakolta száradni a Napra. A plébánián nagyon jó volt a hangulat, bármennyire is kapott el minket az eső napközben, kártyáztunk, métáztunk, majdnem éjfélig gitároztunk és énekeltünk.

 

5. Nap: Dorog-Kesztölc-Klastrompuszta-Pilisszentlélek 15,1 km

 

 Dorogon mikor elindultunk kerestünk egy patikát, hogy vegyünk még sebtapaszokat és gyógyszereket kinek ilyen-olyan sérülésére. Ezen a gyönyörű erdei szakaszon gyorsabb tempóban haladtunk, 13 óra  körül volt, mikor megérkeztünk Klastrompusztára, ahol megebédeltünk és a még reggel eltört keresztünket megigazítottuk, majd utána a Leány- és Legénybarlang mellett elhaladtunk, felmentünk a Pilisnyeregre, de páran a tanárnőékkel felmentek a Pálos remete barlangokhoz is. A Pilisnyeregből lesétálva pedig a pilisszentléleki ferences szállásra értünk. А ferences szálláson fantasztikus volt a hangulat, órákig ültünk a teraszon kártyázva, gitározva, énekelve, majd pedig tábortüzet gyújtottunk a ház mellett, ahol mindenféle tábortűz körüli táncot táncoltunk és énekeket énekeltünk.

 

6. nap Pilisszentlélek-Esztergom 16,8 km

 

 A csodaszép Szentlélek-templomban kaptunk egy rövid körbevezetést és áldást az utunkra Gábor ferences testvértől. A templom csodálatos volt, modern stílusú festmények lepték falait, és maga a templom is elég modern volt a korához képest, amikor készült. A templom után megnéztük a Pálos Kolostorromot, ahol egy különleges szentírást is felolvastunk, majd elindultunk a végállomásunk felé, Esztergomba.

Az úton váltakoztak az erdők, mezők, legelők és földek.  Egy vadász les tövében (páran a vadászlesen) ebédéltünk. Az úton párszor eltévedtünk, vagy megzavarodtunk a helyes irányról, de végül feljutottunk a hegycsúcsra, a Vaskapu étteremig, ahonnan egy páratlan Duna-kanyar kilátást élvezhettünk Esztergomról. Leereszkedtünk a városba egészen a Szamos Marcipán Cukrászda fagyizójába, még mielőtt felmentünk volna a Bazilikába.

A Bazilika csodálatos volt kívülről, habár egy-két helyen álltak a felújító emelvények, állványok, így a belsőjének szépségét nem tudtuk teljesen megnézni, de még így is csodálatos volt. Ezek mellett benéztünk az Altemplomba is, az érsekek temetkezési helyére, ahol egy kisebb imádságot tartottunk Mindszenty bíborosért.

Kis keresgélés után elfoglaltuk a szállásunkat a Hotel Szent Adalbert Szent György Házban, majd egy frissítő zuhany után a Prímás Pincében igazi előkelő vacsorával koronázták meg vendéglátóink az esténket és küzdelmeinket. Naplementekor lementünk a Duna-partra gyönyörködni, emlékezni a túl oldalon lévő elcsatolt hazánkról, majd nekiálltunk métázni, bár nem volt hosszú életű a játék, ugyanis a labda elveszett a Duna-parti susnyásban. Így inkább leültünk gitározni és énekelni, a szúnyogok meg vacsorázni, kissé már búcsúztunk a tábortól, ugyanis másnap délben már haza indultunk. Besötétedés után szépen visszasétáltunk és álomra hajtottuk fejünket.

 

6. Nap:Esztergom-Bazilika, altemplom megtekintése, szentmise-hazautazás.

 

 Miután utoljára összepakoltuk táskáinkat a Szent Adalbert Központ menzáján megreggeliztünk, majd a Bazilika előtt elbúcsúztattuk egymást, és zarándokkeresztséget adtunk egymásnak. A Bazilikában körbe vezettek minket, így megismerhettük történelmét, építészetét. 10.30-kor kezdődött a mise, amin részt vettünk, és köszöntött is minket az atya a mise elején. A mise után még egy ebédet elfogyasztottunk, majd buszra szálltunk, hogy kimenjünk az állomásra, ott pedig vonatra, és mindenki szépen lassan elbúcsúzott és elvált egymástól, ahogy a megállók jöttek. Hét nap alatti összekovácsolódás után egy kicsit keserű volt az elválás, de ilyen minden búcsú.

 

Minden zarándoklás egy meghívás. Meghívás arra, hogy magad mögött hagyva a hétköznapokat, kikapcsolódj és töltődj, időt szánj arra, ami benned és veled történik és másképp néz rá az életedre.

 

 

Útvonal:

 

Összesen 89,4 km-t gyalogoltunk hivatalosan, de ennél inkább többet. Végig jó hangulatban telt a zarándoklás. A nehézségeket is sikerült leküzdeni. A társaság még jobban összekovácsolódott. A tavalyi csapatból 8 diák jött el újra a zarándoktáborba. Sok szép élményt, emléket vittünk magunkkal haza.

 

Krautheim Réka 12.b.

Szente Bellosevich Gabriella

Draskovits Dóra