Tanulmányúton jártunk Angliában

 

Tanulmányi kiránduláson jártunk Angliában a nyár utolsó hetében. 49 diák kelt útra reggel négykor Cserkuti Zsuzsanna, Kálmán Györgyi, Kiri Andrea tanárnők és Hrabovszki Tamás és Pácz Tamás tanár urak kíséretében. Busszal utaztunk 15 órát, Ausztrián és Németországon keresztül Belgiumba. Maga az út nagyrészt alvással, de sok nevetéssel, beszélgetéssel és UNO játékkal telt. Késő este érünk ki Belgiumba, ahol azonnal elfoglaltuk a szállásunkat. A hosszú úttól hullafáradtan dőltünk be a meglepően kényelmes ágyakba, hogy másnap folytathassuk az utunkat.

Másnap reggel kipihenten indultunk tovább. 4 órányi buszozás és egy 4 évnek tűnő határellenőrzés után felszálltunk a kompra Franciaországban, ahol még fókákat is láthattak a parton a szemfülesebbek. Még egy rövid buszút után – most már az út bal oldalán – megérkeztünk a Leeds kastélyhoz, amit volt pár óránk felfedezni a kastélyparkkal együtt, illetve eltévedni a híres labirintusban. Ezután már csak a fogadócsaládokkal való megismerkedés volt hátra a napból. Különböző kultúrájú, nemzetiségű családoktól kaphattunk betekintést a mindennapi életbe. Nagyrészt angol, de voltak ír, indiai, amerikai, horvát, de még nigériai családok is. Általánosságban elmondható, hogy kedves, szimpatikus és figyelmes emberek voltak a szállásadóink, rendezett kertvárosi házakkal és nagyon változó konyhai stílussal. Voltak, akik szinte csak otthon készült, “echte brit” ételekről meséltek nekünk, de volt, aki egész héten pizzát, kebabot és tésztát evett. Mi rengeteget beszélgettünk a vacsora fölött a házigazdánkkal, sok nevetéssel telt az esténk.

Mivel London belvárosától 2 órányira voltunk elszállásolva, busszal vágtunk neki a városnak. A Temze partján sétálva láttuk meg London nevezetességeit először; egyszerűen nem tűnt igazinak, olyan volt, mintha egy filmben lennénk. A Westminster bridge-en átkelve indultunk neki a Westminster negyednek, ahol az a kb. 15 ember az 50-ből, aki elég közel tudott állni, hallott pár sort a Big Benről, a parlamentről és még millió más nevezetességről az idegenvezetőnktől, ahogy elhaladtunk mellettük. A Buckingham palota előtt láthattuk a lovas-zenés őrségváltást, átsétáltunk az utcai művészekkel teli Piccadilly Circus-ön, majd a Chinatown környékén lehetőségünk volt kis csoportokban egy pár órára szétszéledni, vásárolgatni  és körülnézni. Ezután a Nemzeti Galéria megcsodálásával zártuk a napot.

Másnap reggel újra elindultunk Londonba, ahol először a St. Mary Woolnoth templomot néztük meg, majd továbbindultunk a folyóparton, Shakespeare Globe színháza felé. Itt két csoportra osztva tudhattunk meg többet a színházról. Minket egy rendező úr vezetett körbe, majd a “formalitások” után egy színjátszó workshoppon vettünk részt a Globe-hoz tartozó stúdióban. Ezután az élmény után átsétáltunk a Millenium hídon, úton a British Museum felé, ahol kettő órát töltöttünk kvízkérdések megoldásával. Miután kiszabadultunk a múzeumból, továbbmeentünk a híres Oxford streetre, ahol egy órát szabadon nézelődhettünk. A többségnek ez volt a legkevésbé szimpatikus nap a hétből.

Ezen a napon Cambridge-be indultunk, megnézni a neves egyetemeket. Sok ember agyában megfogalmazódhatott a gondolat, hogy milyen is lenne itt tanulni. Idegenvezetéssel megnézhettük a gyönyörű King’s College udvarát és kápolnáját, ami ritka építészeti különlegesség a legyezőszerkezetű mennyezetével. Ezután egy kifejezetten hosszú, négy órás “szabad foglalkozás” volt, ami alatt kényelmesen fel tudtuk fedezni a várost kedvünk szerint. Körbejárhattuk például Anglia legrégebbi könyvesboltját, egy “nagyonangol” elegáns ruhaboltot, egy hatalmas édességboltot, és persze számtalan szuvenírboltot. Ezen kívül múzeumokat is megtekinthettünk, többek között az Archeológia és antropológia múzeumát. Láttuk a Mathematical bridge-et, innen néztük a Cam-en csordogáló hajókat. Ezután a tartalmas és közkedvelt nap után visszaindultunk Londonba, hogy eltöltsük az utolsó közös esténket a családokkal.

Miután mindenki elbúcsúzott (mi személy szerint könnyek között) a családjuktól reggel, elindultunk hazafelé, de még előtte megálltunk Rochesterben egy gyors városnézésre. Megnéztük Anglia második legöregebb katedrálisát, ezután pedig sétáltunk egyet az esőben a város hangulatos utcáin. A buszra felszállva már véglegesen hazafelé vettük az irányt. A komp majdnem egy órát késett, így 11 óra körül értünk csak ugyanarra a belga tranzitszállásra, ahol odafelé is megszálltunk.

Az előző napi késői érkezés miatt csak fél nyolckor tudtunk útra kelni, hogy hazajussunk 4 országon át.

Összességében mindenki jó élményekkel és eléggé megfogyatkozott pénztárcával ért haza, egy felejthetetlen héten vagyunk túl. Köszönjük ezt a lehetőséget a szervezőknek és a szülők tanárainkba vetett bizalmát!

(Lacz Vanda, Csernyánszky Réka, 10A)