Lengyel diákok fogadása 2022
Három év kihagyás után idén végre feléleszthettük a dél-lengyelországi Zegocina Szent Hedvigről elnevezett középiskolájával szövődött régi kapcsolatunkat.
Október 3-án némi kalamajka (bolyongás és eltévedés Budapest utcáin, kocsiba zárt slusszkulcs) után végre felbukkant a lengyelek hatalmas busza a Halászbástya tövében. A 42 vendégdiákot iskolánk 36 diákjának családja fogadta be négy éjszakára. Mivel sokan már a személyes találkozás előtt felvették egymással a kapcsolatot a modern technika segítségével, az egymásra találás gyorsan és meghitten zajlott.
Az első itt töltött napjukon Kiri Andrea tanárnő mutatta meg nekik a város nevezetességeit: a Kossuth teret és a Parlamentet, a Szent István Bazilikát, a Hősök terét. Pácz Tamás tanár úr szervezéséhez csatlakozva ők is bebarangolhatták az állatkertet, majd egy különleges lehetőségként megnéztük a magyar köztársasági elnök rezidenciáját, a Sándor-palotát. A több kilométeres séta és az élmények hatására délután kellőképp kifárasztva adtuk vissza őket a magyar családoknak.
A második napon Zsolt Péterné tanárnő volt az idegenvezető. Bugacpusztán a lengyel diákok (és magyarok közül is jónéhányan) igazi magyaros lovasbemutatón vettek részt, lovaskocsizással, gulyásleves evéssel. A tervezett kecskeméti városnézés ugyan egy kisebb baleset miatt elmaradt, a diákok jó hangulatán ez mit sem rontott.
Csütörtökön került sor a budai vár bejárására. A Tóth Árpád sétányon végigmenve, majd Hadik András szobra mellett elhaladva (nem feledkezve meg a híres huszár lovához fűződő babona megemlítéséről sem) a Mátyás-templom és a Halászbástya volt az első cél. Kellő számú panorámakép elkészítése után a Szent István-terem szépségeiben gyönyörködtünk, majd a Pénzmúzeum interaktív kiállításán ismerkedhettek meg vendégeink a pénz kialakulásának történetével, a pénz szerepével, a modern gazdasági mechanizmusok működésével. Az iskolában elköltött ebéd után Jávor Balázs tanár úr vezetésével fergeteges néptánc partival zártuk a közös programot.
A pénteki napra már csak a búcsúzás maradt: lengyel barátaink magukkal vihették a Tavaszi szél vizet áraszt dallamát és egy-egy iskolai pólót is.
Reméljük, jövőre mindez Lengyelországban folytatódhat – ehhez is kérjük a Jóisten áldását, és hálásan köszönjük Neki a mostani program megvalósulását.
Zárásképp köszönjük mindenkinek, aki segített a hét programjainak megvalósulásában: első sorban a fogadó családoknak a szíves vendéglátást és gondoskodást; Domi atyának, hogy befogadta a buszsofőrt a hétre; a tanároknak, hogy elnézték a hiányzásokat és a hiányokat; a „Gimnázium 1687” Alapítványnak az anyagi támogatást, és minden, a szervezésben részt vevő kollegának a segítséget.
Végül álljon itt néhány szülői visszajelzés:
„Hálásan köszönjük a lehetőséget, hogy pár napot velünk lehetett Dominika. Rendes, kedves diáklányt ismerhettünk meg a személyében. Nagyon jól éreztük magunkat együtt. Köszönjük szépen, hogy részt vehettünk a programban.”
„A magunk részéről csupa jót mondhatunk az elmúlt napokról.
A vendég fiú és Áron nagyon jól megértették egymást és szemmel láthatóan mindkét fél számára adott némi pluszt ez a néhány nap.”
„Köszönjük szépen, hogy ennek részesei lehettünk, nagyon jó emlék marad, örülünk, hogy az iskola fölvállal ilyesmit, és gyermekeink ezáltal gazdagodhatnak. Valóban az egész családunk megmozdult a héten a cserediák kapcsán
, és valóban mindannyian adtunk és kaptunk: szeretetet, törődést, élményeket, nagyon jó volt, Peti és a vendégünk, Adam is láthatóan nagyon jól érezték magukat.”
„Mi is csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hogy ilyen élménnyel is gazdagodni kell. Nagyon kedves, rendes kislányokat fogadhattunk vendégül és bízunk benne, hogy ők is legalább annyira jól érezték magukat, mint mi. Nagyon köszönjük a lehetőséget az iskolának és a szervezőknek!”
Kisfaludyné Balogh Fruzsina
