English and Activities: nyári tábor Angliában

Július 21-28 között az EKG lelkes kis csapata – Hantos Ádám, Szabadka Dávid, Temesrékási Angelika és Vághy Martin- programokkal színesített angol nyelvi táborban vett részt a délnyugat-angliai tengerparti kisvárosban, Weymouthban a British Council által minősített Weymouth English Centerben (WEC). A 65000 fős népszerű nyaralóhely hatalmas homokos tengerparttal, kikötővel, remek buszhálózattal ideális helyszínnek bizonyult nyári angol nyelvgyakorláshoz.
Az indulás napján hajnali 3 órakor gyülekeztünk a Liszt Ferenc Repülőtéren. Miután elvégeztük a becsekkolást, túlestünk a biztonsági ellenőrzésen, izgatottan vártuk a gépünk indulását. A repülőgép némi késéssel, 6.10-kor szállt fel, és –helyi idő szerint- 8.45-kor már landoltunk is Bristolban. Itt nyárból az őszbe csöppentünk hirtelen, mivel Bristolban csak 15 °C mutatott a hőmérő higanyszála, de az itthoni kánikula után ezt nem is bántuk.
A repülőtéren WEC sofőrjei vártak bennünket, és fuvaroztak Weymouthba. Bár a kb. kétórás út szebbnél szebb tájakon vezetett át, ebből nem sokat érzékeltünk, mivel az út alatt próbáltuk bepótolni az éjszaka elmaradt alvást.
A vendéglátó családok a Weymouth College előtt fogadtak, majd autóval elvittek mindenkit a szálláshelyére. Itt pihentünk és ettünk egy kicsit, majd párosával, illetve egyenként elindultunk felfedezni a városközpontot. Először kicsit nehéz volt megszokni a baloldali közlekedést, azt, hogy a zebrán való átkelés nem egészen úgy működik, mint Magyarországon, illetve, hogy a buszokon csak elsőajtós felszállás van, és mindig le kell olvasni a bérletünket. Utazás után pedig köszönetet kell mondani a buszvezetőnek.
Hétfő reggel 9 órakor már a WEC-nek helyet adó Weymouth College előtt gyülekeztek a tanulók spanyol, olasz, francia, magyar és kínai diákok társaságában. Először írásbeli és szóbeli szintfelmérő következett, amely alapján B1+, illetve B2 szintű csoportokba kerültek a diákjaink. Mindennap más témakör került feldolgozásra. A foglalkozásokon kizárólag angolul beszéltek a tanulók, hiszen az előbb említett nyelvű kortársakkal kerültek össze. Az órák 60 percesek voltak (15 perc szünettel), így tulajdonképpen 4 db 45 perces órájuk volt délelőttönként. A tanórák felépítése a következő volt:
1. óra: Szókincsbővítés, gyakorlás
2. óra: Nyelvtan
3. óra: Projektmunka a napi témával kapcsolatosan
Tanítás után ebéd következett a college menzáján, majd többfajta délutáni programból lehetett választani, amelyet fiatal önkéntesek, azaz Activity Leader-ök vezettek. A programok minden nap változtak. Hétfőn megismertük Weymouth belvárosának nevezetességeit, kedden kóstolót kaptunk az angol konyhaművészetből, a mozgásra vágyók a college tornacsarnokában sportolhattak. Szerdán kirándulással töltöttük a napot. Két lehetőség közül lehetett választani: a túrázni vágyók a közeli Lulworth Cove és Durdle Door mesés szépségű természeti képződményeit mászhatták meg, míg a kevésbé sportos diákok és csoportvezetőik Bournemouthba látogattak. A mólón és a tengerparton tett sétát egy belvárosi barangolás követte, amelynek során lehetőségünk volt vásárlása.
A csütörtöki nap sajnos esős volt, így a délutánra tervezett séta elmaradt, helyette beszédkészségfejlesztő Speaking games program lett azoknak, akik nem a tornatermi sportolást választották.
Pénteken a tanítási órák után egy kis tanfolyamzáró ceremónián vettünk részt a diákokkal. Ennek keretében az iskolavezetés néhány üdvözlő gondolata után a diákok tanúsítványt kaptak az elvégzett kurzusról, illetve külön szöveges értékelést is a különböző készségek elsajátításáról, plusz egy általános értékelést az egész heti munkájukról. Mind a négy diákunk very good, illetve excellent minősítéseket kaptak. Fejlődésüknek én is nagyon örültem.
Szerencsére napsütéses napunk volt, így megvalósulhattak az aznap délutánra tervezett szabadidős programok: a nemzetközi csapat kisebb része 12 km-es kerékpártúrát tett Weymouthban Péterrel, a WEC vezetőjével, a többiek pedig a kikötőben épült Northe Fort -ot látogatták meg. Az erőd fontos szerepet játszott a D-nap előkészítésében és a normandiai partraszállás során is. A kiállítások bemutatták az erődnek Nagy-Britannia történetében betöltött szerepét 1847-1970-ig.
A délutáni program után a diákoknak volt egy kis szabadidejük, amit csapatokba verődve töltöttek Weymouth belvárosában, illetve tengerpartján. 18 órára mindenki hazament vacsorázni, majd 19.15-kor gyülekeztünk legközelebb állandó találkozási helyünkön a King’s Statue-nál. Az esti programok választéka a következő volt a hét során:: sportjátékok & pizzázás a tengerparton (bár ez kissé lerövidült az eleredő eső miatt), mozi, különböző sportok kipróbálása (golfozás kalózjelmezben, miniolimpia). Péntek este közös diszkózással zárult a hét.
Az esti programok után a csoportvezetők és/vagy az Activity Leader-ek mindenkit a megfelelő buszmegállóhoz kísértek és megvárták, amíg felszálltak a buszra, hiszen 22 órára kötelezően mindenkinek otthon kellett lennie.
Szombat reggel nagy izgalommal szálltunk fel a különbuszra, hiszen két csodás helyszín várt ránk: Stonehenge és a középkori városrészéről, illetve katedrálisáról híres Salisbury. Fantasztikus élmény volt élőben látni a jól ismert monumentális kőépítményt, amelyhez 2 km-es gyaloglás vagy néhány perces buszozás után értünk fel.
Salisbury középkorból megmaradt városrésze kicsit a jól ismert budai várra emlékeztetett. Sajnos a katedrálisba-ahol a Magna Carta egyik eredeti példányát is őrzik-, nem tudtunk bemenni. Miután az Activity Leader-ek végigvezettek a híres helyeken, egy körülbelül 3 órás szabad programot kaptunk, amit sétával, vásárlással, kávézással, étkezéssel töltöttek a diákok kis csapatokba verődve. 5 órakor találkoztunk a Morus Tamásról elnevezett templomnál, majd jóleső fáradtsággal indultunk haza.
A vasárnapi programunk a hazautazás volt. Reggel fél 9-kor találkoztunk a college előtt spanyol és olasz diákokkal együtt, ahonnan a buszunk indult a londoni és a stanstedi repülőtérre. Mi nagyjából ötórás utazás után érkeztünk meg Stanstedre, ahonnan 17.10-kor indult a gépünk, és -magyar idő szerint- 20.15-kor landolt a Liszt Ferenc Repülőtéren.
Összességében a kis csapat remekül érezte magát angol anyanyelvi környezetben. Remekül összekovácsolódtak más országok diákjaival, új kapcsolatok, barátságok születtek. Nem mellesleg nyolc napon át szinte kizárólag angolul beszéltek, ami sokat lendített a kommunikációjukon is.
Remélem, találkozunk még a King’s Statue-nál!