EKG Vízitábor – 2023

Vasárnap reggel találkoztunk a Nyugatinál, és miután mindenki megérkezett, a Nyíregyháza felé tartó vonatra szálltunk fel. Érkezés után az állomás mellett ismerkedős játékokkal ütöttük el az időt, és miután megtudtuk, hogy nem lehet tangapapucsban futni, a szállás által küldött busszal elvittek minket a tiszabecsi Vidám Delfin campingbe. Egy gyors eligazítás és finom vacsora után egy kenu gyorstalpalóban volt részünk. Ezután hajóba szálltunk a határvízként szolgáló Tiszán, ahol Ukrajna és Magyarország közt lavírozva próbálhattuk ki friss tudásunkat.

Hétfőn kissé félve, de nekivágtunk az Öregtúrnak, ahol kalandosabb terep várt ránk. Fák alatt bújtunk át, nádasba kormányoztuk egymást és minden egyéb jó dolog. Útközben párszor megálltunk mártózni és lehűteni magunkat, majd egy óra körül megkaptuk a rizses húsunkat. Néhány uszadékfán fennakadtunk, de végül összesen egy borulással mindenki túlélte a napot. Estefelé egy kellemes kis vihar következtében az ebédlőbe szorultunk játszani és beszélgetni. Miután az eső kicsit lecsillapodott, finom házi kemencés kenyérlángossal kínáltak minket, ami közben megkaptuk vízivándoros pólónkat.

A boruló csapat élménybeszámolója:

„Újonc kormányosunkat felváltotta legtapasztaltabb társunk. Ezen felbuzdulva elég nagy lendületet vettünk, hirtelen versenypályán éreztük magunkat, és olyan szakaszon kezdtünk száguldozni, ahol ezt az útviszonyok nem engedték volna meg. Egyszer csak feltűnt előttünk egy kanyar, utána pedig egy fa. A második emberünk jelzett, hogy „balrabalra”, ez viszont a nagy sebesség miatt már lehetetlennek bizonyult, ezért óriási borulás lett a vége. Ebben a sokkolt állapotban megoldási mechanizmust keresve gyorsan kárfelmérést végeztünk a helyszínen, lezártuk a területet, majd a helyszínelés után segítséget kértünk az útonállóktól a jármű helyreállításában. A segítségnyújtást követően kitapostuk magunkat a vállig érő vízből. Lelki mélypontunkat követően „újra kilőttünk az egekbe, úgy, hogy az még a Holdról is látszott”. Felbuzdulva nekiindultunk a Fekete Gyönggyel a felfedezetlen vizeknek.”

Kedden nagy örömünkre sorshúzással dőlt el, hogy kik lesznek a bajtársaink a kenuban. Az utat onnan folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk, annyi különbséggel, hogy már nagyobb tapasztalattal rendelkeztünk. A nap hasonlóan telt, mint az előző, csak most a vízen ebédeltünk összekapaszkodva, a túravezetőnk improvizált stand-up-ját élvezve. Miután visszaérkeztünk, elfogyasztottuk vacsoránkat, majd kipróbálhattuk a camping által biztosított kalandparkot. A pályákat nagyon élveztük kisebb-nagyobb sikolyok, nevetések és kínlódások közepette. Aki pedig épp nem egy fáról lógott, az röplabdameccsen vett részt vagy szurkolt. A napot tábortűzzel és esti imával zártuk.

Szerdán először indultunk neki a Tiszának. 24 km alatt az egyik megállónkban majomhintázhattunk és ugrálhattunk a vízbe. Ezután megérkeztünk Szatmárcsekére, az új szállásunkra. A kipakolást és a vacsora elfogyasztását követően elindultunk a helyi temetőbe Kölcsey sírját megnézni, de félúton vissza kellett fordulnunk a baljós égi jelek miatt. Alig indultunk el visszafele, amikor zuhogni kezdett. Mindenki rohant vissza a táborba, ahogy tudott. Néhányan még egy közeli pizzázóba is behúzódtak a nagy vihar elől. Végül csurom vizesen értünk vissza. Bár az időjárás miatt a sátorban az ágyak alatt állt a víz, előzetes tapasztalatainknak hála, minden cuccunk megúszta szárazon. Gyors szárítkozás és átöltözés után az ebédlőben vártak minket a tanárok zenével és sok társasjátékkal. *

A csütörtökre csúszott temetőlátogatás és bevásárlás miatt kissé megkésve indultunk neki egy rövidebb, 15 kilométeres utunknak. A vége felé elkezdett szemerkélni az eső, így kissé megijedve és sietve értünk el következő, harmadik szállásunkra. A camping egy szabadstrand közelében volt és késő délután lehetőségünk volt csobbanni egyet és enni, inni a vízparti étkezdékben. Este a tanár urak megleptek minket egy csapatos vetélkedővel, amiben izgalmas feladatok és különleges nyeremények vártak minket.

Az utolsó vízen töltött napunkon Gergelyiugornyáig LAPÁToltunk, nem eveztünk, ugyebár, de a hátralevő kevés kilométert igen jó hangulatban töltöttük, a legvégén a hat kenu és egy kajak egymásba kapaszkodva csurgott le a célunkig párszáz métert. Közben a használatban levő hangfal lemerült, de ez sem szegte kedvünket, inkább beszélgetéssel töltöttük a maradék pár percet. Az utolsó szállásunkra való megérkezés és egy kis szusszanás után kipróbáltuk a kissé groteszkül hangzó sült fagylaltot. Az éjféli takarodó előtt várt még minket Jávor tanár úr egy kis meglepetés széki, illetve mezőségi táncházzal. Miután mindenki jól kifáradt, villámlásokkal tarkított ég alatt térhettünk nyugovóra, utolsó esténk lévén egy órával később.

Utolsó, nagyrészt hazautazással töltött napunkon sem kímélt a korai ébresztő, de végül a finom bundáskenyér miatt egészen megérte felkelnünk. Délelőtt még akadt egy kis szabadidőnk, amit mindenki máshogy töltött. Ki beszélgetéssel, ki sportmeccsekkel, ki pedig a vízparton császkálással. Kora délután elindultunk a vásárosnaményi vasútállomásra, ahová kis idő múlva utánunk érkezett a „felmentősereg” a napi finomságokkal. Nyíregyházán nagy várakozások közepette lekéstük a vonatunkat, így csak fél órával később tudtunk tovább indulni vissza a Nyugati felé. Épp a vonaton ülünk, most értünk a kis cikkünk végére. Meginterjúvoltuk azt, akit kellett, és boldog mosollyal zárjuk ezt a feledhetetlen tábort. 🙂

Elek Virág (11/B), Csernyánszky Réka (9/A), Takács Rita (9/A)

*: Szerdai nap: Nagy Bíborka (12/E), Veress Mónika (12/E)