Egy táborNYI Mosoly

Egy nyári tábor a Balaton partján mindig felcsigázó, de az élmények fokozhatók. Például a címben megfigyelhető kiemelés sem e cikk szerzőjének leleménye, hanem a Somogyi-dombságban található kis falu önreklámjának átalakítása, de azért igaz: NYIM településen 5 felhőtlen napot töltött el a Szent Miklósról elnevezett 7.a osztály, közösségét építendő és egymás jobb megismerése végett. Az eredmény a következő tanévben bizonyára tetten érhető lesz.

Ennyi gyereket ritkán látni egy kupacban tanári vezetéssel, nyilván ez zavarta meg a MÁV-ot is, mert már indulás előtt egy kisebb kalanddal szolgált: a tanévzáró értekezlet után egyedül kellett megtalálni a Siófokra induló vonatot, de szerencsére sikerült. A csomagokat viszont nem kellett szállítani (bár az egyik Budapesten maradt…), és leszálláskor ismerős arcokkal találkoztunk: a lelki hétvégén már megismert ifikkel. Mindez közösséget épít: Devich tanár úr birtokára már úgy érkezett a társaság, hogy mindenki nagyon örült, bármely szobába is került. A helyszín Nyim, egy 300 fős falucska Somogy megyében, melybe csak egy út vezet. Takaros házak, a kocsmároshoz még nem jutott el annak híre, hogy 18 év alattiakat nem szolgálhat ki bizonyos termékekkel és csönd. A falusiak mindenesetre már az első este megtudták, hogy mennyivel jobb, ha nem csak a tücskök ciripelését élvezhetik, hanem a tábortűz illetve a kinti étkezőasztal körül ülő gyerekek zaja is hallatszik. A reggelek így aztán általában egy kicsit később kezdődtek, de a 13 órakor induló buszon már rajta ültünk, irány a strand! Szerencsére az első két napon kiváló időnk volt, a víz hűsítő, de nem túl hideg, bőven volt iszap is, hogy a többieket meg lehessen dobálni, a vízibiciklik kibérlésében az ifik segítettek, két csobbanás között pedig irány a röplabdapálya. Megízleltük a helyi ízeket (lángos) is, de vacsorára magunknak főztünk igazi tábori étkeket, de vagy az éhség hatására, vagy mert kiváló volt a szakács, túl sok semmiből sem maradt (a 150 palacsinta pedig eltűnt…). Közben rengeteg limonádé fogyott, a végére már mindenki ismerte a receptet. A következő két nap kissé borongósra fordult az idő, de ilyenkor lehet sportnapot szervezni (kirándulást azért nem!). Nem maradt ki a foci és a röplabda sem, a sportdélelőtt után pedig még nagyobb örömmel siettünk vissza a házhoz elkészíteni a vacsorát. Közben számtalan játék, beszélgetés, éjszakába nyúló trampolinozás, billiárdozás színesítette a programot. Mindent összevéve kiváló hat napot töltöttünk el, sokak számára el nem múló emlékekkel távozhattunk. Köszönet illet mindezért 5 öregdiákot, akik munkaerővel, éjszakázással, sofőrködéssel segítették a zökkenőmentes lebonyolítást, valamint a Gimnázium 1687 Alapítványt, mely hozzájárult az anyagiak fedezéséhez.

Devich Dénes