Dráma tábor 2023

Szász Magdolna és Illési Luca tanárnő szervezésével augusztus közepén eljuthattunk a berettyóújfalui Szász tanyára az első dráma- és lelki egészség táborba.

Augusztus 15-én reggel indultunk a Keleti pályaudvarról, ahol – miután mindenki megérkezett és megbeszéltük, hogy kinek mennyi cucca van és mikor pakolta össze őket – vonatra szálltunk. A háromórás vonatút jó hangulatban telt, beszélgettünk, ettünk, ittunk, fotózkodtunk.

Szász tanárnővel a vonatról leszállva találkoztunk, akinek a segítségével eljutottunk a melegben a Szász tanyára. Az érkezés után ihattunk bodzaszörpöt, majd körbenéztünk a tanyán. Lenyűgöző volt! Nagyon sok állat volt, tyúkok, kiscsibék, libák, birkák, két szamár, két tehén és egy ló. Valamint egy Pengő nevű kutyus is.

Ezután kisebb csoportokban a tisztáson mindannyian helyet kerestünk a sátrainknak. A fáradalmas munkát követően újra összegyűltünk és ebéd gyanánt kenyérlángost ettünk, amit Szász tanárnő apukája készített nekünk. A kajakóma után közösen játszottunk, kicsit egymást és magunkat is jobban megismerve, illetve összeírtunk néhány szabályt magunknak egy rózsaszín kartonlapra „Határok” címmel. Olyanok tartoztak közéjük, mint pl. privátszférák tiszteletben tartása, egymásra való odafigyelés, külsőségek elengedése vagy a titoktartás.

Egy kis kézműveskedést követően a tizenkét főből álló csapatunk feladatot kapott: elkészíteni a vacsorát a tanárok segítsége nélkül. Ehhez egy papírt kaptunk rajta a recepttel, illetve az alábbi címmel: „Főzzetek! A mai este célja: paprikáskrumpli”. Nagyon finom lett, és ami a legjobb volt benne, hogy bármilyen egyeztetés nélkül is mindenki kivette a részét a vacsora elkészítéséből. Hihetetlen, milyen közösségépítő hatása lehet egy közös főzésnek!

Vacsora után kaptunk egy kis szabadidőt, játszottunk közösen, majd amikor már alig láttunk a sötétben, a terembura épületében összegyűlve beszélgettünk. Mindenki tett egy fogadalmat másnapra, hogy mi az, amire kicsit jobban oda fog figyelni.

Az esti ima után szabadok voltunk, néhányan beszélgettünk, játszottunk, páran még a röpizéssel is megpróbálkoztak a sötétben. A fürdés néhányunk számára bátorságpróba-hangulatú volt, ugyanis egy óriási rovar csatlakozott hozzánk a női fürdőben. Azt hiszem, valakik közülünk még nevet is adtak neki.

Sátorban aludtunk. Másnap reggel mindenkinek más volt az ébresztője – báránybégetés, tehénkolompolás, vagy egy szörnyű hangú kakas. Megvolt a maga romantikája.

Kicsit még félálomban reggeliztünk meg, majd kávéztunk közösen annak reményében, hogy attól valamennyire felfrissülünk.

A második nap első programja szintén közös játék volt, majd Illési tanárnő felolvasta nekünk a Rút kiskacsa mese eredeti verzióját. Sokunk számára új volt ez a hosszú változat, illetve ez alkalommal más szemszögből néztünk erre a mesére, mint kiskorunkban, és rájöttünk, hogy valójában mennyi mély témát érint. Egyedül, párban és közösen is feldolgoztuk az ezzel kapcsolatos élményeinket, és nagyon érdekes beszélgetésekben lehetett részünk.

Ebédre grillcsirkét ettünk görögsalátával. Természetesen a salátát mi magunk készítettük el, mint szinte mindent a tábor során. A tábor végére sokkal önállóbbak lettünk, mint az elején.

Az ebédet követő szabadidő alatt összebarátkoztunk egy tyúkkal, aki kicsit soványabb, kicsit másabb volt mint a többi. Végül nevet is adtunk neki, így lett Haedy a kabalánk, aki úgy viselkedett mint egy öleb.

A pihenő után egy kis önismeret is terítékre került. Megtanultunk egy olyan, új szemléletet, amiben magunkat és a külvilágot „oké”, illetve „nem oké” csoportokba osztjuk, különböző élethelyzeteinket megvizsgálva, ami nagyon tanulságos volt.

Ezután bizalomjátékokat játszottunk, majd tüzet raktunk, ami mellett Szász tanárnőtől megtanultunk egy dalt, majd szalonnát sütöttünk. Szalonnasütés és beszélgetés után a bátrabbak tüzet is ugrottak. A napot hálaadással zártuk.

A harmadik napon reggel esett, de ez nem zavart minket, mert a terembura alatt is nagyon jól szórakoztunk. Hogy kicsit felébredjünk, rohangálós játékokat is játszottunk, majd megismerkedtünk az úgynevezett Johari-ablakkal, ami alapján abba gondolhattunk bele, hogy mennyit ismerünk magunkból, mások pedig mennyit ismernek belőlünk. Ezután egymást véleményeztük különféle kérdésekre válaszolva, ami nagyon érdekes volt. Később az volt a feladatunk, hogy keressünk egy-egy tárgyat a tanyáról, ami úgy érezzük, hogy minket szimbolizál. Rendkívül érdekes gondolatok születtek!

Ebéd után (csirkeszárny krumplipürével és salátával) közösen röpiztünk, annyi nehezítéssel, hogy a két csapat közül az egyiknek mindig a szemébe sütött a Nap, a másiknak pedig figyelnie kellett, hogy hova lép, de ez éppen ettől volt vicces. Röpizés után tovább játszottunk, például számháborúztunk. A számháború tétje az volt, hogy a vesztes csapat készíti el a vacsorát, de azzal szembesültünk, hogy a legtöbben így is-úgy is szeretnénk együtt főzni, úgyhogy győztesek és vesztesek egyaránt részt vettek a vacsorakészítésben. A vacsora bográcsban készült pásztortarhonya volt, és bár a főszakácsaink megszenvedték a füstöt, összességében jó hangulatban telt a főzés. A tűz körül ülve zenéket hallgattunk, énekeltünk és beszélgettünk. Közben Szász tanárnő családtagjai is velünk voltak, őket is megismerhettük egy kicsit.

Vacsora után újra a tábortűz köré gyűltünk, ahol így utolsó este kicsit átbeszéltük a tábort, a tapasztalatainkat, énekeltünk közösen, illetve cetlikre írtuk, amiket itt szeretnénk hagyni a táborban, és rituálisan tűzbe dobtuk őket. Miután elköszöntünk egymástól, és a legtöbben elmentek fürdeni vagy aludni, néhányan még a tűznél maradtunk, zenét hallgattunk és a csillagos eget néztük. Gyönyörű hullócsillagokat láttunk!

Másnap ébredés után egyből a cuccainkat szedtük össze, majd csak ez után reggeliztünk. Reggeli után szokás szerint megejtettük a közös kávézásunkat, utoljára megnéztük az állatokat, majd szendvicseket készítettünk magunknak az útra.

Egy utolsó beszélgetés után a terembura alatt nehéz szívvel elhagytuk a tanyát, majd elgyalogoltunk a vasútállomásra. Átszállással utaztunk haza, és bár akadt egy-két nehezítő körülmény a vonatúton, összességében nagyon jól éreztük magunkat, majd olyan három körül meg is érkeztünk a Nyugati Pályaudvarra.

Összességében mindannyian nagyon élveztük a drámatábort, nagyon sokat fejlődtünk és tanultunk belőle, a csapatunk is érezhetően összekovácsolódott a négy nap alatt, a tanya pedig gyönyörű volt!

Nagyon szépen szeretnénk megköszönni a Tanárnőknek az élményt és reméljük, a jövőben lesz lehetőségünk még eljönni ide!

 

Császár Kincső és Pató Kati