Bécsi tanulmányi kirándulás

Jakab Anna Ágnes- 12. évfolyam
A karácsonyi hangulat megteremtője: a bécsi kirándulás

Az adventi időszak közepén, még az osztálykarácsonyok előtt közel 80 tanuló Bécsben járt tanulmányi
kiránduláson, hogy megismerkedjenek egy-két nevezetességgel, és hogy magukba szívják az ünnepi
hangulatot. Pácz Tamás tanár úr szervezésben indult az út, amire még egy hónappal előtte lehetett
jelentkezni. És ugyebár ki ne akarna menni, főleg, ha tanítási napon van. A program hatalmas
népszerűségnek örvend(ett), mert a létszám betelte után a várólistán is bőven szerepeltek diákok, akik
azt várták, hogy valaki lemondja. Az első bécsi látogatás az iskolából 2006-ban történt szintén Pácz
tanár úr szervezésében. Azóta minden évben volt bécsi kirándulás, majd a korona vírus járvány
miatt az előző két évben nem indult az iskolából busz az osztrák fővárosba. Így az idei kirándulás
volt a tizenötödik, ami 2022. december 9.-én, pénteken került megrendezésre.
Pácz Tamás tanár úr mellett, Endrédi Józsefné igazgató asszony, Zsolt Péterné Tóth Andrea tanárnő
és Vajda Tamás tanár úr tartott velünk. Hogy minél több időt tölthessünk városnézéssel, az emeletes
busz már reggel háromnegyed hatkor várta a kirándulni indulókat. Mikor az összes elalvónak is
sikerült megérkeznie el is hagyta a Batthyány teret és célba vette a császárvárost. A jó hangulat
megalapozására Vajda tanár úr a Macskafogó című filmmel készültek, amit azok nézhettek, akik nem
terveztek visszaaludni a korai órákban. De a film után, sőt közben sem csak ezzel lehetett elütni az
időt. Volt, aki zenét hallgatott, telefonozott, volt, aki a mellette ülővel vagy esetleg a busz másik
végében lévővel csevegett, de volt olyan is, aki olvasott, vagy mint én az osztálytársaimmal,
kártyáztunk. Az első gyors megállónk a Mosoni pihenőnél volt, ahol, aki esetleg nem csomagolt
magának reggelit az vagy a benzinkúton vagy a „mekiben” pótolhatta azt. A határátlépése után az előre beharangozott Természettudományi Múzeum előtt egy meglepetés program várt minket. Bécs
második kerületében, Lipótvárosban találtuk magunkat, ahol a Práter nevű vidámparkban Bécs egyik
leghíresebb jelképére, az óriáskerékre kaptunk belépőt. Az 1897-től működő óriáskeréken közel 65
méter magasból csodálhattuk meg a várost, ami a köd miatt nem nyújtott tökéletes látképet, mégis
bámulatos volt. Ez után már tényleg a Természettudomány Múzeumhoz indultunk. Az épületét 1889-
ben nyitották meg és Szépművészeti Múzeum mellett található, aminek épületével szinte ikrek. A
múzeumban három emeleten lehet megcsodálni a különböző állatfajokat. A kagylóktól kezdve, a
pillangókon és kolibrikon át, egészen rozmárig megtalálhatunk mindent. Sőt életnagyságú elefántot,
zsiráfot, valamint még a kihalt, de annál inkább népszerű dinoszauruszokból is megtekinthettünk
párat. Ezeken kívül ásványokról és az emberi evolúcióról is találhatunk egy-két termet berendezve. A
múzeum épületének belsejét mindenhol hatalmas festmények, freskók és szobrok díszítik, de ez nem
jelenti azt, hogy ne lennének modern technikai újítások, mint például az egyik dinoszaurusz mozog és
hangot ad ki. A Természettudományi Múzeum után gyalog a Szent István-székesegyház felé vettük az
irányt, ahol megtekintettük a templom díjfizetés nélkül bejárható részét, elmondhattunk egy imát,
megemlékezhettünk szeretteinkről és ehhez kapcsolódóan többen mécsest is gyújtottak. Ezután, már a
számunkra talán legjobban várt program felé igyekeztünk, mégpedig a karácsonyi vásár felé, ahol
egy újabb meglepetés várt minket, ugyanis mindenki kapott egy bögre „gyerek puncsot” és a bögrét
is elhozhattuk emlékbe. Körülbelül két óra szabadidőt kaptunk, hogy körbe járjuk a Városháza téri
karácsonyi vásárt és annak környékét. Sajnos a Bécsben töltött időnk délutánján esett
az eső, így ennek az időnek az első felét volt, aki azzal töltötte, hogy egy közeli kávézóban
felmelegedjen és csak utána csapott bele a nézelődésbe. A Városháza téren mindenféle kézműves
karácsonyfadísz, bőrműves, üveges és a kihagyhatatlan forralt boros, puncsos, kürtöskalácsos bódék
voltak. Ezen kívül körhinta, jégkorcsolya pálya, kisebb óriáskerék volt felállítva. A hangulatot
legjobban a díszkivilágítás adta meg, amit, miután lement a nap, még jobban meglehetett csodálni.
Fényfüzérek és világító szívek voltak a fákon, a Városháza fényben úszott. Szerencsére az eső elállt,
így az utolsó fél órában nyugodtan lehetett fotózkodni, akár a német „Boldog Karácsony!” felirat
alatt, a Városházával és a vásárral a háttérben.
Nagyjából hat órakor szálltunk vissza a buszra egy teljesen más fáradtságot érezve, mint reggel. A
Batthyány térre begördülve elmondtuk a tanítás utáni imát és hálát adtunk ezért az útért. Leszállás
követően mindenki kapott még egy nagy Mikulás csokoládét és nyugodtan mehetett haza, mert volt
még egy teljes hétvégénk, hogy kipihenjük az utazás fáradalmait és elmeséljük az élményeinket.

Babai Emese, Blahó Blanka, Clair Kincső, Kertész Anna – 9. évfolyam
December 9.-én, iskolánk kirándulást szervezett Bécsbe, ahova a diákok Endrédi Józsefné igazgatóasszony, Zsolt Péterné tanárnő ,Pácz Tamás tanár úr és Vajda Tamás tanár úr kíséretével utazhattak.A gyülekező 5.45-kor volt a Batthyány téren. A felszállást, az elhelyezkedést és a tanítás előtti imát követően, az emeletes busz 6-kor indult el az osztrák fővárosba. A hosszú út alatt a jelenlévő diákok, előadást tartottak Bécs különböző érdekességeiről, nevezetességeiről. Szó esett többek között a város történelméről, a konyhájáról, jelenkori és múltbéli szerepéről és természetesen a karácsonyi vásárokról is. Utunk első állomása egy meglepetés program volt, ami nem más volt, mint a híres Bécsi Praterben az óriáskerék. Erre felülve megcsodálhattuk az óriáskereket körbevevő vidámparkot és Bécs nevezeteségei is a szemünk elé tárultak majdnem 65 méteres magasságból. Következő úti célunk, a bécsi Természettudományi Múzeum volt, amiről mi őszintén nem gondoltuk, hogy ekkora élményként fogjuk megélni. Belépve a hatalmas épületbe, szembe találtuk magunkat a gyönyörű berendezéssel és a látnivalók nagyszerűsége és sokszínűsége ezzel épphogy csak elkezdődött. Itt „szabadjára lettünk engedve”, hogy önállóan felfedezhessük a múzeumot és megcsodálhassuk a kincseit. A látnivalók egyszerűen lenyűgözőek voltak, mindenféle növénnyel, gombával, állattal találkozhattunk.
Miután mindenki kicsodálkozta magát, elindultunk, hogy meglátogassuk a Szent István székesegyházat. Sajnos elkezdett esni az eső, ami a továbbiakban, kirándulásunk végéig, megállás nélkül csak esett, esett és esett. A Székesegyház igazán szép volt és a mellette lévő kisebb vásár is pompásan festett, bár jobb időben biztos még kellemesebb lett volna nézelődni.
Az utazáson az általunk leginkább várt program, nem más volt, mint a híres bécsi Adventi Vásár. A vásár nagyon szépen ki volt dekorálva. Mindenhol égősorok szórták a fényüket, ami a mellette elhelyezkedő korcsolyapályát még hangulatosabbá tette. Ekkorra már mindenki csupa víz volt, de kaptunk egy bögre puncsot, ami sokat dobott a hangulatunkon. A vásár mindannyiunknak nagyon tetszett, de abban mind egyetértettünk, hogy sokkal kellemesebb lett volna, ha nem zuhog az eső.
A hazafele út csendesen telt, az egész csapat ki volt merülve. A Batthyány térre megérkezve, utunkat a tanítás utáni imával zártuk. A buszról leszállva pedig mindannyian kaptunk 1-1 mikulás csokit.
Összefoglalva, a kirándulás jó hangulatban telt, es az időjárástól eltekintve remek élményekkel gazdagodtunk.

Nabilek Éva – 11. évfolyam
5:45kor találkoztunk a Batthyány téren és ott várt minket a busz. Útközben közös filmnézés
volt és meghallgattuk egymás kidolgozott előadásait Bécs nevezetességeiről. Hamar elrepült
az a pár óra és meg is érkeztünk Bécsbe. Az első megálló egy meglepetés program volt, amit
csak a helyszín előtt öt perccel tudtunk meg, hogy megcsodálhatjuk várost magasabbról,
hiszen egy óriáskerekezésben vettünk részt. Második megállónk a Természettudományi
Múzeum volt, ahol lehetőségünk volt kisebb csoportokban körbejárni a több, mint 20
millió kiállított tárggyal rendelkező csodaszép épületet. Ezt követően átsétáltunk a gótikus stílusban épített Szent István Székesegyházhoz, elterjedt nevén Stephansdomhoz. Itt megcsodáltuk a templomot és szabadon nézelődhettünk még a templom környező területén is, majd átsétáltunk az utolsó megállónkhoz, az Advent hangulatát igazán előidéző Bécsi karácsonyi vásárhoz, ahol közös puncsozással lepett meg minket Pácz tanár úr, ami az esős, hűvösebb idő miatt nagyon jól esett. Kaptunk itt másfél órát nézelődni és vásárolni. Eközben ránk is sötétedett és kellőképpen vágytunk már a busz melegére és az élmenydús, fárasztó nap után már egy kis pihenésre, vissza is indultunk hat körül. Az esősebb időtől függetlenül sok szép, maradandó élménnyel gazdagodtunk és volt is hosszú élménybeszámoló másnap.