Isonzó 110 Emléktúra

2025. szeptember 15-18.

Szeptember közepén iskolánk 5 diákja és egy tanára kapott lehetőséget a Honvédelmi Minisztérium által szervezett Isonzó 110 emléktúrán való részvételre.

A túrát a Honvédelmi Minisztérium Honvédelmi Oktatási, Kulturális és Tudományszervező Főosztály Kulturális és Társadalmi Kapcsolatok Osztálya szervezte. A Honvéd Kadét Programban résztvevő  iskolákból országos szinten  110 diák kapott lehetőséget kísérőikkel együtt erre az eseményre.

Az I. világháború egyik legkegyetlenebb és legvéresebb helyszíne volt az Isonzó folyó vidéke 1915-1917 között, ahol becslések szerint az Osztrák-Magyar Monarchiából és a Német Császárságból 450.000, az Olasz Királyságból pedig 650.000 katona halt hősi halált vagy sebesült meg a 12 isonzói csata során.

Szeptember 15-én, hétfő reggel a résztvevő iskolák 3 busszal indultak az Isonzó környékének felfedezésére. Mintegy 10 órás buszút után elfoglaltuk szálláshelyünket a Hotel Lipában. Finom vacsora után nyugovóra tértünk, hogy másnap frissen tudjunk útra kelni.

A túra első, keddi napja zuhogó esőben telt. A 110 diák három csoportra osztva nézte meg az Isonzó front szlovéniai nevezetességeit.A csoportok a Gorizia, Doberdó, illetve Isonzo nevet kapták. Mi a Gorizia csapatba tartoztunk, így először  Kobaridban ( olasz nevén: Caporetto) a Napoleon hídnál Dr. Négyesi Lajos hadtörténész előadását hallgattuk meg az 1917. október 24-én kezdődött caporettói átkelésről, majd a kobaridi első világháborús  múzeumba látogattunk el, ami az isonzói front eseményeit mutatja be. A tárlaton egy terepasztalon kívül számos fegyvert, katonai felszerelést és térképet nézhettünk meg, illetve egy magyar nyelvű kisfilmet láthattunk az Isonzó frontról. A Kobarid környéki harcok során elesett olasz katonák végső nyughelye a 17. századi Szent Antal kápolna köré épült osszárium, melyet dr. Balogh Máté történész mutatott be a résztvevőknek. Ez volt a program második állomása.

A délután során túráztunk a Kolovrat-hegy gerincén elhelyezkedő szabadtéri múzeumban, mely több, eredeti állapotában megmaradt lövészároknak, figyelőállásnak, géppuskafészknek,alagútnak és parancsnoki bunkernek ad otthont. Itt a tatai első világháborús tüzér hagyományőrző egyesület bemutatót tartott. dr Négyesi Lajos pedig a Kolovrat környéki eseményekről beszélt nekünk. Eközben a hideg szél, a köd  és az eső mellett az mintegy deus ex machina, az ég is elkezdett dörögni, illetve villámokat is láttunk, így szinte az egykori csatatéren érezhettük magunkat.

Az első nap zárásaként a Loče település mellett található osztrák-magyar katonatemetőt látogattuk meg. A falu határában mintegy háromezer osztrák-magyar katona nyugszik. Többek között itt temették el Czant Emil századost is. 

A túra lelkivezetője, Mikus Tibor főhadnagy, tábori lelkész mondott megemlékező imát katonáink sírja fölött. 

A Magyar Tüzér Egyesület hagyományörző katonáinak tiszteletadása mellett koszorút helyeztek el az itt található emlékműnél a túra résztvevői.

A második napot Olaszországban töltöttük ragyogó napsütésben. Első állomásunk  Redipuglia egykori első világháborús olasz katonai temetője volt,   a Sacrario Militare di Redipugliá-ban nyugvó elesett hősöket eredetileg eltemették. Ezután az egykori temetővel szemben lévő Európa egyik legnagyobb katonai emlékhelyét látogattuk meg.. A hatalmas síremléket 1938-ban 50.000 veterán katona jelenlétében avatta fel Benito Mussolini. A lépcsőzetesen emelkedő emlékmű több mint 100.000 olasz katona maradványait őrzi, köztük az Isonzó front olasz parancsnokának, Luigi Cadorna hercegnek   a síremlékét. Mindkét helyen Massimiliano Fioretti ezredes , az emlékhely vezetője kalauzolt bennünket.

 San Martino del Carsóban folytatódott a program, ahol két kiállítás is őrzi a nagy háború emlékét. Egy kis házikóban rengeteg első világháborús relikviát gyűjtött össze Gianfranco Simonit, amatőr történész, a doberdói hadszintér kutatója. Ezután Dr. Négyesi Lajos kalauzolt körbe  a Visintin család kertjében, ami gyakorlatilag egy első világháborús emlékhely. Többek között itt található Heim Géza 1916. május 8-ai aknarobbantásának a helye. 

A San Michele-hegy szabadtéri múzeumában ért véget a túra, ahol az egykori csaták színterén ma géppuskafészkek, lövészárkok, gránáttölcsérek, bunkermaradványok idézik fel az egykori frontvonal valóságát. Lemászhattunk több földalatti kavernába is, illetve láthattunk egy olyan ágyút, melyet az olasz hadsereg zsákmányolt a magyaroktól egy sikeres támadás után.

Az emléktúra végén a szervezők, a tanárok és a tanulók a Fogliano katonai temetőben gyűltek össze, ahol 14.550 osztrák-magyar katona nyugszik. Dr. Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar docense, Aranykovács Andrea, a HM Honvédelmi, Oktatási, Kulturális és Tudományszervező Főosztály Kulturális és Társadalmi Kapcsolatok Osztályának vezetője, és Massimiliano Fioretti ezredes koszorúzta meg az itt található emlékművet a túra lezárásaként.

A megemlékezés végén a résztvevő iskolák kadétjai és kísérő tanárai főhajtás mellett nemzeti színű szalagot kötöttek a temetőben található kopjafára.

Miután visszaérkeztünk  a szállodába egy rövid vetélkedő keretében adtunk számot az elmúlt két napban hallottakról, látottakról. A kvíz után pedig minden résztvevő és kísérő tanáraik elismerő oklevelet kaptak az emléktúra eredményes teljesítéséért.

Másnap reggel 8-kor indultunk haza. Útközben megálltunk a híres Trojane fánkozónál, ahol a Honvédelmi Minisztérium vendégei voltunk egy finom fánkra és egy üdítőre.

Köszönjük szépen a túra minden szervezőjének a színvonalas programokat, a profi szervezést. Külön köszönetet szeretnénk mondani Dr. Czermann János humánerőforrásért felelős helyettes államtitkár úrnak, hogy támogatta ennek a nagyszerű programnak a megvalósulását.

A Gorizia csapat (Sipos Bertalan, Skobrák Borbála, Takács Anna Liza, Temesrékási Angelika, Tollár Vince és Temesrékásiné Steinmann Tünde tanárnő) nevében:

Tollár Vince