Római osztálykirándulás

 

Osztályfőnökünk, Koncz Ágnes tanárnő, 11-es korunkban megígérte, ha az osztály jól fog viselkedni, akkor utolsó osztálykirándulásunkat Rómába fogja szervezni.

Római utunk a 12. A osztállyal jó korán indult 2025. május 27-én. Egészen pontosan hajnali öt órakor álltunk a reptéren, félálomban. A repülőút gyorsan elszaladt, még úgyis, hogy nem mindenki a barátja mellett ült. Legalább volt idő zenét hallgatni, sorozatot nézni.

 

Landolás után volt némi izgalom, páran elkeveredtek, de mindenki meglett szerencsére.

A reptérre kisbusszal jöttek értünk, így rögtön első kézből ismerhettük meg a római (illetve olasz) közlekedéskultúrát.

Megérkeztünk a szállásra, ami mindenkinek nagyon tetszett, az ott dolgozók kedvesek voltak a csoportunkkal.

Miután leraktuk a táskáinkat, volt egy kis szabad időnk. Ezt a többség arra fordította, hogy egyen valamit. Miután ez megvolt, indultunk az első városnézésre, a Pantheonhoz. Jó meleg volt és egész sokat kellett sétálni, de megérte. Egyébként ez az egész útra igaz volt.

A Pantheon gyönyörű volt, körbe díszes szobrok, tetején egy hatalmas lyuk, amin besütött a Nap.

A Pantheon után mindenki mehetett ebédelni, a legtöbben szerintem ekkor ettek (legalábbis ezen az utazáson) először igazi olasz pizzát.

Evés után újra összegyűlt a társaság, és indulhattunk tovább a Trevi-kúthoz. A szökőkút nagyon szép volt, de hatalmas tömeg volt. A sípoló egyenruhás „úszómestereken” mindenki jól szórakozott.

Megint csak egy kis szabadidő után mentünk tovább a Spanyol lépcsőhöz. Ezt mindenki simán megmászta, a Batyiról felvezető lépcső ezerszer rosszabb. Fent csodaszép kilátás és egy gyönyörű templom fogadott minket.

Ezután vége lett az aznapi programoknak, visszatértünk a szállásra.

 

Második nap reggeli után szintén sok látnivaló várt az osztályra. Első állomásunk a Colosseum volt. Miután legalább háromszor állítottak át másik sorba, bejutottunk. Egy fenséges régi épület tárult elénk, ami csak úgy ontja magából a történelem darabkáit.

A Colosseum után átmentünk a Forum Romanumra, ahol többórás séta várt mindenkire, de megint csak megérte. A kilátáson kívül találkoztunk egy nagyon fotogén sirállyal, és papagájokat is láttunk.

A végére persze mindenki kifáradt, mindenkinek jólesett a késői ebéd. A pizzát egyszerűen nem lehetett megunni.

Ez is egy programokkal teli, fárasztó, de nagyon jó nap volt.

 

Harmadik nap jött az utazás fénypontja: a Vatikáni Múzeum, a Sixtus-kápolna és a Szent Péter-bazilika.

A múzeumban rengeteg minden volt, információk tömkelegével bombázták a turistákat. A Sixtus-kápolna gyönyörű volt.

Ebédszünet után következett a Szent Péter-bazilika. Estére mindenki kellemesen elfáradt.

 

Utolsó nap Hop-on Hop-off busszal jártuk volna be Rómát, de ez a sajnos nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Az osztály fele felfért egy buszra, a másik fele sétálva közelítette meg a Santa Maria Maggiore-t. Itt kezdődtek a kalandok, ugyanis elvesztettük néhányan a csoportot. De így legalább mi bementünk a templomba és láttuk Ferenc pápa sírját. Ezután megtaláltuk a csoportot, egy időre legalábbis. Egy kávézóban voltak, mi bementünk mosdóba és mire kiértünk, megint eltűnt a csoport. Telefonálgatások közepette végül megtaláltuk őket a metrónál. Akkor elég ijesztő volt, most viszont van egy vicces sztori, amit mesélhetünk.

A római tömegközlekedés kissé kaotikus, nem menetrend szerint jár a busz. Sokszor nem fért fel az egész csoport egy buszra, így a szállásra való visszajutásunk nem volt zökkenőmentes utolsó nap. Az izgalmat fokozta, hogy el kellett érnünk a repülőgépet. Szerencsére sikerült.

 

Az út haza Magyarországra csendesen telt, mindenki kimerült. Leszállva már láttuk a magyar feliratokat és meglepődve konstatáltuk, hogy négy nap alatt mennyire elszokott tőle a szemünk.

Miután kiértünk a reptérről, mindenki elbúcsúzott, és élményekkel gazdagon tért haza. Bizton állíthatom, hogy ez volt a legjobb osztálykirándulás és méltó megkoronázása volt a hat évnek, amit együtt töltött az A osztály.

 

Havas Kamilla 12. A osztály