Erdélyi zarándoklat 2024. május

 

A 7.A és a 7.B egy nagyon különleges, szép és élményekkel teli osztálykiránduláson, zarándoklaton vehetett részt május 15-20-ig. Nagyon izgalmasak voltak a programok, és gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyeken voltunk.

Az első nap a Batthyány téren várakoztunk, majd amikor megérkezett a busz, mindenki izgatottan bár kicsit fáradtan a korai keléstől bepakolt a buszba, és már rohantunk is fel, hogy a legjobb helyeket elfoglaljuk. Szerencsére mindannyiunknak jó helye lett, és izgatottan vártuk, hogy a busz elinduljon. Miután mindenki elbúcsúzott családtagjaitól elindultunk. A buszt Pista bácsi vezette, aki nagyon kedvesen mindig a segítségünkre volt. Az út nagyon hosszú volt, de mindenki el tudta magát valamivel foglalni. Bár az osztály nagy része elég fáradt volt, azért vidáman telt az idő. Nekem nagyon tetszett az, hogy sok érdekes kiselőadást hallgathattunk meg, amiből olyan dolgokat is megtudtam amit eddig nem nagyon ismertem Erdélyről. Szerintem mindenki számára érdekes volt, főleg azoknak akik éppen aludtak egyes előadásoknál. Na de a hosszú és fáradalmas út után végre megérkeztünk Szovátára. Ekkor már mindenki nagyon izgatott volt, hogy vajon melyik szállás lesz az osztályunké. A busz éppen egy kanyargós úton ment felfelé majd megállt egy háznál. Mindenki kikászálódott a buszból, és a fiúk kivették a bőröndöket. A Teleki Hotel névre hallgató szállodánál szálltunk meg, ahol amint megérkeztünk be is invitáltak minket a vacsorához. Az étkezőben nagyon jó illatok terjengtek, így hát mindenki helyet foglalt és egy ima után feltálalták a finom meleg levest és a második fogást is. Miután befejeztük a vacsorát, mindenki elment elfoglalni a szobáját. Nekem tetszett a szállás, mert viszonylag tiszta volt és rendezett. Szerintem mindenkinek tetszett. Aztán következett az esti séta a Medve-tó körül. Mindannyian kint álltunk a Hotel előtt és amikor Pácz Tanár Úr megérkezett már indultunk is. A Medve-tó nagyon szép volt, ahogy mentünk körbe sok szép madarat láthattunk, majd megérkeztünk egy játszótérre, amit mindenki megnézett és kipróbált majd mivel időközben beesteledett és kezdett egyre hűvösebb lenni ezért visszamentünk a szálláshoz, ahol mindenki nyugovóra tért.

Másnap reggel összepakoltunk, mert már mentünk is tovább. Eredetileg egy sóbánya lett volna a cél, de mivel ezt a helyet lezárták, ezért a busz Korond felé vette az irányt ahol mindenfélét vásároltunk. Majd ellátogattunk a Kaufland nevezetű boltba és itt is vásároltunk egy két dolgot. Ezután egy ,,Mini Transylvania’’ nevű helyre mentünk el, ahol minden erdélyi épületet kicsiben lehetett megnézni, és még egy mini vonat is volt ahova páran fel is szálltak. Nekem ez a program nagyon tetszett. Ezt követően Orbán Balázs emlékművéhez is ellátogattunk, ahol egy bácsi sok minden érdekességet mondott a szoborról, majd csináltunk egy osztályképet és elindultunk a csíksomlyói kegytemplomhoz, ami gyönyörű volt és a kegyszobrot is meg lehetett nézni, sőt volt aki meg is érintette. Ezután indultunk a családokhoz, ahol a következő három éjszakát töltjük. Egy kis buszozás után meg is érkeztünk Gyergyóújfaluba. Megálltunk az első háznál, és ki is szállt az első lány csapat. Egy nagyon kedves néni fogadott minket, és miután kivettük a csomagjainkat, már mentünk is be a házba. Nagyon szép és tiszta volt minden, és az ágyak is nagyon kényelmesek voltak. Mindannyian nagyon örültünk a kedves fogadtatásnak, és miután berendezkedtünk, már kész is lett a vacsora. Nagyon, nagyon finom volt minden, a levestől elkezdve a desszertig. Miután megvacsoráztunk, a családból egy fiú, akit Adorjánnak hívtak, elvitt minket kocsival a táncházig, mivel ott volt a következő program. A táncházban nagyon jó hangulat volt, miután mindenki megérkezett, sok új táncot lehetett tanulni, én nagyon élveztem.

Másnap reggel megint korán kellett kelni, és a busz már vitt is minket a Gyilkos-tóhoz. Amint megérkeztünk mindenki fagyoskodva lépett ki a buszból ugyanis annak ellenére, hogy sütött a nap elég hideg volt, de megérte mert a látvány gyönyörű volt. Mindenki nézelődött egy kicsit, sajnos csónakázni nem tudtunk, majd indultunk is tovább, ugyanis a következő megálló a Békás-szoros volt. Nekem eddig ez tetszett a legjobban mert egyszerűen gyönyörű volt. A patak csobogása hallatszott, és ha a fejünk fölé néztünk akkor nagyon szép és igen magas hegyeket, sziklákat láthattunk. Ebédre kaptunk egy nagyon nagy kürtős kalácsot, aminek mindenki nagyon örült, és miután mindenki megette, elindultunk hogy a Gyimesekben, az ezeréves határnál, találkozzunk egy olyan bácsival aki egyszer a kommunisták ellen felrobbantotta a hidat, és így a magyarok megnyerték azt a csatát. Ez a bácsi sok minden érdekes dolgot mesélt majd be lehetett menni a földalatti bunkerbe, ami nagyon szűk volt, ezért egyszerre csak négy ember mehetett be.

Következő nap a változatosság kedvéért korán kellett kelni és mentünk is Csíksomlyóra, ahol egy hosszadalmas túra után, felérkeztünk a Somlyó nyeregbe, ahol a búcsús szentmisén vettünk részt. Felemelő lelki élmény volt.  A szentmise után kis csoportokra oszolva lementünk és körül néztünk a vásárban. Ez egy egész napot vett igénybe, úgyhogy mindenki fáradtan érkezett haza.

Másnap már össze kellett pakolni, mert a következő estét már nem itt töltjük. Miután mindenki kész lett, ellátogattunk a Tordai sóbányához, ahol egy kis várakozás után be is jutottunk. Gyönyörű szép volt, ahogy végigmentünk egyes részeken nagyon sok só borította a falat, majd egy olyan részhez értünk ahol, ha lenéztünk, egy egész sportközpontot láttunk gyakorlatilag. Volt ott pinpongasztal, biliárd, golf, és játszótér a kisebb gyerekeknek. Sőt, ha ez még nem lenne elég, akkor emellett még csónakázni is lehetett az egyik részen. Sajnos a biztonság érdekében a csónakokra csak felnőttel lehetett felmenni, ráadásul sokkal drágább volt mint amire számítottunk, úgyhogy arra sajnos nem ültünk fel. Ezután mindenki beszállt a buszba és mentünk is a következő szálláshelyünkre, Kalotaszetnkirályra. Itt is nagyon kedves volt mindenki és az ételek is nagyon finomak voltak. Majd este még egy táncházban is volt szerencsénk részt venni, ahol nem csak táncoltunk hanem bemutatták a helyi népviseletet is, és még csujogatást illetve népdalokat is tanultunk.

A következő nap meglepő módon nem kellett annyira korán kelni, viszont mindenki tudta, hogy ez az utolsó napunk Erdélyben, és ezt is csak utazással fogjuk nagyrészt tölteni. Úgyhogy mindenki összepakolt, és indultunk is hazafelé a busszal. Útközben viszont még megálltunk Nagyváradon, ahol megnéztük a nagyon szép székesegyházat, és a Püspöki Palotát is. A hazafele úton már nagyon fáradtak voltunk. Az osztály nagyrésze aludt, és bár sajnáltuk, hogy vége a kirándulásnak, azért már vártuk, hogy hazaérkezhessünk és, hogy pihenjünk. Az odaúthoz képest nem is utaztunk sokat, így pár óra múlva a busz bekanyarodott a Batthyány térre, ahol már vártak minket a szülők, testvérek. Nekem még sosem volt ilyen jó élményben részem, minden percét nagyon szerettem (tekintsünk el a koránkeléstől) és nagyon örülök, hogy egy ilyen jó osztályközösségben vagyok, és, hogy ilyen csodás osztályfőnökünk lehet. Köszönjük szépen Pácz tanár úrnak a szervezést, és a kísérőtanároknak a türelmüket, reméljük nem tettük nagyon próbára…

 

Juhász-Kelly Hanna 7.a