Az Egyetemi Katolikus Gimnázium számos híressé, vagy (egyes esetekben) hírhedtté vált történelmi személyt bocsátott ki falai közül. Alább bővebb bemutatásuk következik!
Nagy-Sándor József
(1803-1849)
Honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú
Az 1818/1819. tanévben volt a budai gimnázium növendéke. Korábban a pesti piaristákhoz járt.
Részt vett az 1848-1849-es szabadságharc hadi eseményeiben. A szabadságharc bukását követő megtorlás során 1849. október 6-án Aradon, 12 társával együtt kivégezték.
Báró Eötvös József
(1813-1871)
Író, vallás-és közoktatásügyi miniszter
1824-1826 között bizonyíthatóan a budai gimnázium növendéke volt. Egyes történetek szerint első gimnáziumi napján osztálytársai kiközösítették hiányos magyar nyelvtudása és apja miatt, aki köztudottan udvarhű tisztviselő volt. Eötvös József az eset hatására néhány nappal később színpadias fogadalmat tett társai előtt, hogy igaz magyarként szolgálja majd hazáját.
1848-ban a Batthyány-kormány, 1867-1871 között pedig az Andrássy-kormány vallás-és közoktatásügyi minisztereként hű maradt korábbi esküjéhez: 1868-ban népiskolai reformja keretében általános tankötelezettséget vezetett be, s mindenki számára elérhetővé tette az oktatást. Ezért talán szidhatnák is a mai diákok, hiszen miatta kell iskolába járniuk. Ugyancsak 1868-ban érte el, hogy valóra váljon a zsidók emancipációja, ami hatalmas eredménynek számított a jogegyenlőség terén, és hozzájárult a magyar gazdaság fejlődéséhez is.
Eötvös 1866-1871 között az MTA elnöki teendőit is ellátta.
Íróként „A falu jegyzője”, „A karthauzi”, és a „Magyarország 1514-ben” című regényeivel vált ismertté.
Fia, báró Eötvös Loránd 1894-1895 között szintén oktatási miniszter lett, ám korántsem ért fel apjához. Fizikusként, a torziós inga megalkotójaként viszont világhírnévre tett szert.
Semmelweis Ignác
(1818-1865)
Orvos, az „Anyák megmentője”
1829-1835 között – egy éves megszakítással – volt a budai gimnázium növendéke. Testvérei közül többen is ugyanitt tanultak.
Semmelweis a gyermekágyi láz okozójának felismerésével, illetve fertőtlenítő eljárásával tett szert világhírnévre.
Gróf Lónyay Menyhért
(1822-1884)
Pénzügyminiszter, miniszterelnök
1832-1837 között Albert nevű öccsével együtt a piarista fenntartású budai gimnázium tanulója volt.
1867-1870 között az Andrássy-kormány pénzügyminisztereként, 1871-1872 között pedig Magyarország miniszterelnökeként működött.
1871-ben báró Eötvös Józsefet váltotta a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székében, e tisztséget 1884-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.
Darányi Ignác
(1849-1927)
Földművelésügyi miniszter
1862-1865 között, negyediktől hetedik osztályig volt a budai gimnázium tanulója, minden valószínűség szerint nem itt érettségizett.
Később ügyvédként praktizált, és mecénást szerzett intézményünknek gróf Pejacsevich János személyében, aki 1883-ban 1122 kötetes könyvtárral, illetve Huszár Adolf ma is álló Deák-szobrának miniatűrjével ajándékozta meg a gimnáziumot.
1895-1903, majd 1906-1910 között összesen négy kormányban állt a földművelésügyi tárca élén.
Ifj. gróf Andrássy Gyula
(1860-1929)
Belügyminiszter, az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztere
Az 1870/1871. tanévben volt a budai gimnázium tanulója.
Apja, idősebb gróf Andrássy Gyula, az 1867. évi kiegyezés utáni első magyar miniszterelnökként, majd az Osztrák-Magyar Monarchia 2. közös külügyminisztereként tevékenykedett.
Ifjabb Andrássy Gyula 1906-1910 között a II. Wekerle-kormány belügyminisztere, 1918 októbere-novembere között a Monarchia utolsó közös külügyminisztere volt.
Wälder Gyula
(1884-1944)
Építész
1897-1901 között volt intézményünk diákja.
Többek között a budai Ciszterci Szt. Imre Gimnázium épületének, illetve a belvárosi Madách-házak tervezője.
Alma matere iránti hálából 1937-ben neoreneszánsz stílusban újította fel a gimnázium (ma már nem létező) házi kápolnáját.
Kállay Miklós
(1887-1967)
Földművelésügyi miniszter, miniszterelnök
1901-1906 között, ötödikes korától kezdve az érettségi vizsgáig volt gimnáziumunk és a hozzá tartozó Ferenc József Nevelőintézet bentlakásos tanulója. Nyolcadikosként a Vörösmarty Önképzőkör elnöki tisztét töltötte be, ami a mai diákönkormányzat elnökének feleltethető meg.
1932-1935 között a Gömbös-kormány földművelésügyi minisztere, 1942-1944 között pedig Magyarország miniszterelnöke volt.
Nevéhez fűződik a második világháborús „hintapolitika”, amely a németekkel való színlelt kooperáció mellett a britekkel folytatott titkos kiugrási tárgyalásokban mutatkozott meg. Kállay politikája kudarcba fulladt, eredménye Magyarország 1944. március 19-i német megszállása lett.
Gróf Csáky István
(1894-1941)
Külügyminiszter
1904-1912 között volt intézményünk bentlakásos növendéke. 1938-1941 között az Imrédy-és a Teleki-kormány németbarát külügyminisztere volt.
Tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország belesodródjon a II. világháborúba.
Gróf Széchenyi Zsigmond
(1898-1967)
Vadász, Afrika-kutató
Intézményünk alapítójának nyolcadik generációs oldalági leszármazottjaként, és a „legnagyobb magyar” Lajos nevű testvérének dédunokájaként 1916-ban tette le érettségi vizsgáját imtézményünkben, ahová 1914 óta járt. Apjához, Széchenyi Viktorhoz írt gyermekkori levelei tanúsága szerint már gimnazistaként is inkább vadászni vágyott, mintsem diákként négy fal között bezárva lenni.
Később vadászkalandjait feldolgozó művei révén vált ismertté.
Pálinkás-Pallavicini Antal
(1922-1957)
Őrnagy, 1956-os mártír
1936-1940 között volt intézményünk tanulója.
Apja, Pallavicini György őrgróf korábban szintén ennek a gimnáziumnak volt a növendéke.
Fia, a Magyar Néphadseregben őrnagyi rendfokozatban szolgáló Pallavicini Antal őrgróf megtagadta családját, meggyőződéses baloldaliként a Magyar Kommunista Párt tagjai közé lépett, nevét pedig Pálinkásra változtatta.
Az 1956-os forradalmat követő megtorlás éveiben Mindszenty József hercegprímás kiszabadításának vádjával végezték ki. Pálinkás-Pallavicini valójában nem volt jelen az eseménynél. Régi családi neve miatt azonban kitűnő bűnbakká vált a kibontakozó Kádár-diktatúra szemében.
