Andrásik Dorka nyerte a filozófia OKTV-t!!!

„Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” – írta az európai kultúra születésének idején Szophoklész, és „Az embernek sokféle képessége van arra, hogy az igazság megismerésében előbbre jusson, s így a tulajdon létezését egyre emberibbé tegye. Kiemelkedik közülük a filozófia, mely közvetlenül segít az élet értelmére vonatkozó kérdés megfogalmazásában és a válasz körvonalazásában: tehát az emberiség egyik legnemesebb feladatát jelenti.” – ez pedig a 20. század végén II. János Pál pápa enciklikájának, a ’Fides et ratio’-nak kiindulópontja.

A filozófia az európai kultúra bölcsőjénél dajkaként szolgált, a görög szellem ajándéka az emberiségnek, mely gazdagította a keresztény dogmatikát Szent Ágostonban éppúgy, mint Aquinói Szent Tamás gondolataiban. A reneszánszban kereste az újjászületést, a modern tudományok pedig szülőanyjukként tisztelték legkiválóbb művelőikben. Elég ha most Newtonra és Heisenbergre gondolok, akik a klasszikus és a modern fizikának „atyjaiként” az őket elválasztó 250 év ellenére egyként filozófiára vágytak a tudományokon túl. Newton saját magát még természetfilozófusnak tartotta, Heisenberg pedig édesapjának is köszönhetően eredetiben olvasta Platónt, akitől ihletet merített, de mindkettőjüket a filozófia ’szent őrülete’ kergette a megismerés felé, akárcsak Dorkát. A közös munka-tanulás-gondolkodás alatt Dorka érdeklődése sosem lankadt. Nemcsak megértette, felfogta és megcsodálta az irodalomelmélet, nyelvészet, atomfizika, matematika, biológia, történelem, teológia, antropológia, pszichológia filozófiai szépségeit, de magába olvasztotta és gondolkodásának alkotóelemévé szintetizálta őket. Minden tanár álma az érdeklődő, kíváncsi, kritikus kérdéseket megfogalmazó diák, és Dorkához foghatóval harmincegy év alatt nem sokszor találkoztam. A modern fizika eredményei éppúgy lenyűgözték, mint a végtelen tulajdonságai, az emberi agy finomhangoltsága vagy a nyelvfilozófia meglátásai. Kérdései, észrevételei sokat segítettek abban, hogy világosabban lássam, pontosabban értsem saját filozófiai álláspontomat. Saját véleményét pedig éppolyan logikusan fejtette ki vitáink alkalmával, akár a művészetfilozófia, az etika, a társadalomfilozófia vagy akár egyes, konkrét irodalmi művek kapcsán, mint az emberi megismerés alapjairól, metafizikáról vagy a politikai elméletekről. Lenyűgöző műveltsége önálló gondolkodással párosult. Talán így lehet, hogy a két írásbeli forduló után második helyéről az ország nyolc különböző egyeteméről érkezett döntőbíróság egyértelműen az első helyre értékelte, pontozta Dorkát.

Arisztotelésznek talán igaza van: „A tudományok mindegyike ’szükségesebb’ a filozófiánál, de egyik sem fontosabb nála.” Ám megfontolásra ajánlom Szókratész gondolatát is, aki szerint „átgondolatlan, filozófia nélküli életet nem érdemes élni”.

Háromszáz éve még az egyetemeken az első két év filozófiai tanulmányokkal telt volna minden egyetemi karon, kétszáz éve már csak egy év volt kötelező mindenkinek. De ma is ajándék, hogy szabadon töprenghetünk létünk alapvető vagy éppen legapróbb kérdésein.

 

Köszönöm Dorka!

 

Keszey Balázs

 

Az idei számomra végzősként igen izgalmas évnek ígérkezett, de a lehetőség, hogy elmélyedhettem a filozófiában, a legnagyobb ajándék volt.

A filozófia egy félreértett tudomány és valóban, 2500 éves fennállása során kevés biztos tudáshoz vezette az embert, az ókorban kezdődő viták is mind a mai napig tartanak. Ennek oka, hogy kérdésfeltevéseire sokszor nincs végleges, tökéletes  válasz, csupán jó válaszok. Elmélkedésre buzdít, a helyes és az igaz kutatására. A filozófia számomra nem mint tudomány, hanem mint világnézet a legkedvesebb.

A hagyományos, tankönyvi megközelítés helyett Keszey Tanár Úr jóvoltából a kezdetektől interdiszciplináris kontextusban láthattam azt, így beszélgetéseink során nem csupán szép gondolatokra, de a természet magával ragadó rendjére vagy éppen rendetlenségére is rácsodálkozhattam. Az addig számomra megfoghatatlannak tűnő tudományok megállapításai jelentést nyertek, emberivé váltak.

A világról való gondolkodásom alapjaiban változott meg. A tankönyvek által keltett érzet az egyértelmű, cáfolhatatlan tudásról, a fekete-fehér természetről eltűnt. Ez, bár eleinte inkább megrémített, végül visszahozta mindennapjaimba a gyermeki rácsodálkozást. A felismerés, hogy a tudomány látványos fejlődésének ellenére még mindig fontos, megválaszolatlan kérdésekkel áll szemben, újból felkeltette kíváncsiságomat, a tudás felértékelődött.

Ezúton is szeretném mély hálámat kifejezni Keszey Tanár Úr felé. Nem csupán a felkészítésért és azért a sok rám szánt óráért, de amiért betekintést engedett saját, egyedülálló szemléletébe. Amit tőle kaptam, nem lehet könyvből elsajátítani, hisz az maga egy életen át tartó szerteágazó kutatás és elmélkedés eredménye. Illetve köszönöm, amiért felrázta életem ezen fontos, ellenben kevésbé megosztható részét a magány monotóniájából. Ez számomra valóban egy életre szóló élmény volt.

Köszönettel, Andrásik Dorka