Kirándul a tanári kar

Augusztus 25-én reggel senkinek nem okozhatott meglepetést, hogy egy külön busz áll be a Batthyány téri megállóba. Az talán már izgalmasabb (legalábbis nekünk), hogy ezúttal nem egy csapat diákot kellett a felszállásra noszogatni, hanem közel ötven tanár foglalta el a helyeket egymás után. Nekünk talán kicsit gyorsabban ment a „ki kivel hova ül” típusú társasjáték, de az indulás pillanata ugyanolyan örömteli, mint a gyerekeknek.

Almási János tanár úr már nyár elején kigondolta és megszervezte utunkat, így nekünk, többieknek csak a hátra dőlés – és lélekben két napra a tanév eleji tennivalók gondjának elengedése maradt. Első megállóhelyünk Feldebrő volt. A szakavatott és elhivatott vezető mesélt a csodálatos templom történetéről, Aba Sámuelről, aki talán itt volt egykor eltemetve, és arról az izgalmas kutatásól, ami ezen – a hallottak alapján érdemtelenül – kevéssé ismert királyunk életének és érdemeinek felfedezésére irányul. Az altemplomban ámultan néztük az évszázados kegyhelyet, a faragott oszlopokat, és bizony meghatódva gondolhattunk azokra, akik évszázadokon keresztül keresték fel ezt a szent helyet imáikkal, könyörgéseikkel. Az ismertető után Domi atya celebrált misét, így is hívva a szentlelket a következő tanév munkájához. Gondolatainkban és imáinkban velünk voltak azon kollégáink is, akik személyesen nem lehettek közöttünk.

Miután lelkünk és szellemünk így felfrissült, egy rövid borkóstolón kedélyünk is szárnyra kapott. Egy-egy korty helyi bor mellé kaptunk némi információt a poharunk tartalmáról, és ennél jóval nagyobb adagot a népi humorból.

A következő állomás a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum volt. Megismerkedünk a Tisza halfajtáival. A bucó és a domolykó nevén még csak nevetgéltünk, azonban miután megláttuk a hatalmas testű, harcias bajuszú harcsát és a jól „felvértezett” kecsegét, néhányan lemondtunk a víztározóban való fürdésről. Felmásztunk a kilátóba, hogy végignézzünk a hatalmas nádas-mocsaras vízfelületen, majd ladikokba szálltunk. Ha „által” nem is mentünk a Tiszán, szakavatott vezetők segítségével bepillantást nyertünk a Tisza-tó madárvilágába – a kecsesen pózoló kócsagtól a fenségesen szárnyaló kárókatonán (alias kormorán) át a fán bujkáló bakcsóig. (Ez utóbbit sokan ismerhetik a Csip-csip csóka kezdetű gyerekdalból, mert bizony „ő” az a bizonyos „vak varjúcska”.) Kisebb nyelvészeti és gasztronómiai vitát okozott a tó felszínén tenyésző vízidió: vajon „sulymot” vagy „sulyomot” kóstoltunk, és az íze inkább friss mandula vagy gesztenye.

A vízi kalandok után folytattuk utunk Berettyóújfaluba, ahol a szállásunk volt. A Szász tanyán igazi tanyasi hangulat, „csend”, háziállatok méla tekintete és kiváló vendéglátás fogadott minket. A kenyérlángos csak bevezetése volt a gasztronómiai élvezeteknek, amelyet egy séta és némi tánc után szájban omló sült húsok és a legkedvesebb lagzi élményeket megidéző töltött káposzta követett. Hajnalig tartó tánc és hosszú beszélgetések után tértünk nyugovóra.

Második nap a reggeli ínycsiklandó bundáskenyér (és életmentő kávéadagok) elfogyasztása után indultunk Egerbe. Lenyűgöző volt az érseki pincerendszer föld alatt nyúló helyiségeinek mérete és története. A hosszú és a kinti hőséghez képes szinte dermesztően hideg séta után jól esett a közös ebéd a Szépasszony-völgyben. A tartalmas és élményekben gazdag kirándulás (miután kipihentük) remek tanévkezdő programnak bizonyult. Köszönjük Almási János tanár úrnak a szervezést, Endrédi Józsefné igazgató asszonynak a megvalósítás lehetővé tételét és Szász Magdolna tanárnő családjának a kitűnő vendéglátást.

Kisfaludy Fruzsina