Vissza a nyitóoldalra

Zarándoklat Erdélybe 2022

2022. június 27.

 

Az EKG-s diákokkal nemrég, május 18. és 23. között (szerdától hétfőig) együtt erdélyi zarándoklaton vettem részt. A kísérőtanárok Körmendy Károly, Horváth Zoltán és Jávor Balázs tanár urak, a két vezetőtanár pedig Pácz Tamás és Albert Tóth Endre voltak. A csapat három busszal utazott és rengeteg helyet bejárt.

Szerdán kora reggel a Batthyány téren kellett gyülekezni, és elvileg pontban nyolckor indultunk – volna, de persze csak jóval később történt meg. Kisebb késlekedéssel azonban viszonylag hamar elhagytuk a teret, és elindultunk Erdély irányába. Útközben megálltunk Debrecenben a Tesco-nál, de aztán folytattuk az utunk.

Miután átkeltünk a határon, először Nagyváradon a római katolikus székesegyházat tekintettük meg, majd rövid imádkozás, éneklés után a belvárosban sétáltunk.

Innen továbbindulva rögtön a szálláshelyünk, azaz Kalotaszentkirály felé vettük az irányt.

Először mindenki elment a szálláshelyére, és becuccolt a szobájába. A házigazdák bőséges vacsorával láttak el minket, és sok helyen még pálinkát is adtak hozzá. Aztán körül lehetett nézni a faluban, de a takarodó aznap korán volt, mert másnap hajnalok hajnalán fel kellett kelnünk.

A korai indulás után legalább öt órányi buszút várt minket. A Gyimesekbe mentünk, meg hogy csónakázzunk a Gyilkos-tavon, és megnézzük a Békás-szorost.

Sajnos útközben az egyik busz eltévedt, és ez jó sok késlekedést okozott az egész csapatnak, így végül két tervezett program nem valósult meg. Helyette láthattuk az ezeréves határt, a Rákóczi-vár romjait, és meghallgathattunk egy érdekfeszítő előadást a harmincas őrháznál, az ezeréves határnál. Felkapaszkodtunk egy kilátó tetejére, ahonnan megszemléltük a környéket. Hazafele megálltunk a csíksomlyói kegytemplomnál, amit meg is néztünk, de aztán viszonylag hamar mentünk is tovább. A buszon ezen a napon tartottuk az első kvízversenyt, ahol a korábbi eseményekről, személyekről, megtekintett helyszínekről és egyéb érdekességekről kérdeztek minket.

Végül újabb öt óra buszozás elteltével hazaértünk, fáradtan és álmosan. Vagyis rengeteget utaztunk. Szerencsére másnap nem kellett olyan korán kelni…

A reggeli után gyorsan elindultunk a tordai sóbányához, ahol végigjártuk a lélegzetelállító termeket, megcsodáltuk a különleges falakat, amelyeken a sócseppkövek furcsa formákat alkottak. A föld alatt csónakázni, vásárolni és különböző játékokat kipróbálni is lehetett. A bányában három szint is volt, és lifttel vagy falépcsőkön lehetett közlekedni közöttük. Szerintem mindenki élvezte a programot, de utána az elmaradhatatlan kisebb késés elteltével mentünk is tovább Kolozsvárra, Erdély szíve felé.

A városban csoportképet készítettünk Mátyás király szobránál, utána pedig mindenki elmehetett körülnézni és vásárolni. Természetesen Mátyás király szülőházát is megtekintettük.

Kolozsvárt elhagyva rögtön elindultunk Kalotaszentkirály felé, de sajnos mikor odaértünk, nem mehettünk rögtön a szállásra, mert előtte mindenki számára érdekes előadást hallgathattunk meg a faluról, és megnéztük azt a hársfát, mely alatt Ady ihletet kapva megírta a Kalota partján című versét. Utána végre hazamehettünk, és megvacsoráztunk, majd mindenki teljes önszántából elment a táncházba, ahol megismerkedhettünk az ottani népviselettel is. A táncház után mindenki fáradtan tért vissza a szállására.

Szombaton korábban keltünk, és kis kitérőt tettünk a sóbányához, mert nem értük be egy megtekintéssel, hiszen olyan érdekes hely. Vagyis inkább Körmendy tanár úr volt rá kíváncsi, bár ő maga nem jött el oda.

Továbbmentünk és bepótoltuk a Gyilkos-tavon a csónakázást, ami csütörtökön elmaradt. Ez nagyon jó volt, bár sokszor nekiütköztünk a vízből kiálló fatörzseknek és a többi csónaknak. Megismertük a tó legendáját, ami röviden arról szólt, hogy egy lány a szerelmi bánatával hatalmas természeti katasztrófát okozott és meghalt miatta egy ártatlan pásztor is, akinek köze sem volt az egészhez.

Ezt követően áthaladtunk a pokol kapuján és torkán, és valahol ott a pokol gyomrának tájékán megálltunk a busszal, s sétáltunk a Békás-szorosban. Ismét buszra szállva Szovátáig utaztunk, ahol  körbesétáltuk a Medve-tavat, amiből mondjuk nem lehetett túl sokat látni.

Estefelé értünk haza, ahol Pácz és Albert tanár urak FBI ügynököket megszégyenítő szakértelemmel járták a falu utcáit, és hazairányították a véletlenül eltévedő diákokat, akik takarodó után valahogy nem voltak a szobájukban. Attól se riadtak vissza, hogy saját biztonságukat veszélyeztetve behatoljanak a gyerekek szobáiba, hogy elkapják a szökevényeket.

Többen felháborodtak, mikor megtudták, hogy még a szállás előtt épp ezen céllal álló padra sem szabad kiülni takarodó után, de persze mindenki megbékélt véle. Ezen a napon valószínűleg mindenki különösen későn feküdt le, de másnap korán talpon kellett ám lenni!

A vasárnapi szentmise most sem maradt el, a korondi Jézus Szíve templomban szenteltük meg az Úr napját. Mise végén szétnéztünk a korondi kirakodóvásáron, és gurultunk is tovább. Szejkefürdőn álltunk meg, ahol Orbán Balázs síremlékénél közösen elénekeltük a székely himnuszt. Megnéztük a Mini Erdély kiállítást, ahol erdélyi vármakettek is voltak, és később Farkaslakán áthaladva elmentünk Tamási Áron síremléke mellett.

Fáradtan érkeztünk a vendégházakhoz, de nálunk fánkot adtak a vacsora mellé, amiért már csak azért is nagyon hálásak voltunk, mert ez volt a nap legfinomabb része.

Egyszer mindennek vége, ahogy a kirándulásnak és ennek az irománynak is. Hamar összepakoltunk, elbúcsúztunk vendéglátóinktól, beszálltunk a buszokba, és már indultunk is hazafelé. Hazafelé megnéztünk egy vízesést a Révi szorosban. Később megajándékoztuk a vezetőtanárokat köszönetképpen mindenért.

A buszon kihirdették a kvízverseny nyerteseit. Én a hatodik lettem, és azt nyertem, hogy ezt a remek fogalmazást megírhattam. Mindig ilyen nyereményre vágytam, hogy találták vajon ki?

Különösen korán visszaértünk a Batthyány térre, öt óra előtt egy kicsivel, pedig a terv szerint nyolc után történt volna ez meg. Onnan mindenki mehetett, ahova akart, hiszen mindenhol jó, de a legjobb otthon. Legjobban annak örültünk, hogy másnap már tanítás van, amit már mindenki nagyon várt.

Egy dolog biztos: ez az út mindenkinek emlékezetes zarándoklat volt, és remélhetőleg inkább jó, mint rossz értelemben.

Mindenki jöjjön el jövőre is!

 

Fritsi Bertalan

 

 

Erdélyben jártunk, medvét nem láttunkVissza a(z) kirándulások oldalraHatártalanul. A 11.D felvidéki osztálykirándulása
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)