Vissza a nyitóoldalra

Tinglitangli a Tiszán

2016. szeptember 8.

augusztus 25., csütörtök

Dél körül érkeztünk Körűbe, rövid elhelyezkedés után – egymás hegyén-hátán – irány a strand. A víz szuper, hamar előkerül a focilabda is. Még a lányok is beállnak rúgni a bőrt.

Délután 5 óra. A lányok részvétele a meccsen mégsem bizonyult túl jó ötletnek. A mérleg egy törött kisujj meglehetősen fura pozícióban. A szolnoki kórházban egy lidokainos injekció után helyrerakják, mehet rá a sín, és alig három óra múltán már roboghatunk is vissza Körűbe. Remélem Norbi, a minket kísérő apuka, komolyabb idegkárosodás nélkül átvészelte a délutánt a srácokkal.

Este fél 9, Körű. A ház nem gyulladt ki, és elkészült a pörkölt is. A takarodó után mindenesetre Norbi megjegyzi, hogy édesek-aranyosak a gyerekek, de ő inkább mégiscsak kibérelne egy szobát valahol a faluban (eredetileg velünk aludt volna a házban), hogy egy kicsit kipihenje magát…

Éjfél, tornác. Végre lenyugodtak, az utolsó pisszenések is elcsitultak. A mérleg végső soron pozitív. A diákok egy ilyen hosszú nyári szünet után is megismerik az ofőt, alig nyolcszor kell kérni tőlük valamit, hogy megcsinálják, a 26-ból 19-en eljöttek és viszonylag békességben töltik együtt az időt, a fiúk a nyár alatt túlnőtték a lányokat (ideje volt). Ja, és beállítottunk egy osztályrekordot, az indulás után alig 8 órával történt az első orvosi beavatkozást igénylő baleset.

augusztus 26., péntek

Mára 24 órás telefoncsöndet hirdettem, úgyhogy félve kortyolgatom a reggeli kávémat, nehogy a lappangó parasztlázadás nyomán valamilyen oda nem illő adalékanyagot tartalmazzon, aminek segítségével rövid úton meg lehetne szabadulni a diktatorikus intézkedéseket bevezető szadista tanártól.

A reggeli után indulunk a strandra, ahol kenukat bérelünk. Két óra gyorstalpaló következik evezésből - a kormányosokra mindesetre ráfért volna 2 nap is -, de hogy elérjük célunkat, a dobapusztai strandot, el kellett indulnunk délben a lángosozás után. 6 hajóval vágunk neki a maratoninak aligha nevezhető távnak. A gyerekeknek nagyon bejön az evezés, gondolom emiatt cikázik néhány hajó flippergolyószerűen a két part között így növelvén duplájára a 9 kilométeres utat.

Hoppá, ott egy befordult hajó. De vajon melyik? Hát persze hogy olyan, aminek a kormányosa Feri, a minket kísérő másik apuka. Rövid mentés és kényszerfürdés után folytatjuk az utat, aminek a végére már kiegyenesednek a csónakok pályái, a kormányosok és legénységük is készen áll, hogy jövőre egy hosszabb kenutúrán vegyen részt.

A folyami kirándulás legnehezebb szakaszának a hajók visszaszállítása bizonyult, a csónakok cipelése közben többen sárfürdőt vettek a felázott úton. A házhoz visszaérkezve azonban mindenkit kárpótolt az ipari mennyiségben elkészített palacsintavacsora, amit a hétvégére a táborhoz csatlakozó apukáknak és anyukáknak köszönhettünk. Tudniillik meghívtuk két napra a családokat is Nagykörűbe, hogy együtt múlassuk az időt az iskolakezdés előtt. Összesen 8 família érkezett a hétvégére, nem csak szülők, de testvérek is jöttek a Tisza-partra.

A helyzet fokozódik, a hangulat és a káosz egyenes arányban nő…

 

augusztus 27., szombat

Reggel 7 óra, tornác. A fiúk fele eltűnt. Már épp indulnék, hogy végigpásztázzam a falu kocsmája körüli bukszusokat horkoló-heverő öntudatlan testek után kutatva, mikor az első korty kávét követően eszembe villan, hogy előző este szerveződött egy szabadcsapat a tiszai halak ellenében horgászbotokkal felszerelve. Mondjuk, akkor nem hittem volna, hogy valóban, a reggeli (értsd 5 órás) harangszóval kelve lerohanják a partot. A kávém végére érve viszont márt csak azt kívántam nekik, hogy „görbüljön a bot”.

Reggel fél 9, pajta. Reggeli. Erre megérkeztek a fiúk is, a bot – állításuk szerint - kétszer is meggörbült, de csak akasztás volt, zsákmány semmi. Muszáj lesz délután is próbálkozni…

A lányok az anyukák segítségével elkészítik a különféle – és később elképesztően ízletesnek bizonyuló – krémeket a hideg ebédhez, mi a fiúkkal összeszedjük a közelben található összes baltát és fűrészt, hogy aztán bevegyük magunkat az ártérbe megfelelő faanyagot szerezni a másnapi faragáshoz. Én magamhoz veszem a kocsi kulcsot is biztos, ami biztos, GPS viszont már nem kell, hiszen az utat már jól ismerem a szolnoki kórházba.

Dél körül. Minden ujj sértetlenül megmaradt, viszont valószínűleg több kullancsot gyűjtöttünk, mint alkalmas fát. Az ebéd, bár csak különféle krémekből és friss zöldségből állt, simán megérdemelne néhány Michelin-csillagot. (Jövőre hívjuk a szakértőket is, legfeljebb felverünk nekik is egy sátrat a kert végében…)

Délután Varga György, helyi sajtkészítő mester műhelyébe vagyunk hivatalosak. A kémia órák tudományosságát idéző előadás mellett a kémia órákat idéző kísérlet is folyik, de itt a végén meg is kell kóstolni azt, amit „főztél”. Alig két óra alatt elkészült egy friss, mozzarellára emlékeztető kecskesajt. Én csak akkor ijedtem meg, mikor Gyuri, a mester, a sajtkészítés melléktermékét, a savót kezdte el kínálgatni a gyerekek között, mert ennek élettani hatásait tekintve a ház vizesblokkja alulméretezett.  

Délután 6. A társaság ketté vált. Vannak fiúk és meglett családapák, akiket nem hagy nyugodni, ha nem fognak semmit, így a legdurvább szúnyoginvázióban is hajlandók visszatérni a Tisza-partra, hogy bedobják a horgot. A többiekkel visszatérünk a házhoz, hogy bográcsban lecsót és tárcsán különféle húsokat készítsünk. Közben a ping-pong asztal körül megy a forgó. A legkövérebb „bélés”-ben 18 embert számoltam.

A horgászok is megérkeztek KÉT KESZEGgel, a betyárját, mégse kamu ez a sport. Gyorsan megforgatjuk őket paprikás lisztben és hozzácsapjuk a menühöz. Ennyi nekem elég is, a kert a diákok mellett tele szülővel, úgyhogy most megyek végre egy kicsit aludni.  

augusztus 28., vasárnap

Reggel 9 és 10 között, a szomszéd ház. Ez épp a templom. Amúgy minden szomszéddal jóban vagyunk, és mindegyikük örült a gyerekeknek. Szóval a misén meglepően csendben vett részt a társaság, bár nem tudom, hogy fáradtság, vagy János atya szavai/poénjai kötötték padhoz a gyerekeket.

Hétpróba. Ez töltötte be a nappalt a mise után. Bár tudom, hogy a fiúk között mindegyik hétpróbás gazember, de azért ennek akartam valamiféle keretet is adni. Tehát mérkőztek egymással a srácok (és egy-egy számban a lányok is részt vettek), meg persze versenyen kívül az apukák, meg hát persze én sem álltam meg, a rosseb egye meg, Tomi le is győzött a tuskóhajigálásban. Az eredményeket majd az osztályteremben olvashatja az, akit érdekel (valójában tényleg a részvétel a fontos), a versenyszámokról csak egy vázlatos áttekintő:

1. próba: Szögverés       Ki tud minél kevesebb ütéssel beverni egy 70-es szöget egy tuskóba

2. próba: Gátfutás          A Tisza melletti gáton keresztbe-kasul. (Na erről vannak vicces videók…)

3. próba: Hajóvontatás Ősi szokás szerint egy kenuban engem kellett felvontatni kb. 50 métert a Tiszán időre.

4. próba: Tuskóhajítás   Egy nagyjából 6-7 kilós tuskót kellett minél messzebbre dobni. (Na, ebben győzött le Tomi, de remélem, még emlékszik a határozók különféle fajtáira, mert csak pár nap, és eljön az én időm…)

5. 

próba: Szilvamagköpés            A név magáért beszél, ne

m gyorsaságra, hanem távra ment.

6. próba: Egyhelyben úszás        Nevezhetnénk akár „árral szemben úszás”-nak is, csak részemről ezt túl didaktikusnak érezném. A lényege, hogy a Tiszának fölfelé kalimpálva ki tudja egy egyméteres sávon belül tartani magát úszva minél hosszabb ideig.

7. próba: Kocsihajtás     Ez épp elmaradt, nem is árulom el, mit takar, hogy jövőre legyen némi újdonság is a gyerekeknek.

Délután. Fakultatív fafaragás. Sótartókat készít 2-3 fiú, de egyre többen jönnek és akarják. Jó, hogy nem csak a calici terjed minta rota. Mindenesetre a slusszkulcsot szorítom a zsebemben, mert a fiúk kezében véső van. Persze mindezt a helyi fafaragó mester, Lőrincz Pista bácsi felügyeli és okítja, úgyhogy nem lesz semmi baj.

 Este, a tábortűz mellett. Félve ugyan, de előveszem a gitárt. Szeretném, ha énekelnénk közösen, és amennyire az osztály tud dalolni, annyira talán én is gitározni.

2 óra múlva. Passzolunk egymáshoz, de azért remélem, a szomszédok nem jelentenek fel…

augusztus 29., hétfő

Hajnalban, harangszó után. Nem tudom, mi lesz, de eddig én ébresztettem őket, most ébresszenek ők! Csak még 10 percre leteszem a fejem.

Reggel 9 óra. Mindenki ébren? Vártuk mára az egyik lány, Roxi nagybátyját, régi körűi cimborát, Juhász Imre atyát. Vajon ideért már a nagy Ámerikából (mert hogy ott teljesít missziós szolgálatot)? Ide hát, én meg elaludtam, de szerencsére Roxi szóval tartja, vagy inkább egymást tartják így. Együtt reggelizünk és töltjük vele a délelőttöt, a pakolás után jöhet a búcsústrandolás.

Ebédelünk a már jól bevált Suttogó Étteremben - idén a mentaszörp a nagy újdonság - , a fiúk csapnak egy illegális kecskeharc –fogadást a kert hátuljában a karámnál (friss fűcsomókat dobálnak a bakok közé, majd fogadnak arra, hogy melyik eszi meg), majd hazaballagunk takarítani.

A takarítás nem zökkenőmentes, el kell játszanom a hisztit, hogy aztán elérjük a buszt. Vagy mégsem. Slussz poén (bár tényleg nem direkt volt), hogy a buszhoz egy megállót futtatom a társaságot amúgy teljesen fölöslegesen, de a helyi táblák és az internet nem fedi egymást.

Végül is jött a járat, végül is sikerült elérnünk, és végül is ennél többet is elnéztek már nekem a gyerekek. És még mi mindent fognak…

 

 

Első EKG-s Nyári Torna és SporttáborVissza a(z) kirándulások oldalraVándortábor
Ezt a programot a
Gimnázium 1687 Alapítvány támogatta!
hétfő (október 18.)
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 11. B osztály
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
kedd (október 19.)
Ásványtár és Biológiai Intézet - 9. évf.
péntek (október 22.)
Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap
Ünnepi megemlékezés az 1956-os forradalomról
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)