Vissza a nyitóoldalra

Szalamandra tábor 2011.

2011. december 20.
November 3-án korareggel szép napsütés fogadott minket a találkozási pontnál. Álmos fejjel üdvözöltük egymást, majd a zsúfolt buszon próbáltunk kényelmesen elhelyezkedni a hosszú útra. Mire megérkeztünk Pilismarótra már álmosságnak nyoma se volt, mindenki alig fért a bőrébe: „Végre itt vagyunk!”. Épphogy csak ledobtuk a csomagjainkat rögtön fordultunk is sarkon, hisz a Lepence patak már várt minket. A folyó alsó szakaszán bolharákok tömkelege lubickolt a vízben viszont a kémiai minősítés során kiderült, hogy a víz nem teljesen tiszta, valószínűleg a termálforrás miatt. Mi azért örültünk a kőmedence - Paraszt wellnessnek habár sajnos csak lábáztatásnyiig volt tele. A patak feljebb eső részén már álkérészek is voltak, azaz szemmel láthatóan jobb volt ott a víz, végül elmentünk a forrásához is. Ezután visszaballagtunk a szállásra kicsit szétdobáltuk a dolgainkat, hogy otthonosabb legyen a szoba, majd az egész csoport kivonult a boltba a vacsora hozzávalóiért és persze az elengedhetetlen esti nasikért.  Mindenki korgó gyomorral várta a Bolognait, ami hiába volt olyan finom ennyit még mi se bírtuk megenni, de természetesen utána a két-három bögre forralt bor azért még jöhetett. Csocsóbajnokság, kártyavár építés és Activity után mindenki fáradtan bedőlt az ágyába és másnap reggel is csak a fránya vekker keltett fel minket. De nem bántuk, mert tudtuk, hogy újabb mozgalmas nap elé nézünk.
Villámreggeli után sikeresen elértük a buszt, ami elvitt minket egyenesen Dömösre, ahol megállapítottuk, hogy „hát igen, a faluban koszosabb a folyó, mint azon kívül”. A következő mérési pont felé vettük az irányt. Útközben háztáji állatokkal találkoztunk, üdvözöltük a kecskéket, majd továbbmentünk egészen a Szent fa kápolnáig ahol régen megjelent Szűz Mária Jézussal a fa tetején, talán emiatt is volt olyan kiváló a víz minősége. Most jött a várva várt Rám szakadék. A táskáinkat elrejtettük a csodaszép színes avarban, hogy ne legyenek útban. Jól tettük, szükség volt a szabad kezeinkre a mászáshoz, de még így is sokszor belecuppantunk a néhol bokáig érő sárba és megtanultuk, hogy a gumicsizma a jóbarátunk. Leírhatatlanul gyönyörű volt a látvány, ahogy a meredek sziklák fölénk magasodtak az őszi levelek hol sárgában, hol pirosban játszottak, és ahogy a lábunk alatt vígan csörgedezett a patak. Utóbbit is megvizsgáltuk közelebbről, de sajnos a turisták miatt nem tiszta. Ezután a demokrácia győzött: leszavaztuk a továbbmenetelt a hideg miatt, inkább elindultunk forró csokizni, de tavaly óta bezárták a klubhelyünket, így szomorúan kullogtunk vissza a szállásunkra. Étteremből rendeltünk Bolognait, ha már mindenki szereti, de most csokipuding-torta is járt hozzá. Vacsora után megint feldobta a hangulatot a forralt bor, amit beszélgetés közben fogyasztottunk el. Mikor már belefáradtunk a sok játékba már késő este volt. Aznap is úgy aludtunk, mint a tej.
Az utolsó nap nagyon sűrűre sikeredett. Miután a reggeli erőt adott mindnyájunknak útra- keltünk. A vadászház mellett egy sor kifaragok tök várt ránk különböző mintákkal, aki ezeket csinálta biztos nagyon ért a bicskához. A ház mellett lévő folyóhoz érve lepakoltunk és amint jobban szemügyre vettük a vizet, láttuk, hogy sütőolaj van a tetején, ami nagyban rontott a minőségén. Ennek ellenére olyan halat találtunk, ami elvileg Magyarországon nincs is, de nem sokáig értünk rá csodálkozni, mert sietnünk kellett. A következő mérési pont egy erdősebb részen volt, ahol Rudolfunk, a szarvas elhagyta az állkapcsát. Rengeteg pók kószált errefele összeszedtünk „egy pár” kaszás- és farkas pókot, majd gyorsan visszaindultunk a faluba az utolsó mérésre. Itt elengedtük a sokklábú állatkákat, már akik életben maradtak. R.I.P. kaszáspókok. A híd lábánál lévő folyóban további bolharákok mellett egy nagy kérészt is fogtunk. Ahhoz képest, hogy lakott területen van, jó a vízminőség. Búcsút mondtunk az utolsó pataknak is és rohantunk vissza a szállásra. Begyömöszöltük a holminkat a táskánkba, aztán átmentünk a szomszéd étteremben, ahol nagyszerű volt az ebéd, de megint olyan sok, hogy nem végeztünk időben, úgyhogy lemaradtunk az egy órás buszról. Így hát visszatértünk a „főhadiszállásunkra” egy utolsó Activity-visszavágóra, aztán búcsút vettünk Pilismaróttól a két órás busszal. Gyorsan elrepült ez a három nap, de az biztos, hogy felejthetetlen élmény volt.
Hirsch Bettina 12.B

Bécsi beszámolóVissza a(z) kirándulások oldalraPRÁGA - DREZDA - BERLIN - BÉCS
Ezt a programot a
Gimnázium 1687 Alapítvány támogatta!
csütörtök (december 2.)
Szülői lelkinap - 1. adventi gyertyagyújtás
péntek (december 3.)
Történelem évfolyamvizsga, írásbeli 11. évf.
hétfő (december 6.)
Történelem évfolyamvizsga, szóbeli 11. évf.
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
péntek (december 10.)
Olasz - francia délután
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)