Vissza a nyitóoldalra

Karácsony közeleg!

2020. december 21.

 

Kedves EKG-s Diákok!

 

Elmesélem Nektek, hogy gyermekkoromban félelmetes szó volt sok szülő számára, amikor a gyermekét be akarta íratni hittanra, - ami ugyanakkor természetesen elvileg szabad volt, - hogy „kedves anyuka, vagy apuka, jól meggondolta-e ezt, hiszen tudja mennyire veszélyes a KETTŐS NEVELÉS”. Ettől aztán a legtöbb szülő jól meggondolta, és kellőképpen megrettent. –Mégiscsak a továbbtanulás…

         A „kettős nevelés” azt jelentette, hogy másra nevelt az iskola, és másra sok esetben a szülő, főképpen, ha a keresztény, vallásos nevelésről volt szó. Nyilvánvalóan az iskola akarta eldönteni, hogy mit kell gondolni, mit kell hinni a világról, a politikáról, stb. Mindez, viszonylag igen jól sikerült, hatását ma is látjuk, érezzük.

         Persze hol van már a „kettős nevelés”, nem azért, mert már csak a szülők nevelik a gyermekeket, hanem ma már nemcsak a szülők, és nemcsak az iskola nevel, hanem számtalan más, talán legkevésbé a szülők. Ott van az internet, ott van a Facebook, megmondja, miről mit kell gondolni, de van Twitter, és ki tudja még mi minden, amiből meg lehet tudni, hogy éppen mi a divat, mi a menő, milyen cuccokat kell vásárolni, vagy éppen hordani. És ott vannak a haverok, nekik aztán van véleményük mindenről, és tudjuk milyen félelmetes a „vélemény terror”. Nehogy kinevessenek, butának tartsanak.

         Ó Istenem, milyen könnyű volt – visszatekintve – amikor csak kettős nevelés volt. De akkor ki mondja meg, hogy kinek a véleményére lehet adni, hogy mi a helyes irány, a sok „út” közül melyiket kell, vagy kéne választani?

         2000 éve elhangzott egy halk szó a világban, amit nem sokan hallottak meg, nem véletlenül mondta magáról, hogy „én a pusztába kiáltónak a szava vagyok”. Ő csak a pusztában hangzó szó, de már ott áll a tömegben, akit nem ismernek, az isteni szó, a „Logosz, aki testté lett”, akiről majd azt mondja a Szentlélek: „Ő az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok”.

         Van tehát egy határozott iránymutatásunk, Keresztelő Szt. János rámutatott, az Atya pedig tanúskodott Fiáról, Jézusról. Így most már tudjuk, hogy ki is az az Út, akit nekünk keresnünk kell, amelyen el kell indulnunk. Jézus maga mondta magáról, hogy „Én vagyok az Út…”

         Ma megszállottan új utakat keresünk, ha kell, ha nem, pláne az ifjúság hiszi, hogy neki semmiképpen nem jó, és nem kellenek azok az utak, amelyeket szüleink, elődeink hagytak ránk.

         Van egy régi történet, miszerint az egyik faluban új utat akartak építeni, megkezdődött a tervezés, aztán megkezdődött a munka, elérkezett az első kapavágás, ami mindjárt meg is akadt, mert kőbe ütközött. Némi kutatás után kiderült, hogy ahová az utat tervezték, ott volt már egy út, ráadásul még a rómaiak építették, akik tudjuk - kiváló utakat tudtak építeni, hiszen a császári hadsereg vonult rajtuk, így ez az út is igen jó volt, ráadásul a rómaiak építették, tehát semmi mást nem kellett tenni, mint lehordani az évezredek során rárakódott földet, port.

         Nem így vagyunk mi Jézussal is? Állandóan valami újat akarunk, új utakat keresünk, miközben van Valaki, aki azt mondja magáról, hogy „Én vagyok az Út!”

         Nem véletlenül hirdeti Keresztelő Szent János, az ádventi szent idő prófétája, hogy „készítsük elő az Úr útját, hordjuk le a hegyeket, és töltsük le a völgyeket… A járhatatlan utat tegyük egyenessé.”!

         Tudjuk, hogy régen sokan gondolták úgy, hogy a testet kell lerontani ahhoz, hogy felszabaduljon a lelkünk, és találkozhassunk az istenséggel. Gondoljunk csak a keleti vallásokra, a szöges ágyon fekvő fakírokra, a kerengő dervisekre.

         Nekünk, amint látjuk, nem a testünket kell elpusztítani, lerontani, hanem az akadályokat, amelyek az Isten útjában állnak.

         És mi áll az Isten útjában, hogy találkozni tudjon velünk? Nem a tudomány, ahogy sokan hiszik, nem az evolúció, és a többi, ezek csak magyarázkodások. A BŰN az, ami az Isten útjában áll, minden más csak magyarázkodás. Tekintsünk őszintén a lelkünkbe, nem azért harcolunk, küzdünk Isten ellen, mert van valami, amihez jobban ragaszkodunk, mint Istenhez? Ez a mi gazdagságunk, amiért a „gazdag ifjú sem tudta követni Jézust”.

         Az úton az Isten jön, és nem mi megyünk. Igazából nem mi keressük Istent, Ő keres minket. A mi istenkeresésünk csak válasz, „Ő előbb szeretett minket”. „Anyánk méhében már néven szólított minket.”. Pascalnak, a nagy francia gondolkodónak mondja Jézus egy lázas éjszakán: NEM KERESNÉL, HA MÁR MEG NEM TALÁLTÁL VOLNA!

         Csak azt tudjuk keresni, amiről már van fogalmunk, van sejtésünk. Keressétek Jézust, „keressétek Isten országát, és mindet megkaptok hozzá!” Találjátok meg karácsonykor a kis Jézusban az Istent!

 

Domokos atya

 

 

Szavalóverseny járványidőbenVissza a(z) programok oldalraKarácsonyi szentmise 2020.
hétfő (december 6.)
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
péntek (december 10.)
Olasz - francia délután
szombat (december 11.)
Munkanap
hétfő (december 13.)
Lelkinap
hétfő (december 20.)
Osztálykarácsonyok délután
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)