Vissza a nyitóoldalra

Iskola az ország szívében

2021. március 19.

 

 

1687. március 19-én született az iskolánkat megalapító oklevél, ekkor lehelte rá a pecsétet Széchényi György esztergomi érsek. Nagy példaképének, Pázmány Péternek halála ötvenedik évfordulóján is gazdagon megajándékozta nemzetét. A török sereg még nincs is elűzve, még csak pár hónapja, hogy a hős Petneházy Dávid letépte a budai vár faláról a lófarkas zászlót és a felrobbant lőporraktáron beözönlő keresztény sereg visszafoglalta Budát. Pestis pusztít a romok között és csak majd ez év augusztusában fordul a kocka a „második mohácsi csatában”: Nagyharsánynál a keresztény seregek győznek. 1688-ban sikerül visszafoglalni Nándorfehérvárt, hazánk déli bástyáját. S három évvel későbben Szalánkeménnél dúl a század legvéresebb ütközete, ahol Köprülü Musztafa nagyvezír is elesik.

Ezalatt a dolgos, lelkes jezsuiták önfeláldozó munkával megkezdik az oktatást is Budán, egy szétlőtt török iskola falaira frissen felhúzott épületben. Tanulni, hogy a szellem kivirágozzék és a kultúra tiszta fénye világítson a magyar hajlékokban, s a haza fényre derüljön… Néhány év, és a Rákóczi vezette szabadságharcban majd kiüresedik iskolánk, hogy újból vérrel és vassal vívjunk szabadságunkért, de az iskola újból és újból megtelik majd, reménylem, hogy a tudást szomjazó, az igazságot kereső ifjakkal. Hiszen ahogy büszke igazgatónk Istvánfi József mondotta egykor, iskolánk 250 éves fennállását ünnepelve: „Harmadfélszázadon keresztül több mint tízezer képzett magyar ifjú indult el erről a helyről, hogy a magyar nemzet érvényesülésének, történelmi hivatásának és élniakarásának egyszerű harcosává vagy kimagasló apostolává legyen. Ugyanerről a helyről ugyanaz a nemzeti gondolat, ugyanaz a nemzet igazában meg nem rendülő hit, ugyanaz a nemzet jövőjébe vetett büszke remény és ugyanaz a lobogó lelkesedéstől izzó szeretet ömlött alá széles lávafolyamként a magyar haza végtelen síkja felé, hogy lángjának fényét visszaverjék, életet adó melegét visszasugározzák a Kárpátok bércei.”

S ha most az agg érsekre gondolok, aki halálos ágyán néhány széken, asztalán, ágyán kívül minden személyes vagyonát hazájára áldozta, Shakespeare szavai jutnak eszembe: „Koldus szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.” A szív gazdagsága az igazi, az igazság szomjával, alázattal végzett munka boldogsága a valódi nemesség. 326 éve adta vissza lelkét Teremtőjének, gondoljunk hálával, szeretettel reá és a 334 év alatt volt iskolatársainkra.

Azt kívánom én, hogy az élet szeretete és pezsgő öröme lüktessen iskolánk falai közt, még sokáig!

 

Keszey Balázs

egy hálás utód

 

Meghalt, de föltámadt!Vissza a(z) programok oldalraHa Isten velünk, ki ellenünk?
hétfő (október 18.)
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 11. B osztály
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
kedd (október 19.)
Ásványtár és Biológiai Intézet - 9. évf.
péntek (október 22.)
Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap
Ünnepi megemlékezés az 1956-os forradalomról
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)