Vissza a nyitóoldalra

Gólyatábor 9. D

2016. október 4.

A gólyák leszálltak fészkükre

     Maratoni lépcsőmászásom végeztével kipirult arccal fordultam be a sarkon, s a gimi épülete felé vettem az irányt. Természetszerűleg levert a víz, így kapkodva kezdtem el törölgetni az arcomat, igazgatni a tincseimet, azaz… próbáltam valamiféle emberi külsőt fölvenni. A nagy „szépítkezés” közepette észrevettem a távolban álldogáló alakokat. Inkább szaporábban vettem a lépteimet, hogy hamar csatlakozzak a társasághoz, de ők időközben megindultak a bejárat felé.

     Kicsivel utánuk én is odaértem, és már az üvegajtón keresztül láttam az előtérben bandázó csoportot. Ahogy beléptem, megláttam a porta előtt ülő tanárt is. Sebtében cikázni kezdtek a gondolatok a fejemben, hogy mit mondjak: „Laudetur Jesus Christus” vagy „Jó napot kívánok”, esetleg „Jó reggelt”? Végül valamit odamotyogtam… talán a három keveréke lehetett. Miután páran egymás nyakába borulva köszöntöttük a másikat, elregéltük, hogy milyen hulla fáradtak vagyunk, mennyire izgulunk, és kérdezgettük egymást, hogy valaki tudja-e egyáltalán, mi fog itt történni velünk? Persze lövésünk se volt róla egészen az ofő megérkezéséig. Pár formalitást megemlített nekünk, s ezután utunkra engedett a tizedikesekkel sulitúrára. Elöljáróban mindössze annyi lett volna a feladatunk, hogy alkossunk vegyes csapatokat viszonylag egyenlő számban, ennek eredményeként elkezdtünk nyüzsögni, hogy „Jujj, mi együtt leszünk”, „Várj, akkor te gyere hozzám” satöbbi. Óriási klikkesedés lett a vége: fiúk jobbra, lányok ballra mentek, úgyhogy jól kezdtünk. Az épület bejárása után (amiből egyébként semmit sem jegyeztünk meg, mert a következő pillanatban már a mosdót sem találtuk) bekuckóztunk a leendő tantermünkbe élelemmel meg ilyesmikkel, ééés kezdődhettek az „ismerkedős” játékok (nem mintha a társaság nagy része ne lett volna már rég összenőve, de a nevek így is kevésbé maradtak meg, úgyhogy biztos, ami biztos alapon ment a dolog). Ezek alatt szépen elkényelmesedett mindenki, aztán… fordult a kocka! Az ismerkedés után a fizikai erőnkre volt szükség, ami a nyár alatt nagyjából mindenkinek elszállhatott, így a játékok kellően érdekessé váltak. Ugráltunk, összecsomózódtunk, csapkodtunk, rohantunk, mindez a tanteremben zajlott le. Ezenkívül a rágcsatartalék mennyisége is rohamosan kezdett fogyni, ezen okból kifolyólag (és kiengesztelés céljából is) jól jött a rendelt pizza ebédre. Ennek elfogyasztása után indultunk fel a várba sétálni (és lépcsőzni, mert addig „nem” mozogtunk eleget), és csináltunk pár osztályképet, amelyek (reményeink szerint) szuperül sikerültek. Ezeken kívül még csapatjátékokkal boldogítottak… banánnal, lufival, palackokkal, ragasztószalaggal meg még elképzelésem sincs, mivel, de elég izgi volt, valamint médiás osztály mivoltunkért a stúdióban való beugrózás sem maradhatott el.  Az egész program alatt természetesen voltak szünetek, amikor is azonkívül, hogy „szia, Nagy Béla vagyok” többet megbeszélhettél a társaddal, a lányok kiismerhették a mosdót, meg, hogy „úristen!” milyen nagy tükör található benne, a fiúk pedig…fogalmam sincs, talán azt nézhették meg, hogy hol tudnak a legjobban focizni a folyosón (nyilván teljesen szabályellenesen), vagy ilyesmi… A program legvégén kaptunk egy, ha úgy tetszik emléklapszerűséget, ami dióhéjban annyit foglalt magába, hogy: Túlélted a gólyanapot, tiszteletbeli kilencedikes lettél, jeeej!

     Egyébként (viccen kívül) az egész napról csak jókat tudok mondani, és csak jó emlékeim vannak. A tanárok nagyon nyíltan, minden figyelmüket nekünk ajándékozva fogadtak, a segítők, azaz a tizedikesek szinte úgy kezeltek, mintha már ezer éve odajárnánk és ismernénk egymást, és annyit szerintem senki se nevetett életében, mint mi aznap. Úgyhogy azt hiszem,  most már határozottan elmondhatom, hogy „beköltöztünk”. A gólyák leszálltak fészkükre…

Badics Natasa

9.D

 

 

Gólyanap a 9.D szemszögéből

Reggel az iskola portáján kezdtünk gyülekezni. Vártuk Machnik tanárnőt, a segítőket a 10.D-ből és persze az egész napot!

Miután felcaplattunk a 800-as szintre, játszottunk néhány ismerkedős játékot, hogy memorizáljuk a tanárnők és egymás neveit. Már itt rengeteget nevettünk, hiszen nem volt olyan könnyű 30 nevet megjegyezni a szünet feelingjében. Ahogy felszabadultabb lett a hangulat, közelről is megismerkedtünk egymással, ugyanis az volt a feladat, hogy egy adott testrészünkkel megérintsünk egy adott színt a másik ruháján. Például, ha Kuzmányi tanárnő azt mondta, hogy "bal kisujj lilára", akkor mindannyian letámadtuk Kolozsi Leslie-t, akin pont lila mintás póló volt.

A játékos feladatok során igencsak megéheztünk, ezért kitörő örömmel fogadtuk a 4 db XXL-es pizzát. Miután teletömtük magunkat kalóriával, elmentünk egy nagy iskola körüli sétára, ahol készült pár olyan kép is, amelybe nagy nehezen mindannyian belefértünk.

Amint visszaértünk a suliba, a tanárnők szeretettel és logikai feladatokkal fogadtak minket. Nem kevés időbe telt a sudokuk kitöltése és a borítékok felkutatása (az egész épületben).

A gólyanap utolsó programja a stúdióban zajlott, ahol azt kaptuk "feladat"-nak, hogy különböző megadott szituációkat frappánsan egészítsünk ki „zsebszövegekkel”.

Mikor elköszöntünk egymástól, mindenki kapott egy emléklapot Machnik tanárnőtől, hogy még nagyon sokáig emlékezzünk erre a felejthetetlen napra, amelynek létrehozása rengeteg munka lehetett, így ezúton is szeretnénk megköszönni Mindenkinek ezt a szombati napot, és reméljük, hogy ugyanilyen jó hangulatúak lesznek az itt töltött éveink!

 

Pozsgai Adrienn

9.D

„ZÖLDJÁRAT” az EKG-banVissza a(z) programok oldalraAutóvezetői tanfolyam
csütörtök (december 2.)
Szülői lelkinap - 1. adventi gyertyagyújtás
péntek (december 3.)
Történelem évfolyamvizsga, írásbeli 11. évf.
hétfő (december 6.)
Történelem évfolyamvizsga, szóbeli 11. évf.
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
péntek (december 10.)
Olasz - francia délután
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)