Vissza a nyitóoldalra

Erdélyi kirándulás EKG módra

2012. június 28.
Mint minden gyönyörű történelmi helyre, Erdélybe sem lehet elégszer menni, hiszen az ember mindig újabb és újabb dolgokat fedez fel. Jól tudták ezt iskolánk tanárai is, Boga Beáta tanárnő, Páll Erika tanárnő, Kisfaludy tanár úr és tanárnő, Pácz Tamás tanár úr, és nem utolsó sorban Albert Tóth Endre tanár úr, aki, erdélyi lévén otthonosan mozgott a terepen. S ne felejtsük ki buszvezetőnket, Petőcz Laci bácsit sem, aki jelentősen hozzájárult az általános jó hangulathoz.
A busz kedd éjfélkor indult a Batthyány-térről, egy szép csapat embert hozva magával. Aradon néma főhajtással tisztelegtünk a vértanúknak. A reggeli kakasszó már Solymos várában talált minket, ahonnan káprázatos panoráma nyílt a környező dombokra. Ezért még a nehéz hegymászás és a sáros ábrázat is megérte. Ezután következett Déva vára, ahova sikló vitt fel, ámde gyalog jöttünk le árkon-bokron (de főleg kígyókon) keresztül, egyesek nem kis ijedtségére. Ámde a busz nem pihent, egyenesen Vajdahunyad várába vitt minket, Hunyadi János legendás várába, ahol a középkori szellemiség mindenkit elbűvölt. Mire beesteledett, társaságunk, már Algyógyon vacsorázott egy keresztény szálláson, ahol vendégszeretetet és maradéktalan kiszolgálást kaptunk.
Második nap újra beszálltunk a buszba, ami a kelneki erődtemplomba vitt minket. Ott egy román úr mesélt nekünk a hely történetéről, magyarul(!). Miután még a legeldugottabb zugokba is bejutottunk, tovább kellett mennünk a Szent Anna tóhoz. A kráterben kialakult, festői szépségű tó ugyan mindenki tetszését elnyerte, de a hűvös idő nem. Éppen ezért csak kevesen merészkedtek be a hideg vízbe, de akik erre vállalkoztak, lelkes tapsot is kaptak a libabőr mellé. A Torjai - büdösbarlang felé menet a hegyen még a fázósok is kimelegedtek. A barlang hű a nevéhez, köszönhetően a kéntartamának, és ez az oka annak is, hogy veszélyes is lehet. De a tanárok mindenkire vigyáztak, így aztán épen és egészségesen kerültünk ki a büdösből. Éjszakára a Koós Károly Gimnáizumba kaptunk szállást, ahol tantermekben, hálózsákokba burkolózva aludtunk.
Másnap eljött a nagy esemény, a Csíksomlyói búcsú. A Nyeregben tartott misére sétálva egyre több és több ember csatlakozott a menethez, míg végül az ünneplő magyarok végeláthatatlan tömege borította az egész vidéket. A mise végén több ezer ember együtt énekelte a Magyar és a Székely Himnuszt. Leírhatatlan élmény volt. De a mise végeztével fittségünk még nem lankadt, úgyhogy a társaság egy része felkapaszkodott a csíksomlyói kilátóra. Nagy bátorságra vallott, aki fölment a legtetejére, de ezért a látványért megérte. Miután épségben leértünk, vissza a Nyeregbe, indulhattunk a vásárra, ahol vidám székelyek árultak mindent, mi szem-szájnak ingere. El is lehetett ott tölteni a délután hátralévő részét, mikor is vissza kellett mennünk a Koós Károly Gimnáziumba. Utolsó előtti napunkon sem pihentünk. Újabb színes vásárra érkeztünk, Korondra, ahol, aki még nem költötte el az összes pénzét, vásárolhatott. Ezután következett kirándulásunk egyik legérdekesebb pontja, a Tordai Sóbánya. A tiszta sószag még a gyengélkedőket is felélesztette, és újult erővel csodálhatta meg a gyönyörűen kivilágított barlangot, ahol még egy vidámpark is helyet kapott óriáskerékkel, bowlingpályával de még egy csónakázható tóval is. De nem tölthettünk el túl sok időt itt sem, mert várt minket Kolozsvár, ahol megtekinthettük Mátyás királyunk szülőházát, és a belvárost. Miután mindenki kellőképpen kifáradt, elérkeztünk utolsó szálláshelyünkre, Kalotaszentkirályra, ahol tátva maradt a szánk a gyönyörű, népies berendezés láttán. A vacsora után mindenki megnyalta tíz ujját, és ezt megkoronázandó, néptáncoktatás is folyt. A fogadó zengett a csujogatástól és a nevetéstől.
S végül, elérkezett Székelyföldön töltött utolsó napunk, mikor is haza kellett utaznunk. Persze nem hagyhattuk el Erdélyt anélkül, hogy még egy utolsó szépséges élményünk ne lett volna. Úgyhogy a Révi-szorosban lévő élvezetes séta után a Zichy-cseppkőbarlangba mentünk. A féltve őrzött, értékes barlangból finom, iható víz folyt, amit sokan meg is kóstoltak. Miután a busz ismét elindult, a tanárok kihirdették a napok óta tartó verseny eredményét. Mert mindenkinek kellett készülnie egy rövid beszámolóval egy adott helységből, amit fel is olvasott nekünk. Ezenkívül a tanárok sok érdekes információt osztottak meg velünk, amit este ki is kérdeztek a csapatoktól.
A busz este állt meg újra a Batthyány téren, izgatott szülők várták gyerekeiket a busz előtt.
Azt kérték tőlem, foglaljam össze ezt az utazást. Véleményem szerint ezt lehetetlen. Lehetetlen, mert az ember nem tudja mindezt megérteni, míg nem járt ott. Nem tudja megérteni a hely jelentőségét, míg nem találkozik az ott élő, igazi magyar emberekkel. „Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!”
Gyertek Lengyelországba!Vissza a(z) kirándulások oldalraA határon túl: osztálykirándulás Szabadkára
Ezt a programot a
Gimnázium 1687 Alapítvány támogatta!
kedd (november 2.)
Az őszi szünetet követő első tanítási nap
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 11. C osztály
csütörtök (november 4.)
11.évf. nyelvi évfolyamvizsga (szóbeli)
Nemzeti gyásznap
péntek (november 5.)
Iskolmise a Szent Anna és Szent Ferenc sebei templomokban
07:30
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)