Vissza a nyitóoldalra

Ballagás 2022

2022. május 5.

 

Díjak – díjazottak

 

A Morus-díjat a 2011/12-es tanévben alapították azon végzős középiskolás fiatalok számára, akik nemcsak jó tanulmányi eredményeikkel emelkednek ki társaik közül, hanem jól láthatóan szívesen, aktívan és felelősen vesznek részt közösségi tevékenységben, nyitottak a közéletiségre és emellett elkötelezett keresztények. Iskolánk idei díjazottjai:

 

Halász Anna 12. B

Holló Ágnes 12. B

Horváth Luca 12. B

Boda Bianka 12. D

Hévizi Adorján 12. D

 

Fődíjas: Lévai Georgina 12. D

 

A Pro Vinea Domini-díjat azok kaphatják, akik az iskolaalapító, Széchény György útmutatása szerint hitben, magyarságban, emberségben és a mindennapi munkában példát mutatva, az Úr szőlőskertjéért munkálkodva igyekeznek élni. Idei díjazottjaink:

 

Bisztrai Kíra 12. D

Jakab Janka 12. C

 

A Szent Anna-díjat minden évben iskolánk lelki vezetője, Jánosa Domokos atya adja át azon tanulóknak, akik hitük megélésével példát mutatnak társaiknak. Idén az elismerést kapta:

 

Gyulay Kökény Dorottya 12. C

Marsi Eszter 12. D

Tóth Mariann 12. C

 

Endrédi Józsefné igazgató asszony beszéde

Tisztelt Államtitkár úr, Domokos atya, Szülők, Vendégek, Tanárok, Osztályfőnökök és kedves ballagók!

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a mise végén, s Államtitkár úrnak köszönöm, hogy fogadta meghívásunkat.

Kiemelt örömmel Titeket, Ünnepelteket üdvözöllek, akik nagy reményekkel kezdtétek meg a középiskolát, s egy kissé viharos kamaszkoron át, sok nehezítő külső körülmény között jutottatok el ehhez az ünnepi pillanathoz.

A ballagások hagyományos forgatókönyve szerint a szentmise előtt tisztelegtetek az ősi Alma Materünk Hilton falán elhelyezett emléktáblájánál, s Gilyén tanár úr szavai nyomán gondolhattatok a több mint 300 év alatt itt végzett diákokra is. Sokuk élete is példa számotokra, tanultatok róla az évek során, de most térjünk vissza a jelenbe és hozzátok gondolatban is.

Ma értetek és veletek imádkoztunk a misén, s köszöntük meg az Úristennek az együtt töltött éveket. Itt köszönöm meg a szervezőknek a munkáját, akik ezt a mai ünnepet ilyen csodálatosan előkészítették.

Ide jártatok ugyanabba az iskolába, nagyon sok közös tanárral teltek napjaitok, de mégis mindegyik osztály másra formálódott. Sok emlék maradt meg nekem is folyosói és egyéb programon való találkozásainkból, beszélgetésekből. Öröm látni, hogy a legfőbb nevelési céljaink megtaláltak Titeket, minden diák másra volt nyitott. Az évfolyam gondolkodására összességében jellemző volt iskolánk egy hajdani diákjának, báró Eötvös Józsefnek mondata: „Haszontalan dolog az élet, ha azt magunk hasznossá tenni nem iparkodunk”.

Ti egy sokoldalú évfolyam voltatok, többen a tanulásban, mások a nyelvek területén, néhányan az irodalomban, művészetekben alkottak maradandót, egyeseknek sporteredményeire büszkélkedünk sokáig.Az iskolatörténet eddigi legnagyobb létszámú évfolyama vagytok 153 végzőssel, így Nektek köszönhetjük az eddigi leglátványosabb és legtöbb táncost megmozgató Szalagavatót is az Erkel színházban. Változatos keringőitek, osztálytáncaitok fergeteges hang- és színkavalkádja még mélyen él emlékeinkben.

Az elmúlt héten valamennyien búcsúműsorral köszöntétek meg az itt töltött éveket tanáraitoknak, még a szavak, dallamok hatása alatt vagyunk. Érdekes volt, hogy több osztály is énekelte a Pál utcai fiúk című musical legismertebb dalát, a Grundot. Ennek a varázsa a jó közösségépítő dallamában és szövegében rejlik, „Te meg én ugye szét soha nem szakadunk” vagy „Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely”, ezek minket is megkönnyeztetnek.

Mi is úgy érezzük, hogy ez a hely, az iskolánk, a haza egy pici, körül fogható szelete, ez a miénk és az összes eddig itt végzett diáké. De ezen túl is kell lépni, hisz fontos az is, hogy érezzétek, hogy a Kárpát-medence megőrzését is feladatul kaptuk az Úristentől, hogy felnőve keresztény értékrend szerint végezzétek munkátokat hazánk felvirágoztatására.

Nehéz persze ilyen háborús helyzetben a reményteli jövőről beszélni, de nem véletlenül kezdtük el februárban az imasorozatot, ezt szüntelenül folytatnotok kell innen kilépve is, s hinni kell abban, hogy a Jóisten meghallgatja imáinkat. A búcsúleveleitekből azt érzem, hogy sokan megértettétek, hogy miről van szó.

Ahogy Ti megköszönitek az itt kapott tudást, törődést, szeretetet, úgy mi is köszönjük az Úristennek, hogy küzdhettünk veletek, s reméljük, hogy tényleg megéreztétek e küzdelem szeretetből fakadó jellegét.

Reméljük, hogy az itt kapott hitéleti iránytűvel bátran mentek tovább a számotokra kijelölt úton. Minden iskolai misén Szűz Mária segítségére is számítva énekeltük Wolf Péter Ave Mariájában is, hogy „Én mindig bíztam Benned vándorlásomon”, továbbá „el nem tévedek, érzem”. De még az iránytűvel sem mindig lesztek könnyű helyzetben ebben az összezavarodott értékrendű világban. Valóban érzem-e mindig a Jóisten vezetését? Igénylem-e, hagyom-e, hogy ő vezessen útjaimon? Hogy ezekre a kérdésekre megtaláljuk a választ, ehhez időnként csendet kell teremteni magunk körül. Figyelni kell, hogy szépen, csendben tudjunk válaszolni rájuk.

Az úton szüleitek indítottak el, akiknek most én is köszönettel tartozom. Segítették kollegáim munkáját, a programok szervezésében is sokukra lehetett számítani. Vannak a ballagók közt olyanok, ahol a családból több gyerek járt ide és most búcsúzunk a családtól is az utolsó gyerek ballagásakor. Az ő nevüket – hagyományaink szerint - szeretném felolvasni, hűségükért való hálám jeléül.

Búcsúzunk a Kucses, Saskőy, Szántay, Baló, Dadányi, Gyenes, Halász, Nyéki, Rózsahegyi, Varjú, Dancs, Gyulai, Németh, Hunyadi, Kassay, Csengeri, Dékány, Fábri, Kovács, Lendvay, Szemmelveisz családoktól.

Köszönöm munkatársaimnak, akik a szülők után folytatták neveléseteket az iskola által kijelölt cél irányába, és igyekeztek jó keresztény magyarokká nevelni Titeket. Kérem az osztályfőnököket és ahol van, helyetteseiket, hogy egy apró ajándékot fogadjanak el, hisz nevelésetekben ők vállalták a legnagyobb részt. Ezzel hálámat szeretném kifejezni nekik az elmúlt években örömmel végzett áldozatos munkájukért.

Domokos atyának köszönjük a lelki irányítást,

12. A: Reischlné Rajzó Zsuzsanna tanárnő és helyettese Kovács Katalin tanárnő

12. B: Kisfaludyné Balogh Fruzsina és helyettese Kisfaludy László tanár úr

12. C: Albert Tóth Endre tanár úr

12. D: Benyhe Bernát tanár úr

12. E: Keszey Balázs tanár úr.

Köszönöm a figyelmet és kérem, hogy nagy tapssal köszöntsétek Domokos atyát és osztályfőnökeiteket!

 

 

Benyhe Bernát osztályfőnök beszéde

 

Laudetur Jesus Christus!

 

Nekem volna a tisztem, hogy az osztályfőnökök nevében búcsúztassam a ballagókat. Csakhogy, azt hiszem, okosabbat, mint Kisfaludy tanárnő, kedvesebbet, mint Rajzó tanárnő, bölcsebbet, mint Keszey tanár úr, hasznosabbat, mint Albert Tóth tanár úr – aligha tudok mondani.

 

Nem tartok hát beszédet.

 

Csöndet tartok.

 

Annyi beszéd, annyi lótás-futás, annyi stressz, félsz, hiszti, nyűgök és macerák kísérik ezeket a heteket, napokat. Siratjuk a múltat, aggódunk a jövőért.

Csak épp nem vagyunk itt; a jelenben.

 

Ezért kérek mindenkit, hogy maradjunk kicsit csöndben.

 

(…)

 

Talán ez a csönd segít, hogy elengedjük az elmúlt hetek, hónapok, évek terheit, sérelmeit és bűntudatait.

 

Talán ebben a csöndben, itt, a Mátyás-templomban, meghalljuk, hogy ezeknek a nyolcszáz éves falaknak a jelene is micsoda múltakat visszhangzik…

 

(…)

 

Ezek az apró, szapora kis dobbanások: a fülig szerelmes Hunyadi Mátyás szívverései. Toporog az oltár előtt, tekintete a menyasszonykapun csügg: várja, hogy belépjen rajta Podjebrád Katalin… Nem sejti még szegény, hogy egy év múlva majd kettős koporsó előtt áll megtörten…

 

(…)

 

Vagy ez a lágy sóhaj! IV. Károly melléből szakad fel, ahogy épp ugyanitt áll, s a fejére helyezik a Szent Koronát. Talán azt is halljuk, ahogy a tömeg örömmámorban énekli odakünn a magyar Himnuszt. Azt viszont nem halljuk, csak tudjuk: hogy a frontokon pedig dúl az első világháború…

 

(…)

 

De ha tovább figyeljük ezt a csöndet… És most már hunyjuk is le hozzá a szemünket!

 

(…)

 

Hallhatjuk, hogy nemcsak a múlt, hanem a jelen hangjai is itt rezegnek ebben a hallgatásban. Mert nem magányos csönd ez: ötszáz ember közös csöndje. Ez a csönd: él. És ez a csönd azt is üzeni: nem vagy egyedül. Ne félj, nem vagy egyedül.

 

(…)

 

És utoljára maradjunk még egy kicsit csöndben, s ha eddig nem tettük volna, most tényleg hunyjuk le a szemünket…

Mert belső csönd is van. Ha figyelem a légzésem ütemét, az ujjbegyeimben lüktető hajszálereket, ezt is meghallhatom.

 

(…)

 

Ez a csönd azt üzeni: élek.

 

És még sok mást is üzen. Mert ebben a csöndben hallhatom meg annak a hangját, aki az Élet forrása. Engedhetem, hogy most Ő szóljon. A következő percben én tényleg nem szólalok meg. Szóljon az, aki éltet.

 

(…)

 

Kedves ballagók, Isten hozott benneteket! Kívánom, hogy így tudjatok jelen lenni az életetek minden fontos pillanatában.

 

(…)

 

És úgy terveztem, hogy ezzel el is búcsúzom, de ebben a percnyi csöndben én is kaptam valamit, amit úgy érzem, hogy tovább kell még adnom nektek.

Nem könnyű. Ez egy olyan mondat, amit vagy minden súly nélkül szajkózunk (ami elég nagy baj), vagy sosem mondunk ki (ami talán még nagyobb baj). Én a ritkán mondós típus vagyok… De akkor most kimondom:

Szeretlek titeket.

 

Hát, ezt adjátok tovább.

 

Sziasztok!

 

Daniéle Lúcia (12. A) beszéde a végzősök nevében

 

Tisztelt Tanáraink, Vendégeink! Drága Szüleink! Kedves Diáktársaim!

Azt gondolom, életem egyik legnehezebb feladatának bizonyult a ballagási beszéd megírása, hiszen minden végzős nevében kell búcsút vennem iskolánktól, tanárainktól, az alsóbb évesektől és mindattól a rengeteg kis apróságtól, ami 4, illetve 6 éven át kitöltötte napjainkat.

Hiába vártuk rengetegen ezt a napot, most mégis eljött ez a pillanat is, amire annyira vártunk, amitől néha féltünk, és most mindenkiben vegyes érzések kavarognak: nosztalgia, félelem, izgalom, öröm, és egy leheletnyi bizonytalanság: Mielőtt azonban elköszönünk, álljunk meg egy pillanatra! Gondoljuk végig mit jelentettek és jelentenek számunkra ezek az évek?

Sok minden történt velünk ez alatt a 4 illetve 6 év alatt. Barátságok köttettek, rengeteget fejlődtünk fizikailag és emberileg is, sokan megtapasztalhattuk a szerelmet, és sajnos mindannyian megtapasztalhattuk milyen az, amikor csak a számitógép mögül látjuk egymást, ez utóbbit köszönjük, Covid. Szerencsére az utolsó évünket teljesen egymással tölthettük.

Sokan nem gondolnák, mi is az a nagyon nagy dolog sok más mellett, amit a gimnázium igazán adott nekünk: a biztonság, és sokan azt se gondolnák, hogy ennek mekkora jelentősége van, hisz megszoktuk, hogy szeptember 1.-jétől mi a programunk egészen június 15.-ig, megszoktuk, hogy tanáraink kedvessége velünk van a mindennapokban, hogy osztálytársaink is velünk vannak. De ez most megváltozik.

Emlékszem, mikor 5 évvel ezelőtt a ballagáson a búcsúbeszédben azt mondták nekünk, higgyétek, el ez a 6 év nagyon hamar elrepül, és mint azt sokan mások, én se hittem el, de azt kell mondjam, mégis ez történt. Mert ez az itt töltött 6 év életem leggyorsabb egyben legélménydúsabb 6 éve volt. 6 évvel ezelőtt augusztusban idegenekként sétáltunk be az iskola kapuin, ahol osztálytársak később pedig barátok lettünk. Mégis most búcsút kell vennünk, és ha csak jelképesen is, de megszűnik az a kapocs, ami éveken át összekötött minket a gimnáziummal. Azért csak jelképesen, hiszen a barátságok, szerelmek ezzel nem érnek véget, az életre szóló élmények és emlékek is mindig a szívünkben maradnak. És ezek után is az iskola kapui mindig nyitva állnak előttünk, még akkor is, ha csak egy kis lépcsőzésre is lenne szükségünk a nyári alak tökéletesítéshez, amiben eddig az EKG lépcsői évről évre segítettek nekünk.

A hátunk mögött rengeteg közös élmény van, együtt eltöltött sportnapok, Archimédesz- versenyek, különböző sportversenyek, szavalóversenyek, lelkinapok, osztálykirándulások, vagy akárcsak folyosókon átbeszélt szünetek és megannyi program, amivel az iskola csak színesítette a hétköznapjainkat.

 

Kedves Tanáraink!

Köszönjük az éveken át tartó támogatásukat odaadó munkájukat, valamint, hogy problémáinkkal, amik lehettek személyesek vagy tanulmányiak mindig fordulhattunk Önökhöz, és köszönjük, hogy ehhez mindig nyitottan álltak hozzá, hálásak vagyunk azért az elfogadásért, amiben részesek lehettünk. Sokszor anyáink helyett anyáink, apáink helyett pedig apáink voltak, ezt hálásan köszönjük.

Köszönjük, hogy megmutatták, hogyan tudunk a későbbiekben igazán jó emberekké válni, valamint a sok biztatást a belénk vetett hitet és bizalmat, igyekezni fogunk már csak hálánk jeléül is a legjobb tudásunkat odatenni az elkövetkező hetek megmeríttetésein.

Külön köszönjük kedves osztályfőnökeiknek, hogy segítettek nekünk a jó osztályközösség kialakításában, hogy tereltek minket az utón, és nem hagytak minket elveszni, maguk nélkül nem tarthatnánk ma itt. Nagyon hálásak vagyunk, hogy Önök álltak az osztályunk élén, jobbat kívánni se tudtunk volna.

Drága szüleink!

Köszönjünk azt a sok-sok türelmet és támogatást, amit felénk mutattatok. Leírhatatlan hálát érzünk felétek, hisz a ti támogatásotok nélkül és olykor nehezen elfogadott tanácsaitok nélkül ma nem állhatnánk itt. Nagyon köszönjük, hogy sokszor meg sem kellett szólalnunk és tudtátok, mi volt a baj és arra mi volt a megoldás, köszönjük, hogy általatok is jobb emberekké válhattunk és válhatunk. Most elkezdődik számunkra a nagybetűs élet, de ne higgyétek, hogy a lelki támogatásotokra, a bizalmatokra tovább ne lenne szükségünk. Tőletek természetesen nem búcsúzunk hisz történjék bármi, a család az család.

Szeretnénk megköszönni az Igazgató asszonynak mindenki Marika nénijének, mindent hisz ő az, aki a diákok és tanárok számára legjobbra törekszik.

Köszönjük Gilyén Mátyás igazgatóhelyettesnek az odaadó munkáját és azt, hogy az érettségivel kapcsolatos információkról mindig alaposan tájékoztatott minket.

Köszönjük Körmendi Károly igazgatóhelyettesnek, hogy az iskola lelki programjait lelkesen szervezte és ezzel színesitette életünket, valamint az évfolyamvizsgák gondos megszervezését és lebonyolítását, így tudásunkról mindig számot tudtunk adni.

Köszönjük Kisfaludyné Balogh Fruzsina igazgatóhelyettes asszonynak odaadó munkáját, aki iskolai és lelki eseményeket egyaránt kitartóan szervezett számunkra.

Végül, de nem utolsó sorban kedves ballagótársaim!

Most mindannyiunkat elfog egy kettős érzés, ami a szomorúságé, de egyben az ünneplésé. Szomorú ez a nap, mert a búcsú fáj annak is, aki búcsúzik és annak is, akitől búcsúznak, de szerencsére ez a búcsú csak jelképes. A hosszú beszélgetéseket az egymás iránt kialakult szeretetett már nem veheti el tőlünk senki. Ugyanakkor ünneplés is, mert elvégeztük az eddigi feladatunkat és most kilépünk a nagyvilágba, ahol szintén számíthatunk egymásra. Úgy gondolom, nagyon szerencsés évfolyam vagyunk rengeteg közös élménnyel a hátunk mögött, emlékek, amikre visszagondolva is nagyon sokszor elfog minket a nevetés és a meghatottság. Amiatt is szerencséseknek vagyunk, hogy 2 év kihagyás után miénk volt az első megrendezett szalagavató, amire lelkesen készültünk, és az iskola vezetőségének hála a csodálatos Erkel színházban tudtuk ezt megélni, amiért nagyon hálásak lehetünk. Valamint ki tudná elfelejteni a 4szer újra kezdett himnuszt? Illetve hosszú idő után miénk az első megtartott ballagás itt, a gyönyörű Mátyás templomban. Rengeteg közös élmény, sok nevetés, sok szomorú perc, egy-egy rosszul indult nap, ami az iskolába belépve az osztálytársak reggeli ölelése a tanárok és diákok egy-egy kedves szava és kedves mosolya után egyből szebb nap lett. Az EKG-nak szíve van, és aki ide járhat, az nagyon boldog lehet amiatt, hogy megtapasztalhatja, mire is képes ez az intézmény, amely a mi szívünkbe már bevéste magát.

Kívánom nektek, hogy teljesüljenek vágyaitok, kitűzött céljaitok, és mindenkinek sok sikert az elkövetkező hetek megmérettetéseihez, hogy június 28.-án a Te Deumon mi elmondhassuk: Ez jó mulatás, férfimunka volt!

 

A 2021/22 es tanév 12 évfolyama most búcsúzik, de lélekben veletek maradunk.

Köszönjük, EKG!

Vigyázzatok magatokra!

 

Bisztrai Teodóra (11.D) beszéde a búcsúzó diákok nevében

Laudetur Jesus Christus!

Kedves 12.-esek!

Olyan beszédet akartam írni nektek, ami nem klisés, nem unalmas, nem egy stand up comedy, tükrözi az EKG lelkületét, de azért mégsem olyan, mintha kimásoltam volna valahonnan. Nagyjából 600 diák nevében állok itt most. 600 diák gondolatait kell szavakba öntenem, így hát végül egyetlen opcióm maradt: a saját szavaim. De sokunk nevében.

Belegondolok, hogy már 4 és 6 éve itt vagytok. Ez idő alatt megszoktátok az EKG-t, és az EKG is megszokott titeket. Az iskola elengedhetetlen részévé váltatok, és a nagy közösség tagjai lettetek. Az épületben otthonosan mozogtok, ismertek szinte minden apró zugot. Rengeteg élményt, tapasztalatot, emléket, és remélhetőleg tudást (ez majd az érettségin kiderül ) szereztetek az itt töltött éveitek alatt. Viszont a jó emlékek mellett biztos vannak kevésbé jók is. Arra szeretnélek kérni titeket, hogy ne felejtsétek el ezeket se, hiszen ezekkel (meg persze a sok jóval) lesz teljes az emlékezetetekben az, hogy milyen is az EKG.

Mindennel együtt 4 és 6 éven át ez az intézmény formált titeket, és ti is az intézményt. Szerintem kétség nélkül mondhatom, hogy mindannyiótok mögött felejthetetlen évek állnak. Nem arra akarlak bíztatni titeket, hogy csordultig telt szívvel gondoljatok egytől-egyig vissza az EKG-ra. Arra akarlak bíztatni titeket, hogy építkezni, fejlődni, és kiteljesedni tudjatok az itt kapott alapokból, értékekből és lelkületből, hogy majd pár év múlva, amikor eszetekbe jutnak a gimnáziumi éveitek, könnyű szívvel mondhassátok azt, hogy igen, az EKG hozzá tett ahhoz, aki lettem, és nem is keveset.

Hiányozni fogtok az EKG-nak, és talán az EKG is nektek.  Minden diáktársam nevében szeretném nektek minimum még egyszer annyi olyan felejthetetlen élményt kívánni nektek, mint amilyeneket itt szereztetek. Köszönjük, hogy építettetek és hozzá tettetek mindannyiónkhoz valamit. Köszönjük, hogy tapostátok az itt maradó osztályok/évfolyamok ösvényét. Köszönjük, hogy kitartóan végigcsináltátok minden nehézség és kihívás mellett.  Köszönjük, hogy színesítettétek és formáltátok a közösséget, hogy követendő példa lehettek, ahogyan nekem a most ballagó nővérem, aki nélkül én sem tudnám az EKG-t második otthonomnak mondani.

Kívánom, hogy a közösség, vagy akár már család, amit az elmúlt években kialakítottatok itt, megmaradjon, és életetekben az érettségi után is még sokáig kísérjen.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Laudetur Jesus Christus!

 

 

Vissza a(z) programok oldalraMultimédia projekt: angol nyelvű mesék készítése
csütörtök (május 26.)
Testnevelés gyakorlati vizsga
hétfő (május 30.)
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 10. B osztály
június 2-június 3.
Osztálykirándulás
június 2-június 3.
Osztálykirándulások
június 3-június 8.
Erdélyi zarándoklat: 7. A, 8. A, 9. A és a 11. E
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)