Vissza a nyitóoldalra

Az EKG-s diákok esete a Laokoón-csoporttal

2011. szeptember 12.

Mióta megjelent az előrehozott érettségi lehetősége a közoktatásban, latinul tanuló diákjaink közül sokan döntöttek úgy, hogy különböző szempontokat figyelembe véve már a 11. évfolyam végén középszintű vizsgát tesznek latin nyelvből. Idén 17-en futottak neki az ennek az erőpróbának, felvezetésként még a második félév elején kisérettségit tettek, majd egy fél éves alapos készülés kezdődött. Először tavaly vetődött fel annak a gondolata, hogy a legjobbak egy római jutalomúton is részt vehetnek, de elsősorban a költségek miatt végül mindenki visszariadt. Ezért idén a Gimnázium 1687 Alapítvány segítségét kértük, így mindössze 65.000 forintból egy kilenc napos túrára nyílt lehetőség a jelentkezők számára. Ezek után maga az érettségi az elmúlt három év szorgalmas munkája után már csak egy mellékes akadály maradt (Egyébként a három résztvevő diák átlageredménye 5,0 lett.)

Némi előzetes szervezés után július 25-én reggel ötkor gyülekeztünk a Batthyány téren, hogy 700 km megtétele után Velencébe érkezzünk. Végül az egyébként mindössze 8 éves, jó állapotúnak tűnő Ford 670 km után egyszerűen leállt, még szerencse, hogy némi telefonálás után viszonylag gyorsan sikerült levontattatni az autópályáról. Gyors helyzetelemzés után eldöntöttük, hogy innen már nem fordulunk vissza, és bár többletköltségekkel járt, de béreltünk két Fiatot (így már korántsem volt olyan kényelmes az út, mindenkinek az ölében is bőrönd volt, és külön köszönet Blanka tanárnőnek, hogy vállalta a vezetést). Az olasz ügyintézőknek ez egy öt órás művelet volt, így Velence bejárása (pedig a túrára feladott kötelező olvasmány szerint „Velencében kezdődött, a sikátorokkal…“ - Szerb Antal: Utas és holdvilág) egyelőre elmaradt. Helyette kempinget kellett keresni, eközben véletlenül bevetődtünk Ferrarába, az Este család központjába, melynek csodálatos főterére éjfélkor érkeztünk, majd a város melletti ipari parkban az autók mellett aludtunk el.

Másnap reggel láttuk aztán, hogy milyen helyen aludtunk: nyugodtan mondhatjuk, hogy a belváros szebb volt! Szerencsére kárpótolt minket mindenért, hogy Firenzébe érkeztünk, ahol a város feletti kilátóban megtaláltuk a két még üres parkolót, és rögtön lenézhettünk a Mediciek ékszerdobozára. Ezt úgysem lehet elmondani, hogy milyen szép, el kell oda menni, sétálni az ódon utcákban, a kívülről csodálatos, de belülről már sivár Dómban, majd beülni egy kávéra a Ponte Vecchio közelében. A következő állomásunk az ősi rivális Siena volt, mely szemben Firenzével dombokra épült, így az utcák még szűkebbek, a házak még magasabbak, a sokaság még jobban összeszorul. Annál nagyobb fordulat kilépni a főtérre, melyet kagyló alakúra terveztek, és sokkal nagyobb, mint a firenzei (nyaranta kétszer lóversenyt is tartanak rajta, ez a Palio), ennek ellenére sokkal kecsesebb is. Nehéz innen elszabadulni, mégis menni kellett, hiszen estére már Rómában puha vetett ágy várt minket a tengerparton. Végül csak 11-re érkeztünk meg, gyors pakolás után ágyba vetettük magunkat.

„Rómában nem történt velünk semmi. Csak Róma történt velünk“ - írja Szerb Antal, és igaza van. Mi öt napot voltunk az örök városban, és a csodálatos épületek valamint a kavargó tömeg és a dudáló olaszok együttesen adták azt, amiért mindenki dob be pénzdarabot a Trevi-kútba, hogy visszatérjen ide. Az első nap az ókori belvárost néztük végig, a diákok minden épületből előzetesen felkészültek - Dorka például 10 oldalnyi papírt hozott magával - és bár az eső néha eleredt, de a Colosseum monumentalitása vagy a Forum Romanum oszloperdeje így is emlékezetes marad számunkra. Második nap a templomok következtek, a gigantikus Lateráni Bazilika után felüdülés volt a Santa Maria Maggiore román stílusú arányos katedrálisa, de a Szent Péter Bazilika már az előtte fekvő tér által is lenyűgöző volt. A harmadik nap délelőtt végre lejutottunk a tengerhez (noha csak 300 m-re volt tőlünk, de nem volt rá senkinek ideje), délután viszont újra a belvárosban voltunk, és több program közül lehetett választani, a találkozó a Spanyol Lépcsőnél volt, de mostanra már kiismertük magunkat a római tömegközlekedésben, így nem okozott gondot a pontos érkezés. Innen már közösen nyomultunk be a középkori városba, a Trevi-kútnál pénzt dobtunk be, a Panteonnál a világ leghíresebb kávézójában szürcsöltük a feketét, a Piazza Navonán a mutatványosok műsorát bámultuk. Aztán sötétebb környék következett, először a gettó, majd a Trastevere, mely mára már szintén turistaközpont lett, ez ugyanis elvileg a nyomornegyed, de ennek nyomai is eltűntek már. Miután már rongyosra sétáltuk a lábunkat, a Colosseum mellett egy nagyon hangulatos pizzériában ettünk igazi olasz pizzát igazi olasz körítéssel, a közelben egy melegfelvonulással. Másnap a külváros következett a katakombákkal és a Via Appiával, ahol láthattuk az ősi, hatalmas kövekből kirakott utat, mely szintén Rómába vezet, aztán Szent Péter lábnyomát ( Quo vadis, Domine), és ahol Spartacus 6000 társát feszítették keresztre büntetésből. Este már elkezdtük a csomagolást, mert másnap korán akartunk kelni, hogy bejussunk a Vatikáni Múzeumba, akkora sort ugyanis, ami itt tud kialakulni, sehol máshol nem lehet látni. De így a nagy tömeget is elkerültük, úgy nézhettük meg Raffaello vagy Michelangelo világhírű freskóit (Nó fotó - kiabálják állandóan az őrök), közben lakás méretű gobelinek, falra festett térképek és elképesztő mennyiségű kincs között vezetett az utunk. És legnagyobb megdöbbenésünkre alig három óra után máris a kijárathoz értünk, pedig még nem is láttuk, amire a legjobban készültünk: elég sokat olvastunk Vergilius tolmácsolásában Laokoónról és hősies bukásáról ahhoz, hogy ennek megörökítését látni akarjuk. Sebaj, vissza szembe a tömeggel, majd sodródás hosszú folyosókon át, de megtaláltuk! Ezek után már az sem okozott gondot, hogy lezárt részeken keresztül jussunk el a kijárathoz. De nem volt baj, hogy hozzászoktunk a tülekedéshez, mert a Szent Péter Bazilika kupolájába feljutni majd egy órán keresztül tartott, de megérte: az egész város elterül a világ legnagyobb temploma alatt, sajnos nem lehetett sokáig maradni, mert toltak minket tovább lefelé. Ezek után éppen maradt erőnk beülni az autókba, csomagok az ölekbe, és mivel Devich tanár úr eltévedt, még egyszer átszeltük a várost, majd irány észak.

Éjszaka egy olajfaligetben aludtunk és másnap már Velencébe is érkeztünk. Itt derült ki, hogy vonatjegy Budapestre még napokig nincs (Velencében még két nap - borzasztó!), ezért két 2002-ben végzett EKG-s diák jött ki értünk autóval, addig hajókáztunk a Grand Canalén, sétálgattunk a sikátorokban és a Szent Márk Székesegyház előtt, és ami egy hete kimaradt, azt kamatostul pótoltuk, hiszen éjjel egykor érkeztek csak az autók. Azt talán mondani sem kell, hogy az egyik menet közben elromlott, de ez már egy másik történet.

Végül Rómához egy egyszerű szám: évente 20.000.000 ember látogat el ide, például mi kilencen. Remélem, sikerül hagyományt teremteni ezzel az úttal, és még sok EKG-s diák jut ki Rómába, miután latinból érettségizett.

„Szuper Barátság!“Vissza a(z) kirándulások oldalra
Ezt a programot a
Gimnázium 1687 Alapítvány támogatta!
hétfő (október 18.)
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 11. B osztály
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
kedd (október 19.)
Ásványtár és Biológiai Intézet - 9. évf.
péntek (október 22.)
Az őszi szünet előtti utolsó tanítási nap
Ünnepi megemlékezés az 1956-os forradalomról
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)