EKG Nagytábor – 2022

Bevezető:

Egy bő hónappal a tanév lezárása után újra útnak indult EKG-s diákok és tanárok sokasága a Balatonra. Az előző évhez képest a létszám kicsit csökkent, de így is 99 diák és 10 kísérőtanár gyűlt össze az alsóbélatelepi táborhelyen. Ragyogó napsütés, egynapos kirándulás, finom ebédek és jó hangulat kísérte végig a tábor hetét.

Főszöveg:

Az idei kerettéma a környezettudatosság jegyében „a Föld, ahol élünk” címen volt. A csapatbeosztás is ennek jegyében zajlott, így alakult meg a 6 csapat, akiket idén is a lelkes ifik vezettek. A hét során a csapatok egymással vetélkedtek. Azt, hogy ki nyeri a csapatversenyt, sok tényező befolyásolta: milyen a csapatinduló és a csapatzászló; hogyan teljesítették az akadályversenyt; milyen sportversenyeket nyertek meg; hogyan szurkoltak a csapattagok?… és így tovább. A táborhely remek lehetőségeket kínált a sportok terén, így a csapatok összemérhették erejüket röplabdában, frizbifociban és fociban is. Illési tanárnő, Keszey tanár úr, Király tanár úr, Devich tanár úr és Vajda tanár úr lelkesen vezették a mérkőzéseket, pontozták a szurkolókat. Az elfáradt sportolóknak pedig jól esett a balatoni csobbanás.
Nemcsak a sport, de a kreativitás is teret kapott. A kézműves alkalmakkor Blanka tanárnő vezetésével lehetőség volt fonalból, gyöngyből karkötőt, nyakláncot készíteni; vászonra és kavicsra festeni; különböző fatárgyakat kidíszíteni. A jó hangulatot a zenék és a táncok is biztosították. Idén is lehetőség volt néptáncra és szalontáncra Jávor tanár úr és Keszey tanár úr jóvoltából – sok diák ekkor tanult meg először keringőzni! Nem maradt el a népdaléneklés sem Király tanár úrral (aki idén is elhozta a harmonikáját, így a reggeli ébresztő is külön élmény volt), valamint a karaoke alatt is mindenki kiereszthette a hangját. A hűvösebb napon pedig kirándulni indultunk a közeli Badacsonyba – légvonalban mindössze 6 kilométer, de hajókázással, szerpentinezéssel, könyvtárlátogatással együtt elértük a 15 km-et. A hetet Ki mit tud? zárta, amelyben bárki megmutathatta a benne rejlő tehetséget.

A hétben különleges volt, hogy egy nagyon mély szentmisén is részt vehettünk. Az első napon a balatonfenyvesi plébános atya – a tábor helyszínén – kifejezetten nekünk tartottak szentmisét. A folyamatos lelki életet a reggeli zsolozsmák, napindító és esti imák is segítették – az ifik szívesen vállalták és tartották meg ezeket az alkalmakat.

Köszönjük az ifiknek a lelkes és fáradhatatlan részvételt, hogy állandó mozgásban tartották a csapataikat, és hogy emellett mindenben segítették a tanárokat!
Köszönjük a kísérő tanároknak is a jelenlétet és a segítséget, hogy biztosították a zavartalan tábort és majdnem mindenre találtak megoldást! (Blanka tanárnő, Devich tanár úr, Hrabovszky tanár úr, Illési tanárnő, Jávor tanár úr, Keszey tanár úr, Király tanár úr, Lakihegyi tanárnő, Pallai tanárnő, Vajda tanár úr)! Valamint Köszönjük a Gimnázium 1687 Alapítvány támogatását is!

Illési Luca

8. b osztály a köztársasági elnökkel

2022. október 17-én az a megtiszteltetés érte gimnáziumunk 8./b osztályát, hogy Novák Katalin köztársasági elnök asszonnyal közösen tekinthettük meg a Millenárison rendezett „Álmok álmodói” kiállítást.

A 8./b osztály diákjait Csorba László professor emeritus, a reformkori magyar történelem jeles kutatója, a kiállítás kurátora, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója vezette végig a magyar feltalálók életét és találmányait bemutató tárlaton.

Ganz Ábrahám kéregöntésű vasúti kerekétől, Kandó Kálmán villanymozdonyán és az Eötvös-féle torziós ingán át Semmelweis Ignácig és az anyák megmentéséig járhattuk végig a magyar tudomány fejlődésének stációit.

Számunkra persze Semmelweis Ignác műtőasztalának másolata és a körülötte terjengő fertőtlenítőszag volt a legimpulzívabb élmény, hiszen hálával tekintünk arra az orvosra, aki 1829-1835 között gimnáziumunk növendéke volt, s egyfajta távoli osztálytársa az EKG ma élő diákjainak. A kiállítás egyik állomásán a dizelpápaként emlegetett Dr. Anisits Ferenc gépészmérnök csatlakozott hozzánk, hogy saját találmányát, a dízelmotort bemutassa, az orvostudomány fontos magyar eredményeiről (endo- illetve laparoszkópia) pedig Dr. Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója tartott interaktív, a tanulók figyelmét magával ragadó előadást. A diákok e ponton helyt állhattak egy szimulált műtét elvégzésében is.

Lengyel diákok fogadása 2022

Három év kihagyás után idén végre feléleszthettük a dél-lengyelországi Zegocina Szent Hedvigről elnevezett középiskolájával szövődött régi kapcsolatunkat.

Október 3-án némi kalamajka (bolyongás és eltévedés Budapest utcáin, kocsiba zárt slusszkulcs) után végre felbukkant a lengyelek hatalmas busza a Halászbástya tövében. A 42 vendégdiákot iskolánk 36 diákjának családja fogadta be négy éjszakára. Mivel sokan már a személyes találkozás előtt felvették egymással a kapcsolatot a modern technika segítségével, az egymásra találás gyorsan és meghitten zajlott.

Az első itt töltött napjukon Kiri Andrea tanárnő mutatta meg nekik a város nevezetességeit: a Kossuth teret és a Parlamentet, a Szent István Bazilikát, a Hősök terét. Pácz Tamás tanár úr szervezéséhez csatlakozva ők is bebarangolhatták az állatkertet, majd egy különleges lehetőségként megnéztük a magyar köztársasági elnök rezidenciáját, a Sándor-palotát. A több kilométeres séta és az élmények hatására délután kellőképp kifárasztva adtuk vissza őket a magyar családoknak.

A második napon Zsolt Péterné tanárnő volt az idegenvezető. Bugacpusztán a lengyel diákok (és magyarok közül is jónéhányan) igazi magyaros lovasbemutatón vettek részt, lovaskocsizással, gulyásleves evéssel. A tervezett kecskeméti városnézés ugyan egy kisebb baleset miatt elmaradt, a diákok jó hangulatán ez mit sem rontott.

Csütörtökön került sor a budai vár bejárására. A Tóth Árpád sétányon végigmenve, majd Hadik András szobra mellett elhaladva (nem feledkezve meg a híres huszár lovához fűződő babona megemlítéséről sem) a Mátyás-templom és a Halászbástya volt az első cél. Kellő számú panorámakép elkészítése után a Szent István-terem szépségeiben gyönyörködtünk, majd a Pénzmúzeum interaktív kiállításán ismerkedhettek meg vendégeink a pénz kialakulásának történetével, a pénz szerepével, a modern gazdasági mechanizmusok működésével. Az iskolában elköltött ebéd után Jávor Balázs tanár úr vezetésével fergeteges néptánc partival zártuk a közös programot.

A pénteki napra már csak a búcsúzás maradt: lengyel barátaink magukkal vihették a Tavaszi szél vizet áraszt dallamát és egy-egy iskolai pólót is.

Reméljük, jövőre mindez Lengyelországban folytatódhat – ehhez is kérjük a Jóisten áldását, és hálásan köszönjük Neki a mostani program megvalósulását.

Zárásképp köszönjük mindenkinek, aki segített a hét programjainak megvalósulásában: első sorban a fogadó családoknak a szíves vendéglátást és gondoskodást; Domi atyának, hogy befogadta a buszsofőrt a hétre; a tanároknak, hogy elnézték a hiányzásokat és a hiányokat; a „Gimnázium 1687” Alapítványnak az anyagi támogatást, és minden, a szervezésben részt vevő kollegának a segítséget.

Végül álljon itt néhány szülői visszajelzés:

„Hálásan köszönjük a lehetőséget, hogy pár napot velünk lehetett Dominika. Rendes, kedves diáklányt ismerhettünk meg a személyében. Nagyon jól éreztük magunkat együtt. Köszönjük szépen, hogy részt vehettünk a programban.”

„A magunk részéről csupa jót mondhatunk az elmúlt napokról.

A vendég fiú és Áron nagyon jól megértették egymást és szemmel láthatóan mindkét fél számára adott némi pluszt ez a néhány nap.”

„Köszönjük szépen, hogy ennek részesei lehettünk, nagyon jó emlék marad, örülünk, hogy az iskola fölvállal ilyesmit, és gyermekeink ezáltal gazdagodhatnak. Valóban az egész családunk megmozdult a héten a cserediák kapcsán

, és valóban mindannyian adtunk és kaptunk: szeretetet, törődést, élményeket, nagyon jó volt, Peti és a vendégünk, Adam is láthatóan nagyon jól érezték magukat.”

„Mi is csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hogy ilyen élménnyel is gazdagodni kell. Nagyon kedves, rendes kislányokat fogadhattunk vendégül és bízunk benne, hogy ők is legalább annyira jól érezték magukat, mint mi. Nagyon köszönjük a lehetőséget az iskolának és a szervezőknek!”

Kisfaludyné Balogh Fruzsina

Szalagavatón túl

Végzős diákok – saját szalagavatójukról

Előtte…

Már tavaly kezdtünk készülni, így az elvárás magas volt…

Vártam már…

Meghatódottságot és emelkedett hangulatot lehetett érezni a levegőben…

Magáról a bálról

Csodás volt! Végül is ez az első bál…

Megtiszteltetés volt, hogy ilyet szerveztek nekünk. Megható volt és szép.

Rendkívül megható és nagyon szép szalagavató bál volt. Gyönyörű rendezvény, felemelő esemény, örök emlék.

Csodásan éreztem magam, az elejétől a végéig ünnepeltem a tanáraimat és a társaimat.

Mindenki vihet magának legalább egy kedves, motiváló szót, ami elhangzott a színpadon a tanárainktól.

Megható és boldog nap volt, tele nevetéssel és szeretettel.

A helyszínről

Meg volt adva a módja!

Jó volt a helyszín! Igazi laza és családias környezet.

Kicsit fájt, amikor megtudtam, hogy nem az Erkel Színházban lesz a mi szalagavatónk, de amikor délelőtt próbáltunk, próbáltuk a sportcsarnok ridegségét megtörni.

A helyszín nagyon jó volt. A nézők kényelmesen elfértek a nézőtéren, a táncolók is a parketten.

A közösségről

Örültem, hogy a barátaimmal és a családommal ünnepelhettem.

Nagyon fárasztó volt, de végül megérte! Jó volt a hangulat, mindenki igazán kitett magáért.

Fergeteges este volt, szerintem kifejezetten közelebb hozta egymáshoz az osztályt is.

Az osztály volt benne a legjobb. A közösségünk fénypontja lett ez az esemény.

A szervezésről

Nagyon jó volt a szervezés, hatalmas élmény volt, amire mindig emlékezni fogok.

Kicsit túl rohanós volt az egész nap, de összességében megérte, mert nagyon szép volt.

Jó ötlet volt, hogy a szalagtűzés után a kitűzőket összeszedték.

Jól meg volt szervezve, üres perceink is alig voltak, ezáltal nem estünk ki a ritmusból.

A hangulatról

Méltó megkezdése volt az utolsó évünknek. Jól éreztük magunkat, és szerintem ez számít a leginkább.

Kellemes, családi hangulat jött létre.

Örülök, hogy együtt lehettem az osztállyal és az évfolyammal.

Rohanások közepette nagyszerű, megtisztelő érzés volt. Remek lezárás és kezdet egyben.

A műsorról

A keringő utáni szabad tánc és néptánc nagyon jó volt. Az osztályfilmek és osztálytáncok hangulata zseniális volt!

Jók voltak az ajándékműsorok! Nagyon kreatívak és kedvesek.

A tanárok két előadása kiemelkedő volt! Érezni lehetett, hogy szeretettel csinálták. Jó érzés volt látni, hogy nekünk énekelnek ilyen boldogan. Megható, hogy ilyen jó kapcsolatot ápolnak a diákokkal.

A fináléról senki nem tudott semmit. Olyan spontán buli volt a végén a tanárokkal együtt, hogy méltóan zárta le a napot!

Az élményről

Az elején nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen, de amikor már elkezdtük, akkor meg tudtam nyugodni, és tudtam élvezni.

Számomra ez volt talán a legmeghatározóbb és legkedvesebb iskolai élmény.

A nehézségekről

Sokat izgultam, ezért gyorsan elfáradtam.

Elég fárasztó volt a sok állás, ráadásul nagyon meleg volt.

Gyorsan elrepült az öt óra, nem is tűnt olyan hosszúnak, a szülők is így vélekedtek.

Nekem nem volt akkora élmény, mert nem szeretem az ilyenfajta eseményeket.

Engem nem mutattak a kivetítőn, pedig mindenkit mutattak. (Ez a vendégeimnek is feltűnt.)

Tisztelet a közönségből azoknak, akik nem dumáltak közben, nem ordibáltak, és nem szemeteltek. De ezek ellenére jó volt.

…Utána

Olyan, mintha még mindig tartana… Furcsa, hogy most már nem készülünk rá, fura, hogy nincsenek próbák, hogy nem azon idegeskedünk, hogy állunk a táncokkal, miért beszélgetnek a próbákon, miért nem táncolnak a többiek… Furcsa, hogy most már tényleg végzősök vagyunk.

Nehezen fogom fel, hogy végzős vagyok, és ez az utolsó évem. Úgy éreztem magam, hogy ehhez kicsi vagyok, és a szalagavató a nagyok dolga.

Van úgy, hogy az ember felnő, nem csak úgy, hogy betölti a tizennyolcadik életévét, és hú, elmondhatja magáról, hogy: FELNŐTT vagyok, hanem felelős lesz magáért, a barátaiért egy ünnepen. Felölti fehér ruháját, a haját rendbe szedi, és eltáncol valami olyat, amit talán soha többé. Kap valami olyat, ami egy életre szól, ami többé nem történik meg, s úgy emlékezhet rá, igen, ez voltam én, s magam mögött hagytam 12 évet, 144 hónapot, 52 650 napot. Talán mindez erről szólt.

Szülők – gyerekeik szalagavatójáról

Hálás köszönet a szívmelengető estéért. Különleges, egyedi, kreatív, amire büszkék lehetünk.

Hálás szívvel gondolok vissza az estére. Köszönet a nagyszerű szervezésért, a színvonalas produkciókért, a tanárok lelkes szerepléséért. Öröm volt nézni ezt a sok kreatív fiatalt, kívül-belül szép ifjúságot.

Csodálatos volt a szalagavató, megmondom őszintén, megfelelő szavakat nem is találok! Minden osztály gyönyörűen táncolt, szépek voltak a gyerekek, a műsor tökéletes. Úgy elröppent az idő, hogy észre sem vettük. Ennél a helyszínnél jobb választást el sem tudnék képzelni, mindent láttunk, és nagyon jól éreztük magunkat!

Nagyon köszönünk mindent, amit a gyerekeinkért tettek és tesznek, jó volt látni.

ÉRTSD MEG! Ők tanácskoznak, mi megörökítjük…

Megérte…

„Nagyon jó időtöltés, illetve kikérnek órákról, valamikor még filmezgetünk is…” Ez az a mondat, amelyet legelőször hallottam, amikor kilencedikben médiatagozatos lettem. Az idő elteltével kezdtem rájönni, ez nem teljesen igaz…

Október első szombatján néhány médiás társammal Pomázra mentünk, hogy felvegyünk egy konferenciát Devichné Dankházi Blanka tanárnő, Varga Sándor tanár úr és a Metropolitan Egyetemen tanuló Buzás Norberttel az élen. „8 óra munka, 8 óra pihenés” – Így kezdődik az ének… Itt volt 8 óra munka, a pihenés meg még várhatott. 8 óra forgatás, sírás-rívás és kitartó türelem egy mindössze 8 fős stábtól, akik megállás nélkül küzdöttek, hogy a legjobb minőséget tudják nyújtani. Sándor tanár úr, Blanka tanárnő és Buzás Norbi folyamatos menedzselése („kamera ide”; „kamera oda”; „ebbe a terembe”; „így kell venni”; „ezután ide gyere”; „ezt totálba vedd”; „rendben vagyunk?” stb…) nélkül nem működött volna az egész. (A tanár úr közben írta a szalagavatós forgatókönyvet is). Minden percre pontosan történt, és ha valaki ezt nem munkának hívja, hívta, az más csatornát néz, nézett!

Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy mi, akik kameráztunk, önszántunkból vállaltuk el… Ennek volt köszönhető jó hangulat a forgatás közben.

Utólag belegondolva fárasztó volt, de nagyon megérte a média „kisebb” világába belépni.

Lakatos András (11.D)

Mindszenty-zarándoklat 2022

2022. szeptember 17-én iskolánk részt vett a főváros legsajátosabb gyalogos zarándoklatán, az ötévenként megrendezett 14 km-es Mindszenty gyalogos zarándoklaton, mely a Városmajorból indult és a Máriaremetei kegytemplomban ért véget.

Ennek eredete a II. világháborút követő időszakra nyúlik vissza. Először 1946. május 5-én indult el az imádkozó sokaság, élén Mindszenty bíborossal. Szentbeszédéből kiemelhető a következő, sajnos ma is nagyon időszerű mondat: „Nem akarunk mást, csak igazságot, szeretetet, békét és egyetértést”.

1947. augusztus 15-én a bíboros meghirdette a „Boldogasszony Évet”. Ennek legnagyobb zarándoklata épp 75 éve, 1947. szeptember 14-én volt, amikor százezres férfisokaság ment végig ezen az útvonalon. Sajnos manapság, 75 évvel később ennek csak töredéke gyalogolt, de így is sokezer ember ment imádkozva, énekelve, köztünk iskolánk több mint 500 tanulója is. Diákjaink a biciklis útbiztosításban és a hangszórók vitelében is segédkeztek.

Erdő Péter bíboros miséje után fáradtan, de lelki élményekkel gazdagodva indult haza csapatunk. Köszönjük a szervezők munkáját, öt év múlva ismét ott leszünk!

Tanévnyitó 2022

Ki izgatottan, ki örömmel, ki pihenten, ki fáradtan, de szeptember 1-jén mindenki számára elkezdődött az új tanév. A nyári felújítások és a tanárok egyhetes megfeszített előkészítő munkája után csütörtökön ismét megteltek az iskolapadok. Az osztályfőnöki órák után a gólyaosztályok a hagyománynak megfelelően a Várban, a Hilton szálló oldalán elhelyezett emléktáblánál kapták meg ünnepélyesen iskolai jelvényüket. Ez a helyszín az iskola első épületének állít emléket, emlékeztetve minket – újakat és régieket egyaránt – hogy a jelen a múltban gyökerezik, az új dolgokhoz mindig a múltra kell támaszkodnunk. A jelvénytűzés után báró Eötvös József hajdani vallás- és közoktatásminiszter szülőházán levő emléktáblát koszorúztuk meg, felidézve, hogy iskolánk ezen egykori diákja nemcsak az egész ország közoktatásáért tett sokat, hanem saját alma materéért is, hiszen részben neki köszönhetjük jelenlegi iskolaépületünket.

A Bazilika előtti téren közös Veni Sancte szentmisén vettünk részt többezer katolikus iskolással és tanáraikkal együtt, akik Erdő Péter bíboros úr áldásával kezdhették a tanévet.