Vissza a nyitóoldalra

Szó bennszakad, hang fennakad…

2018. április 3.

„Ha valaki szeptemberben azt mondja, hogy fellépek a József Attila Színház nagyszínpadán, én kinevetem. De jött egy lehetőség, hogy kezdjek valamit magammal, amire lecsaptam 15 lelkes, jó emberrel együtt.” (MS)

 

„Nem tudtuk, hogy mi vár ránk…” (DD)

„Bombaerejű tapsolással és üvöltéssel hangolódtunk, aztán leültünk beszélgetni, hogy mit várunk ettől az egész közös munkától.” (PA)

„Eleinte csak koncentrációs játékokat játszottunk és csapatépítő gyakorlatokat végeztünk. Hétről hétre egyre ügyesebbé váltunk, és egyre jobban megtaláltuk a közös hangot.” (FL)

 

„Minden próba végén ment egy reflexiós kör, amiben elmondhattuk, mit éreztünk aznap.” (DP)

 

„Mi származik tőlünk az előadásban? Elsősorban a ballada szövegébe illesztett monológok, amelyek összekeverve, de a személyes problémáinkat foglalták magukba, melyeket Benyhe tanár úrnak írtunk le, minden más pedig abszolút közös ötletelés, közös improvizáció szüleménye.” (PA)

 

„A mentorunk, Holczinger Szandra és Benyhe tanár úr nem mint gyerekre, hanem mint egyenrangú munkatársra tekintettek ránk, ami nagyon megtisztelő volt. Megtalálták és kirángatták mindnyájunkból a tehetséget, és velünk együtt rakták össze a darabot.” (GyÁ)

„Holczinger Szandra a legjobb és legkedvesebb mentor, akit kaphattunk. Sokszor eljött a próbákra, rengeteget segített nekünk, pedig neki is voltak fellépései közben a József Attila Színházban.” (EJ)

 

„Nemcsak arra tanítottak meg, hogyan álljunk ki a színpadra 600 ember elé, de segítettek abban is, hogy jobban megismerjük önmagunkat és jobban megbízzunk egymásban.” (EJ)

 

„Az utolsó órákban igazán megéreztük, hogy mindennek talán 10 percben vége lesz. Hogy ennyi volt. És éppen ezért mindenki arra koncentrált, hogy vidáman töltsük a kis hátralevő időt. Mindenkit elkapott a bánat és a szomorúság, de közben azt is éreztük, hogy mi vagyunk a legszerencsésebb emberek, hogy együtt dolgozhattunk, hogy megismerhettük egymást, és hogy ennyi munkát fektethettünk egy ilyen előadásba.” (FL)

 

„Az utolsó percekben fogtuk egymás kezét, lassan és ellazulva vettük a levegőt, a legnagyobb csendben. Abban a csendben hallottam, ahogy szuszognak a többiek, hallottam, ahogy dobog a szívünk, halottam, ahogy a vér folyik az ereinkben…” (FL)

 

„Egymásra bólintottunk, szavak nélkül, és tudtuk, hogy ez meglesz!” (TE)

 

„Mély levegő, és a színpad elkezd forogni… Onnantól kezdve színésznő voltam 10 percre!” (DP)

 

„A pillanat, amikor egyedül kiléptem a színpad elejére... A vakító fény a szemembe világított, és akkor meghallottam az abszolút csöndet. Pedig közben csak mondtam és mondtam a szövegemet. És mikor a nyüzsgő közönség elkezdett suttogni, akkor és abban a percben fehér volt körülöttem a világ, és nem hallottam semmit. Számomra az volt az abszolút csönd. Az egész nem tarthatott tovább fél percnél, amikor az aggódó közönséget nézve végre megnyugodva mondtam magamban, hogy »Nálam jobban senki nem ronthatta volna el.«" (FL) [Lili szerepe szerint el kellett, hogy rontsa a vers szövegét, amit a 600 fős közönség döbbenten figyelt: mindenki hibát sejtett. Ez is volt a cél… – a szerk.]

 

„Még mindig ezt emésztem, hogy EZ AZ, MEGCSINÁLTUK! És annyira nagy öröm, hogy nemcsak mi, hanem a tanáraink és a szüleink is végig velünk izgulhattak és örülhettek!” (MJ)

 

„Felejthetetlen katarzis!” (PA)

„Teli torokból üvöltöttünk akkor is, mikor Natinak adták át a díjat, akkor is, amikor megtudtuk, hogy a miénk a legjobb előadás, én pedig, amikor Verebes István külön megdicsért, teljesen lesokkolódtam! A szüleimnek is rettentően tetszett, büszkék voltak ránk!” (DP)

 

„És mikor már otthon ültem az ágyam szélén, a határtalan gratulációkat olvasva, akkor jutott el ténylegesen az agyamig, hogy vége. Hogy vége a 3 hónap masszív munkának, vége a sok-sok felejthetetlen élménynek, vége a gyönyörű pillanatoknak és vége az együtt töltött időnek. Akkor kezdtem el én is a sírást…” (FL)

 

„Most még óriási hiányt és ürességet érzek magamban, de tudom, hogy nem ez volt az utolsó!” (TE)

 

„Nem lehet ennyivel vége... És nem is lesz! Attól, hogy a cél, ami összehozott minket, véget ért, mi továbbra is itt vagyunk egymásnak.” (FL)

 

„Ha nem nyertünk volna, akkor is elvittük volna a legértékesebb díjat: egymást!” (GyÁ)

 

„Szóval köszönöm az esélyt, köszönöm az élményt, és köszönöm a csapatot!” (EJ)

 

Badics Natasa, Csordás Betti, Dobos Dávid, Dulai Panna, Egri Juli, Feng Lili, Földi Peti, Gyimesi Ádám, Mariut Sebastian, Mihók Julcsi, Pór Veronika, Pozsgai Adrienn, Tessely Anna, Tóth Eszter, Varga Flóra, Holczinger Szandra (mentor, színésznő), Benyhe Bernát

 

 

Egy vers, egy film, egy díjVissza a(z) média osztály oldalraAz ország „legmédiásabb” gimnazistái között
hétfő (szeptember 24.)
Reggeli zsolozsma a 12. c osztállyal
Iskolai SZMK értekezlet
17:00
péntek (szeptember 28.)
Gólyabál / Gólyanap
hétfő (október 1.)
A nap során rövidített órák lesznek
Reggeli zsolozsma a 12. d osztállyal
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)