Vissza a nyitóoldalra

Rendhagyó lelki nap, Osonóval

2019. április 9.

Arcunk a színház tükrében

 

Március 12-re, a lelki nap délutánjára osztályfőnökünk, Benyhe Bernát tanár úr meghívta azt a társulatot, akiknél ő egy évig önkénteskedett. Az Osonó Színházműhely mutatta be nekünk az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadását, ami elsősorban a fiatalok problémáit és érzéseit tárta elénk, sokak számára új és szokatlan előadásmódban.

Talán pont ez a szokatlanság érte el azt a hatást, ami ilyen elgondolkodtató színdarabot hozott létre. Számomra érdekes, emlékezetes és egy kicsit felkavaró élmény is volt, de lehet, hogy az elgondolkodtató még jobb szó rá. Rendkívül megrázó volt az, amit láttam, és úgy érzem, hogy olyan élményt adott, amit nem tapasztal minden nap az ember. Adott egy olyan löketet a gondolkodásomban, ami feltárt bennem olyan régi érzéseket, amelyekről nem tudtam, hogy valaha újra át fogom élni őket. Olyan, nagyon komoly témákat dolgozott fel, amelyek nap mint nap előfordulnak az életünkben, és mégsem biztos, hogy észrevesszük őket, vagy ha észre is vesszük, nem biztos, hogy annyit foglalkozunk velük, mint kéne. De talán az volt a legérdekesebb az egészben, hogy mennyire fel voltam rá készülve, hogy durva lesz, és mégis annyira sokkolt és annyira megborzongatott, hogy utána a beszélgetésen szinte meg sem tudtam szólalni. Ezt így utólag egy kicsit sajnálom , és talán ezt sejtette meg az osztályfőnököm is, mert engem kért meg, hogy írjam le a személyes élményeimet.
 

Nekem hatalmas élmény volt az előadás. Látni egy olyan színdarabot, ami feldolgozza a szülők és gyerekek közti (v)iszonyt, amikor a szülő nem veszi észre azt, aki ott van mellette, és akit nevelnie kéne. Ezt leginkább az erősítette, hogy nem voltak párbeszédek: szerintem ezzel is azt próbálták kifejezni, hogy az emberek csak élnek egymás mellett, de mégsem foglalkoznak azzal, hogy mi van körülöttük. Ez a nagyon őszinte és családias előadás feldolgozott még olyan fontos témákat is, mint hogy miként érinti a válás a gyereket, milyen az, amikor azt hallja, hogy szülei folyton veszekednek, aztán az egyikük hirtelen eltűnik az életéből, és lehet, hogy soha többet nem látja… Előkerült az is, hogy milyen, amikor egy gyereknek önmagának és a szüleinek is be kell vallania, hogy meleg, és lehet, hogy emiatt kitagadják. És ez csak egy nagyon kis része az előadásnak…

 

Ez az előadás túlmutat a család érzésein és az egész társadalmat érintő problémákat feszeget.
Ráébreszt arra, hogy mindannyian felelősek vagyunk egymásért, a jövőért és az utánunk következő generációkért.

 

(Hunyady Levente, 9.D)

 

Osonó Színház - Ahogyan a víz tükrözi az arcot

 

Tudtuk, hogy meg akarjuk nézni. El is döntöttük, hogy megnézzük, noha egyszer már láttuk a feleségemmel pár éve Törökbálinton ezt az előadást.

Nagyon nehezen értem oda, majdnem el sem mentem. Majd a feleségemért beugrok a végére, kell ez még nekem egy ilyen nap után?  

Az est a társulat vezetőjének rövid bemutatkozásával és a produkció ismertetésével már az aulában elkezdődött. Fazakas Misi, aki egyben a rendező is, ezt követően meghívott minket az előadásra, jó BEkapcsolódást kívánva. Még kint álltunk az előtérben, amikor a díszterem ajtaját kinyitották, és a hangszórókból gyermeki hang szólongatott bennünket: Anyu, Anyu, Anyu, Apu, Apu, Apu. Egy pillanatra egészen összezavarodtam. Mintha a saját lányom hívogatott volna.

Az előadás első 2 percében számomra benne volt minden, amiről ez az est szólt. Egy gyermek születése kapcsán különböző intézmények részéről többen is megszólaltak, mennyire örülnek ennek a szép eseménynek. De ami már most a legfontosabb, hogy az a gyermek jó iskolába járjon, a városnak hasznos polgára legyen, úgy általában, teljesítse a társadalmi elvárásokat, lehetőleg minél magasabb fokon…

Ez lenne az üzenet egy csecsemő felé, aki éppen csak megérkezett, aki a tökéletes szeretetre, a feltétel nélküli elfogadásra vágyik? És ez a megközelítés a család szintjén folytatódik, vagy még csak ennyi sem. Nincs időm, nem érek rád, ettől csak magasztosabb feladataim vannak. Persze a gyermek valahogy így is felnő. Hogy közben miken megy keresztül, mit és hogyan él meg, milyen utakat jár be?...

Nagyon nagy csönd volt, amikor kijöttünk. A záró beszélgetésre már nem maradtunk ott, egyszerűen nem maradt erőnk.

Mi, felnőttek, vajon milyenné tesszük a világunkat? Látjuk-e egymásban, gyermekeinkben, szüleinkben Isten képmását? Ha csak töredékesen is, már van remény...

 

Kassay Jenő
(egy a szülők közül)

 

Ahogyan a víz tükrözi az arcot…

 

Szerencsésnek érzem magam, hogy megnézhettem az előadást. Nem ismertem az Osonó előadásait, munkáit, ezért nagy várakozással ültem be a díszterembe. A darab témáját a gyermekeken keresztül bemutatott társadalmi és szociális problémáink adták, megjelenítették benne a szeretetet, az időhiányt, a fontossági sorrendet, a megalkuvást. Sajnos az utána következő beszélgetésre már nem tudtam ott maradni, de bízom benne, hogy azok a gondolatok fogalmazódtak meg bennem is, amit be szerettek volna mutatni nekünk. Az előadás nagyon tetszett, szívesen részt vennék a következő alkalommal megrendezetten is.

 

(Romhányiné Zsadányi Ildikó – egy a szülők közül)

 

A farsang farka a 9.D-benVissza a(z) programok oldalra"A legszínházibb előadás"
péntek (április 26.)
EKIF Pedagógus Konferencia - tanítás nélküli munkanap
hétfő (április 29.)
A 11. C és a 11. E paksi atomerőmű látogatása
Reggeli zsolozsma a 10. a osztállyal
07:25
kedd (április 30.)
A 11. A és a 11. D paksi atomerőmű látogatása
csütörtök (május 2.)
Idegen nyelvi dolgozat - 7-9-11. évfolyamon
07:30
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)