Vissza a nyitóoldalra

POLSKA + ÚJDONSÁG: SZABÓ ANETT UTÓLAGOS ÚTIFILMJE

2018. november 3.

 

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két nép. Szívüket egy ezredév hosszú, vérzáporban tajtékzó történelme kovácsolta össze. Sok nehézség sújtotta őket, de a béke fennmaradt köztük, és örökké tartó barátság, testvériség szövődött a magyarok és a lengyelek között.

        Tavaly a lengyelek látogattak el hozzánk egy hétre, megcsodálták országunk nevezetességeit. Most mi utaztunk hozzájuk, hol életre szóló élmények és ínycsiklandozó ételek, finom édességek, például karamellák vártak. (És ez így megy már egy évtized óta.)

 

 

1. nap: A kaland elkezdődik

Reggel a Duna partjáról indultunk útnak. Ködös, esős, hideg nap volt. Ennek ellenére a hosszú buszút kellemes volt, a gyönyörű panorámát nézve rövidnek tűnt. A családok már vártak bennünket, az üdvözlés után mindenki ideiglenes szállására térhetett. Az első estét beszélgetéssel, bemutatkozással, ismerkedéssel töltöttük. Nagyon tetszett családi összetartásuk és az a nyitottság, amivel fogadtak.

2. nap: Tánc és vígasság

Reggel a díszteremben találkozunk társainkkal. Itt a tanárok megalkották a csapatokat. Az első program a temetők látogatása volt. Néhányan buszra ültünk, és az egyik szomszédos település mellett szálltunk le. Az időjárás az előző napihoz hasonlóan ködös, hideg és borús volt. Az első nagyobb akadályunk egy kopár hegyoldal volt, melynek megmászása bár nem tartott nagyon sokáig, fárasztó volt. Mire felértünk, már nem is fáztunk annyira, majd még egy saras, csúszós szakaszon kellett átjutnunk. Oldalt a méltóságteljes hegyek hullámoztak a párás levegő leple mögé bújva. Egy világháborús temető rejtőzött a fakó fenyvesben. Fakerítése mögött temérdek tömegsír s egy kápolna. Ott benn magyar katonák sírját is láthattuk. Közben az eső is eleredt, mintha ő is gyászolta volna az elhunyt hősöket. Miután kicsit alábbhagyott az esőzés, sietve visszaindultunk.

A díszterem melegében forró teával, kávéval, valamint süteménnyel kínáltak minket. Megismerkedhettünk az itteni Chopin palántával, Kamillal, aki elbűvölő zongorajátékával szórakoztatott minket. Igazi tehetség!

    A lengyelek számára ez az év különleges volt: függetlenségük századik évfordulóját ünnepelték. Erről hallgathattunk meg egy előadást, (s hogy jól figyeltünk-e, egy teszt segítségével mindjárt le is mérhettük), utána táncosok, zenészek mutatták be tudásukat. A fellépések után mi is énekeltünk lengyel dalokat, megismerhettük a nemzeti táncukat, néhányan még táncoltunk is. A tánc után eredményhirdetés volt, minden csapat kapott valamilyen jutalmat.

Este páran a társaságból bowlingozni mentünk. Itt is remekül szórakoztunk.

3. nap: A templomok és törpék városa

Hajnalok hajnalán keltünk, hosszú utat tettünk meg, Wroclaw volt a célpontunk. Egy híres panorámafestményt tekinthettünk meg itt először, majd egy kedves hölgy vezetett körbe a városban. Itt, mivel több folyó is találkozott, rengeteg híd épült, emiatt „Velence-városként” is emlegetik. Az óváros a középkorban ragadt, gótikus és román stílusú templomai lélegzetelállítóak voltak. Nemrégiben kis törpék szobrait kezdték elhelyezni a városban. Ez mostanra afféle jelképpé, hagyománnyá vált, több helyen lehetett törpe-térképet kapni, melyen az összes törpét meg lehetett találni. Mindegyikhez egy-egy külön történet tartozott.  A hosszú séta után szabadidőt kaptunk.

4. nap: Ismét hegyet másztunk

A déli határtól nem messze kirándultunk ezen a napon. Itt hatalmas, sziklás hegyek voltak, valamint kellemes hegyi pihenőhelyek. Megcsodálhattuk a természeti látványosságokat, egy kis patak mellett haladva tettük meg utunkat. Végre sütött a nap. Persze még hideg volt. A hegymászás ezt segített elfeledni. A túra vége felé kettévált a csoport. Voltak, akik nem bírták a menetet, elfáradtak, ezért sífelvonóval mentek le a hegyről, viszont páran ezt az utat gyalog tették meg.

Ezen a tájon nagy kultúrája van a sajtkészítésnek, emiatt sok birkát, kecskét, tehenet láttunk utunk során. Ez adott ihletet a visszhangot kipróbálásakor is: hosszú, bágyadt bégetést hallattunk. A hang, amit aztán hallottunk, a fülünkben csengett-e vagy egy másik nyáj hallatta, vagy valóban a visszhang volt, sosem fogjuk megtudni.

5. nap: A búcsú

Eljött az utolsó nap. Az iskola dísztermében gyűltünk össze, majd elköszöntünk a minket fogadóktól. Várjuk őket jövőre. Csoportképet is készítettünk, majd ebédelni mentünk. Ebéd után a buszból integetve hagytuk el Zegocinát.

Egy évvel ezelőtti cikkemben még arra bíztattam a kedves olvasókat, hogy fogadjanak cserediákot. Írásom fő témája pedig a barátság volt. Most a két nemzetet összekötő kapcsolat ragadott meg legjobban. Ha magyar vagy, utazz el egyszer Lengyelországba, meglásd, örömmel fogadnak majd. Mert ennek a két országnak egy a múltja, a jelene és a jövője.

 

Cseri Klaudia, 11.D

 

 

Vissza a(z) kirándulások oldalraTanári kirándulás Munkácson
hétfő (november 19.)
Reggeli zsolozsma a 11. e osztállyal
szerda (november 21.)
Tollaslabda házibajnokság
szombat (november 24.)
Pályaorientációs nap
hétfő (november 26.)
Reggeli zsolozsma a 10. a osztállyal
szerda (november 28.)
Szertorna házibajnokság
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)