Vissza a nyitóoldalra

Nagycsütörtök

2018. március 29.

Nagycsütörtökön Egyházunk Krisztus asztalához ül, hallgatja, szemléli és teszi ma is, ahogy a zsidó nép pászkájából az Úr lakomája, az áldás poharából az Ő vérének kelyhe lesz mindnyájunkért. Együtt ünnepelhetjük, ahogy Krisztus örök főpapságából új értelmet nyer a papság, amely szolgálata révén az egész Testet gyógyítja és élteti. Erős jelek, a ránk törő csend, amint a Gloria harangjai elnémulnak, „Ahol szeretet és egyetértés, ott az Isten” – énekeljük a bőrünkön érezhető szolgáló szeretet tapasztalatát a lábmosás alatt. A mennyei lakoma ízét-illatát, ragyogó fényeit a szenvedés sötétsége váltja: az oltárokat mint Krisztust fosztjuk meg ruháiktól, és a dicstelen kifosztott templomban Jeremiás siralmai visszahangoznak. Krisztus magára maradt. Egy hátborzongató kvart hangtávolságára feszítik a magányos gyertyaszál fényét. „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.”

Dsida Jenő: Nagycsütörtök


Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

NagypéntekVissza a(z) programok oldalraJótékonysági komolyzenei és irodalmi est
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)