Vissza a nyitóoldalra

Minden út Rómába vezet

2017. október 4.

Az indulás előtt mindenesetre már csak egy pici akadályt kellett elhárítani: 3 évnyi felkészülés után érettségit kellett tenni latin nyelvből. Az alapos felkészülés és a sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét, két jeles és négy jó született, így már csak be kellett szállni az autóba (ezúton is köszönjük a Maracskó és Buvári családnak, hogy rendelkezésünkre bocsájtották hét személyes autójukat erre a kilenc napra. Az indulás a zuhogó eső ellenére zökkenőmentesen zajlott, aztán ahogy elhagytuk Magyarországot, úgy tűntek el a felhők, és kilenc napig egyet sem láttunk belőlük (kis hazánk aztán újra viharral fogadott minket…). És még ezen a napon ott álltunk Júlia erkélye alatt Veronában, nem messze a rómaiak által épített amphiteátrumtól, hogy aztán az éjszakát már a Garda-tó partján töltsük 1-2 méterre a hullámoktól a csillagos ég alatt. Másnap a reggeli után villámgyorsan pattantunk kocsiba, hogy négy órára már Sienában legyünk. Azért volt ez olyan sürgős, mivel ezen a napon rendezték a Paliót, egy lóversenyt Remus városában, annak is a főterén. Ez a városka egy ékszer kagylót formázó főterével, utcácskáival, félbehagyottan is monumentális dómjával, de az ünnep alkalmából középkori viseletbe öltöző helyiek még színesebbé tették ezt a napot. És bár a verseny egy kissé elhúzódott, de ki bánta?! A következő napra Toscana mesés városkái következtek, San Gimignano magasra törő tornyaival, Volterra vámpírok gyülekezőhelyét rejtő templomával, Pisa pedig világhírű dómjával. A nagy hőséget pedig a tengerben hűsítettük. Másnap sikerült belepillantanunk az olaszok hétköznapjaiba: hatalmas dugó az autópályán, turisták hömpölygő tömege, forróság, és lépten-nyomon az elmúlt évszázadok kulturális fejlődésének forrásai. Dante, Michelangelo és Machiavelli, valamint a reneszánsz felvirágzásában elévülhetetlen érdemeket szerző Medici család városa, Firenze mindezt egyszerre produkálja, gyönyörű színfalak előtt. A dóm és a Signoria egymással versengő magassága, a Dávid szobor, a Ponte Vecchio aranyárusai és számtalan más műkincs nagyon gazdag múltról és jelenről árulkodik. Ha az olasz történelmet vizsgáljuk, nem szabad a vallásos áhítatról sem elfelejtkezni, persze erre Firenze belvárosa már alkalmatlan, de alig száz kilométerre onnan egy hatalmas fehér sziklán magasodik Assisi, a keresztény egyházra mindmáig egyik legnagyobb hatást gyakorló szentjének, Ferencnek városa. Sajnos a bevándorlási hullám jeleit még ez a kis városka is magán viseli: géppisztolyos őrök és fémdetektoros belépés mindenhol (de mi ez Rómához képest, ahol a Colosseumot gépágyúval felszerelt harckocsik veszik körül…). Az estét viszont már a Trasimenus-tó békésnek tűnő partján töltöttük, ahol pedig 2200 éve Hannibál csapatai rómaiak tízezreit kaszabolták halomba consuljaikkal együtt. És másnapra végre megérkeztünk az örök városba, ahol az olaszok mindent megtettek annak érdekében, hogy minden oldalukról bemutatkozzanak: kultúra, természeti szépségek, káosz és melegszívű emberek. Kezdődött azzal, hogy bérletvásárlás közben az automata elnyelte 50 eurónkat (becsületükre legyen mondva, hogy másnap ráragasztottak egy papírt, hogy papírpénzt nem szabad beletenni). A helyi állomásfőnök ugyanakkor készségesen segített, kitöltött papírokat (talán 2 hónap múlva visszakapjuk a pénzt), korrumpálni próbálta főnökeit, sajnos hiába. Aztán amikor végre sikerült megvenni 2 napos bérletünket, az eladó nem óhajtotta közölni, hogy másnap a római BKV sztrájkol… De ez sem szegte kedvünket, és a Piazza Navona, a Pantheon, a Trévi-kút és a Spanyol-lépcső kárpótolt minden kínlódást. Ezen az estén sikerült beleszagolni a római életbe. Másnap az ókori Urbs végiglátogatása következett, megfűszerezve egy kis sztrájkkal. Aki nem tanult a Colosseumról, nem érezheti át azt az élményt, amikor meglátja ezt az épületet: tényleg hatalmas, kívülről és belülről egyaránt. A Forumon hömpölyög a tömeg, mint annak idején, a Palatiumon narancsfák árnyékában lehet sziesztázni, a Capitoliumi Farkast pedig már csak a legkitartóbbakkal néztük meg. Este pedig irány a tenger. A következő napra a Vatikán maradt. A frissesség miatt a múzeummal kezdtünk, de azt hiszem, ezúttal az a benyomás maradt bennünk, hogy itt nagyon sok minden van. Éppen ezért szerintem csak akkor érdemes bemenni, ha tényleg valamit nagyon meg akarunk ott nézni. Mire elértük a Sixtus kápolnát Michelangelo híres freskóival, már mindenki dülöngélt a fáradtságtól. Ezek után felmászni a Szent Péter Bazilika kupolájába 550 lépcső megtételével (ugye az iskolába kb. száz lépcső vezet fel) igazi felüdülés volt. Lezárásképpen a Colosseum tövében pizzáztunk egy nagyot, majd elbúcsúztunk az örök várostól, de gondolom nem örökre. Következő célunk a természet által örökre elpusztítani vágyott, de épp ennek köszönhetően a legjobban megmaradt város, Pompeii volt. Először felmásztunk a Vezúvra, majd sétálgattunk az elpusztult város romjai, romantikus és pajzán freskói között, hogy felidézhessük az akkori élet szépségeit és szenvedéseit. Az utolsó napra Velence maradt. A cölöpökre épült városba vaporettóval mentünk be, a Szent Márk téren gyakorlatilag mozdulni sem lehetett a tömegtől. Inkább a szűk sikátorokban sétálgattunk vissza az autónkhoz, időnként eltévedve, vagy zsákutcába keveredve, melynek végét a Canale Grande jelentette. Aztán a város elhagyásával búcsút intettünk az olasz tájnak, és estére már az M7-es autópályán araszoltunk a szokásos vasárnapi dugóban, ömlő esőben. Azt hiszem, hogy ez a kirándulás mindenkiben mély nyomokat hagyott, és sokat tanultunk is, még ha elvileg a nyár tanulásmentes időszak is. Végül hadd záruljon ez a beszámoló a köszönet szavával: ez az út nem (így) jött volna létre a Gimnázium 1687 Alapítvány 108.000 forintos támogatása, a Krenner család tetőboxa, a gyermeküket anyagilag támogató szülők és a részt vevő diákok előzetes felkészülése nélkül.

A 8.B. családos kirándulásaVissza a(z) kirándulások oldalraHenye 17
Ezt a programot a
Gimnázium 1687 Alapítvány támogatta!
péntek (december 15.)
Bécsi kirándulás
Adventi gyertyagyújtás
12:15
hétfő (december 18.)
Reggeli zsolozsma a 10.e osztállyal
szerda (december 20.)
Délután osztálykarácsony
csütörtök (december 21.)
A téli szünetet megelőző utolsó tanítási nap
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)