Lengyel-magyar barátság

Mit ad a program a lengyeleknek?

            Az egész egy jó hosszú, országokat átölelő utazással indul. Ez magában nem feltétlenül hangzik jól, viszont általában ezeknek a buszutaknak is megvan a maga sajátos hangulata, amit a barátokkal való kellemes beszélgetés tölt ki. Ezután következik az érkezés Budapestre, ahol a fogadó családok már izgatottan várják a vendégeket. Itt kiderül, ki kinél fog lakni az elkövetkezendő pár nap folyamán.

Iskolánkban a cserediákoknak nem éppen a tanulásból áll a napja (bár ha abból állna, nem nagyon értenék az anyagot), jóval inkább érdekes elfoglaltságok, kirándulások töltik ki a fiatalok programlistáját. Megismerhetik például iskolánk tehetséges növendékeinek műveit, idén Buzás Norbi James Bond-filmjére került sor.

A Vár csak egy verébugrásnyira van az iskolától, ezért nehéz lenne kihagyni a főváros talán legfontosabb látványosságát. Ez elmondható az Állatkertről (ami azért Lengyelországban is van), a Pálvölgyi-barlangról, vagy a Parlamentről is.

A város határát átlépve a társaság idén a messzi Tihanyba is elutazott, ahol megnéztek egy rövidfilmet a vidékről, meglátogatták az apátságot, onnan továbbutazva egy kovácsműhelyt is megtekintettek. Komputazás a Balatonon? Idén vendégeinknek ebben az élvezetben is részük lehetett.

A cserediákok idő közben persze azért némi játékos feladatot is kaptak. Ezt csapatokban oldották meg, és az utolsó nap a legügyesebbek átvehették megérdemelt jutalmukat.

Az utolsó „program” a búcsú volt. Emlékül iskolapólót kaptak vendégeink, és elkészült a „kötelező” csoportkép is.  A legvégén a fogadók kikísérték vendégeiket a buszhoz, majd könnyes búcsút vettek tőlük – stílusosan – a Halászbástya lépcsői alján.

Összefoglalva: lengyel testvériskolánk tanulói betekinthettek a magyar kultúrába, láthatták nevezetességeinket, látványosságainkat, új barátokra lelhettek és jó sokat beszélhettek angolul.

Két év múlva újabb csoport érkezik. Kedvcsinálóul álljon itt az idei fogadók véleménye:

• „A cserediákok fogadása részben azért hasznos, mert segít a nyelvtudás fejlesztésében, másrészt nagyszerű élmény, mert a külföldi tanulók személyében az ember új, különleges barátokra lelhet.”
• „Ha cserediákot fogadsz, csak annyi a dolgod, hogy reggel elkísérd az iskolába, este pedig érte menj. Ezután pedig még rengeteg időt együtt tölthettek, elmehettek várost nézni vagy vásárolni. Ha nem is töltitek együtt az egész napot, annyi biztos, hogy megkedvelitek egymást. Ki ne örülne egy külföldi barátnak?”

A befogadók közül rengetegen mondták azt, hogy a jövőben tartani szeretnék a kapcsolatot vendégeikkel. Aki cserediákot fogad az otthonában, a következő évben elutazhat Lengyelországba, ami szintén remek lehetőség arra, hogy embereket ismerhessünk meg, nyelvet tanuljunk és bejárhassunk egy országot.

Hogyha szeretnél elutazni valahova, ismerősöket szeretnél szerezni és ide, az EKG-ba jársz, látogasd meg a lengyeleket, hogy ők is bemutathassák a vendégszeretetüket, ahogyan Hamvas Béla írja:

„Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”

Cseri Klaudia (10. D)