Kirándulások

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két nép. Szívüket egy ezredév hosszú, vérzáporban tajtékzó történelme kovácsolta össze. Sok nehézség sújtotta őket, de a béke fennmaradt köztük, és örökké tartó barátság, testvériség szövődött a magyarok és a lengyelek között.

        Tavaly a lengyelek látogattak el hozzánk egy hétre, megcsodálták országunk nevezetességeit. Most mi utaztunk hozzájuk, hol életre szóló élmények és ínycsiklandozó ételek, finom édességek, például karamellák vártak. (És ez így megy már egy évtized óta.)

A tantestület augusztus 23-án és 24-én Munkácson járt az igazgatóasszony kezdeményezésének köszönhetően. Idegenvezetőnk az Örökség-díjjal kitüntetett tanár és helytörténész, Popovics Béla volt, akit a tanári karból már többen ismertünk a Hadik-bálnak köszönhetően.

Immáron hagyomány a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban, hogy a hetedik évfolyam Magyarország egyik korábbi fővárosába kirándul a Lánchíd Körrel közösen, hogy megismerjék a Duna-kanyart védő fellegvár történetét és természeti kincseit. Természetesen nem maradhattak ki a közösségi programok sem, ennek keretében lehetőség nyílt az arra „érdemesek” hajítógéppel való eltávolítására is…

Szeptember utolsó hétvégéjén ismét felkerekedett a 9. B osztály, valamint a hozzájuk tartozó kisebb-nagyobb családtagok, kutyák…

Na jó, azt azért nem... De cserháti éjszakai túrájuk során nemcsak közvetlen közelből hallották a bőgő bikákat, de a magyarnándori vadászháznál közelről is megcsodálhattak két gyönyörű elejtett példányt. Közben megküzdöttek az elemekkel, eláztak, kis híján éhen haltak, és még jól is érezték magukat. Vadászkaland médiás módra, Széchenyi Zsigmond (volt EKG-s!) után szabadon.