Vissza a nyitóoldalra

Ez a „szülői” nem az a „szülői”...

2018. szeptember 17.

Szülői ismerkedésen voltam a 9/d-ben

 

Ültem a vonaton, ami csiga lassúsággal zötykölődött Budapest felé, és az járt a fejemben, hogy mivel érdemeltem ki ezt, ami történik velem. A gyermekem Budapesten, távol tőlem a hétköznapokon. Egész nap csak dolgozom, aztán itt ülök hulla fáradtan a vonaton, ami visz a szülői ismerkedésre. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy akarok én egyáltalán ismerkedni? Jaj, de fáradt vagyok! Fáj a gyomrom, sok a stressz… aztán még ez is.

Megérkeztem, zavartan kerestem valami helyet magamnak, szerencsétlenkedtem a nevem felragasztásával, aztán elkezdődött.

Beszéltünk magunkról, a gyermekeinkről. Jó volt hallgatni azokat az embereket, akiknek a kamaszkái az enyémhez hasonló élményeket élnek majd meg itt a gimnáziumban.

Játszottunk… lóverseny, Béla vagyok… Oldódni látszott a gyomromban a szorítás. Bújjunk át a kötélen, beszéljük meg, koncentráljunk, bízzunk egymásban. Aztán zárás, tapasztalatok. Néztem körbe, és a jelenlévők már nem voltak teljesen ismeretlenek. Sok mosolyt és érzést cseréltünk.

Döbbenten szembesültem azzal, hogy este nyolc óra van, rohannom kell a vonathoz. Nehéz volt eljönni, mert jó volt.

Hazafelé már egy kicsit másképpen tettem fel a kérdést magamnak ott a vonaton… Megérdemeljük mi ezt? Aztán már csak a hála érzése, amire emlékszem. A gyermekem távol van tőlem a hétköznapokon, de biztonságban, szeretetben tudhatom. Imádkoztam. Hálát adtam az Úrnak.

Mészárosné Libor Ágnes

 

Mi, Béláék – avagy szülői nap a kilencedik dében

 

Megvolt az első szülői találkozó az új médiaosztályban. A puszta tény nem írja le az élményt, hogy az osztályfőnök miként dobott be minket a mély vízbe. Igaz, három óra alatt jobban megismertük egymást, az iskolát, a nevelési módszertant, mint hagyományos körülmények között több év alatt tettük volna.

 

Hallo!... Te jössz erre a szülői napra?... A szülői értekezletre? Persze!... Nem, nem arra, Bernát tart csapatépítést a szülőknek!... Aha. Ez amolyan gólyatábor – csak nekünk?... Olyasmi. Gondolom. Szóval?... A gyerekért mindent! Megyek! Akkor péntek?... Vagy csütörtök. Egyszerre úgysem férünk be… Legyen. Szülő csapatépítés?!... – az iménti beszélgetés valóban elhangzott két „új” 9.d-s szülő között; tudom, mert részese voltam.

Igazán nem gondoltuk, mire számítsunk, mert többségünk még a pogácsás-herbateás-feszengős szülői ismerkedő-esteken szocializálódott, „csak legyünk túl rajta!” jelszóval. Bernátot (Benyhe Bernát of.) azonban megelőzte a híre, tudtuk, hogy valami teljesen unortodox élményre számíthatunk, be is telt a naptár órák alatt. Arra azonban kevesen számítottak, ami valójában lezajlott a 604-esben…

                Valójában egészen hagyományosan indult a szülői csapatépítés. Bernát meglehetősen sallangmentesen beszélt magáról és a céljairól. Talán öt perc, ha volt az egész. Mindenki fellélegzett, valami ilyesmire számított, jó helyen van a gyerek! Kóstoljuk meg a gondos anyukák által csomagolt házi zserbót, aztán viszlát! Na jó, még jöjjenek a szülői bemutatkozások! Ezek tényleg érdekesek lehetnek adott esetben, hiszen ha tudjuk, honnan indul az osztálytárs, arra is következtethetünk, miféle ember – és hogy miként jön majd ki saját nevelvényünkkel. No, ez tényleg érdekesre sikeredett, hiszen elsőként Bernátról tudhattuk meg élete kanyarjait, beleláthattunk abba, hogy honnan van az a lendület és elhivatottság, aminek a hírét már korábban hallottuk. (Egyre csak a Rómaiaknak írt levél egy sora járt a fejemben: „… aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson…”). Aztán jöttünk mi. A lehető legváltozatosabb életek, sorosok, lakóhelyek és remények – ha esetleg érdekel valakit, megér egy szociológia PhD-t!

                De a java még csak ekkor kezdődött! Amikor elhangzott a „toljuk félre a székeket és alakítsunk nagy kört!” utasítás, már tudtuk, valami olyasmi következik, amivel szülői értekezleteken edződött szervezetünk még nem találkozott! Az iskola tanulói és „régi” szülői biztosan ismerik már a gombgyárban dolgozó Bélát, a lóversenyen riadtan sikító hölgyet, a csapatban támadó szamurájokat vagy a hurkon átbújó hitevesztett csapat esetét, de ha jól láttam, az ott lévő szülők nem voltak felkészülve ezekre a drámajátékokra, gyakorlatokra. Mi tagadás, eleinte nehezen sikerült kiszakadni a komfortzónából és őszintén visongani és csúszni-mászni a feladatoknak megfelelően. De a jég hamar olvadt. Ízelítőt kaptunk abból, hogy „médiás” osztályként „egy Bernát” vezetésével miként zajlik majd a következő – szerencsésebb esetben – négy év. De közben mi, szülők megismertük egymást is, jobban, mint azt értekezletek, kávézások vagy kirándulások alkalmával tettük volna. Köszönjük és várjuk a folytatást!

Lévai András

Ott voltunk a Science on Stage fesztiválon!Vissza a(z) programok oldalraA gólyák már a spájzban vannak!
szerda (október 17.)
1949 előtti öregdiákok találkozója
10:00
csütörtök (október 18.)
Egymillió gyermek imádkozza a Rózsafüzért
09:00
péntek (október 19.)
Megemlékezés az 1956-os forradalomról
szombat (október 20.)
Szalagavató bál
hétfő (október 22.)
MUNKASZÜNETI NAP
Ez a „szülői” nem az a „szülői”...
2018. szeptember 17.
20 darab kép
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)