Vissza a nyitóoldalra

Erdélyi testvér-együttműködésben, ’56-ra emlékezve

2019. november 10.

(A videóért görgess le!)

A RÉSZTVEVŐK MEGÉLÉSEI

 

 

Négy nap – sok-sok közös program…

 

„A legemlékezetesebb pillanat nekem a visegrádi-szentendrei kirándulás illetve a forgatások voltak, mert ezeken a programokon kovácsolódtunk igazán egy csapattá. Király volt! Alig várom, hogy mi menjünk ki hozzájuk Sepsire!”

 

 

„Nekem a legemlékezetesebb élményem a héten az volt, amikor a Várban, a Mátyás templom előtti téren egy hatalmas körben álltunk és együtt játszódtunk a pesti diákokkal. Az egész hét egy hatalmas élmény volt, új barátokat szereztem, rengeteget tanultam. Köszönöm ezt a szép hetet!”

 

 

„Számomra a legnagyobb és legemlékezetesebb élményt a Sziklakórház meglátogatása szerezte, mivel sok új és fontos dolgot tudtam meg az második világháború idejéről és az akkor élt emberekről. Belegondoltam, milyen jó életünk van nekünk ahhoz képest, hogy milyen volt régen. Ez sok mindent megváltozatott bennem és az értékrendemben.”

 

 

„Engem a végzős drámások Antigoné – ahogyan mi látjuk… című előadása fogott meg legjobban. Hálás vagyok, hogy tartottak csak nekünk egy exkluzív bemutatót, és nagy élmény volt látni, ahogy a kortársaim élővé, aktuálissá tesznek egy antik drámát. Borsózott a hátam, annyira személyessé vált a konfliktus…”

 

„Film az Uránia Nemzeti Filmszínházban, Lorca-darab az Ódry Színpadon, néptáncszínházi előadás a Magyarság Házában, koronázási ékszerek a Parlamentben… Melyik volt a legjobb? Nem tudok választani!”

 

 

 

A projekt és 1956

 

„Számomra a legmeghatározóbb a rendhagyó irodalom- és történelem óra volt. Úgy érzem, jobban át tudom érezni általa az 56-os forradalmat. Lehetőséget kaptam arra, hogy közvetve, képek által, a forradalmárok szemébe nézhessek, akik körülbelül velem egyidős fiatalok voltak. Az előadás nem adatokat, hanem érzelmeket közvetített, amelyek arra sarkalltak, hogy belegondoljak, mit éreztek azok a pesti srácok, akik tankokkal álltak szemben, valamint arra is rájöttem, hogy milyen kevés idő telt el a forradalom óta napjainkig.

A bennem lévő érzelmeket pedig nagyban fokozta, hogy az előadás után a Corvin közt is meglátogattuk, és a helyszín által ténylegesen is közel érezhettem magam a hősi halottakhoz. A forradalomnak nem a szörnyűségei maradtak meg bennem, amelyek azelőtt, hogy a terembe beléptem volna, uralták a tudatom, hanem az energiája és gyönyöre, az, hogy egy nemzet egyszerre lélegzett és örült, gyászolt és sírt. Az, hogy van, amiért tényleg megéri harcolni és meghalni.”

 

 

„Még sosem sikerült ennyire belemélyülni az 1956-os forradalom hangulatába, mint ezalatt a projekt alatt. Jólesett kicsit érezni azt a hálát, amit október 23-án igazán érezni kellene. Ebben nekem a Sziklakórház látogatása, a film elkészítése és a közös műsor összeállítása is sokat segített.”

 

 

„Azt hiszem, sokkal jobban megértettem, hogy miről szólt ez a forradalom, hogy mi volt a célja és mit jelentett abban az időszakban magyarnak lenni. Eddig csak egy ünnep volt számomra október 23., most már hálatelt szívvel gondolok a pesti srácokra, és értékelem a szabadságot, amiben most, 2019-ben élünk.”

 

 

 

És hogy mit tanultunk egymástól?...

 

„Hatalmas élmény volt az erdélyi diákokkal dolgozni. Erőt és energiát kaptam tőlük, sokat jelentett a kedvességük és az odaadásuk. Nagy munkát hoztunk össze, mint egy összetartó közösség. Kitartás, rengeteg erőfeszítés, öröm és katarzis emlékeit viszem magammal.  Számomra ez a projekt lehetőséget adott arra , hogy több embert megismerjek, hogy megmutassuk, együtt mekkora dolgokra vagyunk képesek. Sok tapasztalatot gyűjtöttem ezen a héten, például megtanultam, hogyan kell rövid és tömör drámai monológot írni. Azt is megtanultam, hogy mindenki különböző problémákkal küzd, amelyeket nem könnyű, de nem is lehetetlen megoldani.

Remélem, hogy amikor Erdélybe utazunk, ugyanolyan csodálatos feltöltődés lesz a közösen töltött idő, mint most.”

 

 

„Lényegében nagyon jól éreztem magam, és örülök, hogy új embereket ismerhettem meg. Számomra az előadás pillanata volt a legemlékezetesebb. Egy csapatként dolgoztunk, pedig csak pár napja ismertük egymást. Észrevettem,hogy az erdélyiek nagyon választékosan és személyesen tudnak fogalmazni, és bátran vállalják saját véleményüket. Összetartó csapat. Látszik rajtuk, hogy nagyon beleteszik magukat, és élvezik, amit csinálnak. Örülök, hogy velük tölthettem ezt a hetet.”

 

 

„Amit magammal viszek mint tanulságot az előadásunkból, az az, hogy nem kell rástresszelni a dolgokra. Én személy szerint nagyon félek megszólalni ilyen előadásoknál. Mielőtt én következtem volna, vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam: menni fog. Így is lett! Szóval azt tanultam meg, és ezt ajánlom mindenki figyelmébe, hogy hinnünk kell magunkban, és akkor bármit elérünk.”

 

 

„Számomra a legcsodálatosabb élmény a hétről az, hogy ilyen rövid idő alatt létre tudtunk hozni egy csodát. Ez az előadás biztosan örökre megmarad bennem. Örülök, hogy megismerhettem új embereket, mert ezek a találkozások mindig megerősítik bennem azt, hogy nincs akkora szakadék köztünk, erdélyiek és köztük, magyarországiak közt. Ugyanolyan fiatalok vagyunk, ugyanazt a nyelvet beszéljük, közösek a céljaink, csak egy határ választ el minket egymástól. Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a projektben.”

 

 

„Nekem a projekt alatt a legemlékezetesebb pillanatok a próbák, jelenetforgatások és az előadások voltak. Együtt dolgozhattunk egy olyan előadás létrejöttén, amely közelebb hozta hozzánk és a nézőkhöz is a »pesti srácokat«, akik a hazáért küzdöttek. Azt hiszem, méltón emlékeztünk rájuk.”

 

 

„Nagyon fárasztó, de élvezetes hét volt. A legfontosabb tanulság számomra, hogy tudjak, merjek segítséget kérni másoktól...”

[A bejegyzés szerzője fantasztikus városismereti vetélkedőt szervezett az erdélyi vendégeknek a budai Várban, azonban, mint utóbb kiderült, a lebonyolításhoz elkélt volna még néhány segítő kéz. Így is szuper volt, jövőre pedig lehet tovább fokozni! Köszönjük! – a Szerk.]

 

 

„Számomra a legemlékezetesebb: az ismerkedés. A hét során több olyan emberrel is megismerkedhettem, akinek a gondolkodásmódja teljesen különbözik az enyémtől, ami nagyban segít a további szocializálódásban és a jobb emberi kapcsolatok kialakításában.”

 

 

„Ami az anyaországban élő magyaroknak teljesen természetes, az a külhoniaknak mindennapos harc: hogy megőrizzék magyar identitásukat. Közvetlennek és felszabadultaknak tűntek, mint akik hazaérkeztek, és elfelejthetik a magyarságukért vívott mindennapos harcot. Mint akik kicsit megpihenhetnek, itthon.

Számomra mindez a közös előadás és a felkészülés alatt vált igazán érezhetővé. Eltűntek a határok. Talán mindenki, mi is és ők is erősebben érezhettük magyarságunkat, annak ellenére, hogy más országban lakunk.

Nekem nagyon tetszett a tájszólásuk is, választékos, ízes beszédük.

Úgy vettem észre, hogy sokszor más szemszögből közelítik meg a dolgokat. Náluk mintha nem lenne csoportosulás, klikkesedés: közvetlenek egymással és mindenki mással is.

Sokat beszélgettem velük, kicsit jobban megismerhettem a szokásaikat és életüket, aminek nagyon örültem. Jó lesz újra viszontlátni őket!”

 

 

„Rettentően ösztönző volt! Látni, ahogy a figyelmükkel és a fegyelmezettségükkel olyan profi előadást csináltak, ami mindenki figyelmét megragadta... Elképesztő volt látni, hogy mennyire közvetlenek és hogy milyen elszántan teszik a dolguk! Ezt el kellene tanulnunk tőlük! Hiszen, mindemellett: mennyire hasonlítunk…”

 

 

A projektről, szakmai szemmel

 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által támogatott Határtalanul!-program célja a magyar—magyar kapcsolatok erősítése. Különösen alkalmas ez a lehetőség a diákok nemzeti identitásának erősítésére, ha a projekt nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódik, így az idei együttműködés anyaországi szakaszát az ’56-os forradalom és szabadságharc emléknapjához igazítottuk, míg jövő május-júniusi erdélyi kiutazásunk a csíksomlyói búcsú és a Nemzeti Összetartozás Napjának idejére esik majd.

 

További cél, hogy a program a résztvevők szakmai előmenetelét is segítse. Ezért működünk együtt már lassan tíz éve a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatával, amely nemcsak Erdély egyetlen akkreditált magyar nyelvű drámatagozata, de Románia országos tanulmányi versenyeken legmagasabban jegyzett színészosztálya is. A velük való közös munka nemcsak az anyaországi és határon túli diákok közeledését segíti, de remek lehetőség a szakmai fejlődésre is médiatagozatos diákjaink számára.

 

A projekt őszi, anyaországi szakasza ezt a kettős célt igyekezett szolgálni. Fontos szempont volt, hogy a két diákcsoport minél több programon együtt vegyen részt. Ezek részint a közös csoportkohézió megteremtését szolgálták, részint kontextust teremtettek annak az intenzív háromnapos előkészítő munkának, amelynek eredménye egy versvideót is tartalmazó ünnepi előadás lett.

Városismereti vetélkedő a budai Várban a hazai diákok szervezésében, a koronázási ékszerek megtekintése a Parlamentben, Sziklakórház Atombunker Múzeum, rendhagyó történelem- és irodalomóra a Magyarság Házában, táncszínházi előadás az ’56-os emigrációról ugyanott Elindultam szép hazámból… címmel, Szőcs Petra Déva című filmjének premiere az Uránia Nemzeti Filmszínházban, García Lorca Yerma című darabja az Ódry Színpadon közönségtalálkozóval kísérve, a végzős vendégdiákok Antigoné – ahogyan mi látjuk… című előadása az EKG stúdiójában, visegrádi és szentendrei tanulmányi séta…

Az élményszerű programok szüneteiben pedig filmes stáb járta az ’56-os emlékhelyeket, hogy videót készítsen Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról és Márton László Bowen monológja, sötétben című verseinek remixéből, és 52 diák saját, vallomásszerű szövegekből készített félórás, torokszorító előadást nemcsak ’56., hanem ’89. október 23-ra, a független és szabad Magyarország harmincéves fennállására is emlékezve.

 

Egy iskolai ünnepély készítésekor mindig sokféle igényt kell egyidejűleg kielégíteni.

Fontos, hogy az ünnepi előadásban szereplő diákok ne terhes kötelezettségnek érezzék az előttük álló feladatot, hiszen az az ünnep lényegétől is távolítaná őket. Szerencsés, ha a szereplők egyben alkotók is, hiszen így mindenestül magukénak érzik az előadást. Pedagógiai cél a kooperációs készség, a kreativitás fejlesztése, rutinszerzés a nyilvános beszédben és színpadi mozgásban, de legalább ilyen fontos az ünnephez kapcsolódó ismeretek bővítése és az ünnep lényegével való érzelmi azonosulás elősegítése is. Másfelől azonban olyan produkciót kell létre hozni, amely a nézők, az iskola közössége számára is élményt ad, méghozzá releváns, az emléknap üzenetét hordozó élményt. Vagyis maga az előadás is pedagógiai eszköz, szerencsés esetben maradandó hatást gyakorol a nézőre.

 

Nem kis feladat pár nap alatt ezeknek az igényeknek megfelelő ünnepi műsort összeállítani – pláne ötven szereplővel. Projektvezetői oldalról komoly döntéseket igényel, és a prioritások szigorú felállítását. Az előadás ismeretátadó funkcióját minimalizáltuk, és az érzelmi hatáskeltésre helyeztük a hangsúlyt. Az átadni szánt történelmi tényanyag lényegében egy mondatba sűríthetővé vált: a kommunista diktatúra ellen kitört ’56-os forradalmat ugyan véresen elfojtották, de harminc éve, 1989-ben végül megbukott az elnyomó rendszer, és közvetve a forradalmárok áldozatvállalásának is köszönhetően azóta szabad országban élhetünk.

A múlt persze akkor válik élővé, ha összekapcsolódik a jelennel. Mi is igyekeztünk aktualizálni, így az előadás végül nagyon is jelen való kérdéseket szegezett a nézőknek: mit kezdünk a hősök által kivívott szabadsággal? hogyan építjük azt tovább? milyen értékeket látunk, amelyekért ma is érdemes volna küzdeni?

A szereplők által írt monológokból állt össze az előadás szövegkönyve – így valósult meg az alkotófolyamatba való bevonódásuk. A monológok egy része a forradalmi események résztvevőinek nézőpontjából  idézte meg a forradalom és szabadságharc felemelő és tragikus pillanatainak emberi oldalát, a másik részük arról szólt, hogy maguk a résztvevők milyen értékeket látnak ma maguk körül, amelyekért érdemes volna kiállni, összefogni, akár az életüket is adni. A szöveges részeket mozgáskoreográfiákkal kötöttük össze, az előadás középpontjába pedig a diákok által forgatott versvideó került, amely a rendszerváltással ránk szakadt szabadsággal járó felelősség kérdéseit járja körül.

 

A projekt eredményességét résztvevői oldalról messzemenőkig visszaigazolták a diákok írásban is megfogalmazott reflexiói. Az előadás nézőkre gyakorolt hatása nehezen mérhető. A figyelem mindenesetre tapintható volt: mindhárom előadás kétszáz fős közönsége koncentrált csendben követte az eseményeket. A további befogadói reflexiók megfogalmazását, a tapasztalatok elmélyítését már a szaktanárokra, osztályfőnökökre bízzuk…

 

Határtalanul! – 2019-2020

Támogató:

Emberi Erőforrások Minisztériuma, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Az együttműködés résztvevői:

Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium – 10.D osztály

Plugor Sándor Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy – drámatagozat

Projektvezető:

Benyhe Bernát és Fazakas Misi

Szakmai kísérő:

Prezsmer Boglárka

Versvideó:

Mucha Oszkár

Operatív partner:

Csillagösvény Utazás Kft.

Képi és audiovizuális dokumentáció:

Pálinkás Bertalan – EKG, 9.D

 

Tévés beharangozó a Hadik bálrólVissza a(z) programok oldalra1956 - versvideóval emlékezünk
szombat (november 16.)
9. Hadik András Hagyományőrző Jótékonysági Bál
hétfő (november 18.)
A 10. A osztály zsolozsmát imádkozik az iskola diákjaiért
07:20
szerda (november 20.)
Házi szertorna bajnokság
Látogatás az Ásványtárba a 9. évfolyamnak
szombat (november 23.)
Pályaorinetációs nap
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)