Vissza a nyitóoldalra

Bohémélet 12.0, béta verzió

2020. február 24.

 

            2014-ben kerültünk az EKG-ba, most vagyunk itt a hatodik éve. Már fáraszt, ha valaki beelőz az ebédlős sorban, már számolom a napokat az érettségiig, és már kezdem sejteni, hogy miért fontos misére járni. Tartalmas 6 éven vagyunk túl, melyből az egyik első emlékem, hogy még valamikor a hetedik év végén vagy a nyolcadik elején a Tanár úr belengette, hogy „majd az utolsó osztálykirándulásunk… Na, majd akkor megyünk Prágába…!” Ami akkor értelemszerűen megfoghatatlan volt, de mégis baromi menő. (Dacára annak, hogy akkor még nem is szerettük a sört…) Most pedig itt vagyunk. 6 év után - nyolcvanegynéhány nappal az érettségi előtt - egy Prágából hazafelé tartó vonaton ülve pötyögöm a gépbe ezt a szöveget. Azt pedig koránt sem mondhatom, hogy ne lenne miről írni.

             4 napos kirándulásunk a Nyugati pályaudvaron kezdődött, ráadásul kifejezetten korán, és ehhez mérten fáradtan. A közel 7 órás vonatutat azonban határozottan „produktívan” töltöttük: pl. aludtunk vagy olvasgattunk. Persze akadt olyan is, (én) aki az egész mozgatható informatikai arzenálját latba vetve kockult hosszú órákon keresztül. Szokták mondani, hogy semmi sem tart örökké, és ez bizony igaz erre a vonatútra is (akármennyire is nem így tűnt), ugyanis kissé kimerülten, éhesen és szomjasan végül megérkeztünk Prágába.

            Az első napunkat leginkább az jellemezte - a vonatutat leszámítva -, hogy próbáltunk akklimatizálódni. Megkerestük a város külterületén elhelyezkedő, már kevésbé festői (sokkal inkább panelek uralta) szállásunkat, majd bementünk a belvárosba, és körülnéztünk ott is. Megnéztük a Lőportornyot, az Óváros főterén csámborogtunk, a Károly hídon korzósztunk, és megtekintettünk még egy-két hasonlóan kihagyhatatlan prágai kuriózumot...

            A következő napot többedmagammal az osztály előtt egy órával kezdtem, ugyanis kimentünk a Károly hídra fotózni a napfelkeltét. Kamerákkal felvértezve robogtunk át a városon, hogy elérjük, a hőn áhított arany órát - és most nem az Orlojra gondolok -, azonban ez sajnos nem sikerült. Azt nem tudom, hogy mi késtünk-e el, vagy az égbolt volt túl felhős, de az biztos, hogy a klasszikus értelemben vett napfelkelte nézés/fotózás a mi esetünkben elmaradt.  Talán nem is baj, ugyanis az általában turistáktól hemzsegő Károly híd az ilyen korai órákban még kis túlzással üresnek mondható, ez az - előbbiek alapján valóban különlegesnek mondható - élmény pedig már önmagában megérte a fáradságot. Visszatértünk az osztályhoz, és elfogyasztottuk a svédasztalos reggelinket. Azt mindenképpen ki kell emelnem, hogy habár minden reggel ugyanazokat a lehetőségeket kaptuk - virsli, különféle kenyerek, azokhoz feltét, palacsinta, süti, zöldségek közül lehetett válogatni -, nagyon finomakat reggeliztünk. Ezt követően villamossal mentünk el Budára. T.i. Prága, Budapesthez hasonlóan, két részre van osztva a Morva folyó által, így kapásból nagyon könnyen tudtunk vele azonosulni, a két, a folyó által elválasztott városrészt lehet Budának (itt található a Hradzsin, azaz a prágai vár) és Pestnek (ez az óvárosi rész, na meg az Újváros is ezen az oldalon található) hívni. Tehát Budán, a Hradzsinban megnéztük a Szent Vitus székesegyházat és az azt körülvevő épületeket, majd az Arany utcácskán át visszaszivárogtunk a városba. Egyrészt a székesegyház a maga grandiózus méreteivel és díszítettségével, másrészt a városra nyíló panoráma világossá tette, hogy bűn lett volna kihagyni a kirándulásunkból ezt a megállót. Ezt követően a nap hátralévő részében fakultatív volt a program, és mindenki azt csinált, amit akart. Úgy fedeztük fel a várost, ahogy csak szerettük volna.

            A harmadik napon a reggeli órákban az előző nap fáradalmait hevertük ki, majd elfogyasztottuk a reggelit és ismét útnak indultunk a város felé. Ezúttal Visegrádra mentünk (a félreértések elkerülése végett Prágában is van egy, csak itt y-nal írják) és megnéztük a Szent Péter és Pál székesegyházat, aminél sokkal érdekesebb volt a hozzá tartozó szecessziós temető, ahol sok fontos cseh lelt végső nyugalomra. Például láttuk Dvorak és Smetana sírját is. Aki még nem sétált soha a vyshegradi dombon, annak nagyjából úgy tudnám leírni a kilátást, mint amilyen a Tóth Árpád sétányról nyílik a budai hegyekre – nem a legikonikusabb részei látszanak a városnak, de mindenképpen nagyon gyönyörű és izgalmas a látkép. Miután ott körülnéztünk, ismét szabadjára engedett minket a Tanár úr, és tovább fürkészhettük Prága szűk és szépséges utcáit. Én például ezen a pontot kerekedtem fel, és jártam be teljes egészében a zsidó negyedet, az óvárost és a „budai oldalt”.

            A negyedik és egyben utolsó napot a már a várostól való búcsúzás jegyében töltöttük. A már megszokott reggeli után elmentünk a Namesti Republiky (Köztársaság tér) közelében álló Szent Henrik és Kunigunda templomba, ahol magyar nyelvű misét hallgattunk, majd még egy kis szabadidőt kaptunk, hogy bevásárolhassunk mindenféle ajándékokat és útravalót. Érzékeny búcsút vettünk a várostól, versenyt futottunk az idővel, hogy még egyszer utoljára tiszteletünket tegyük egy prágai kocsmában, majd elindultunk a vasútállomás felé.

            Most pedig itt ülünk a vonaton, és hazafelé tartunk. Elmúlt, amit annyira vártunk, és holnap ugyanúgy visszaülünk az iskolapadba, mint máskor. Nem tudom, hogy a kedves olvasó már hallotta-e ezt korábban, de most én is rögzítem: Prága nagyon szép! Nagyon sok esetben meglepően hasonlít Budapestre, de mégis valahogy más, és másképp izgalmas. Az utcák szűkebbek, a villamosok rondábbak - de azért szebb színük van -, az emberek kicsit távolságtartóbbak, az épületek (kiváltképp az Óvárosban) szebbek, de mégis ismerősek, a sör finomabb, és nem Lidli, hanem Albert szupermarket van. Illetve rengeteg Skoda. Autók, villamosok - minden Skoda.

            Egy szó mint száz, nagyon izgalmas. 4 nap után abban az egyben lettem biztos, hogy 4 nap nem elég arra, hogy minden prágai érdekességet és látványosságot megnézzünk. De ezzel együtt is az egész nagyon jó volt. Nagyon-nagyon jó! Szép zárása az elmúlt éveinknek.

Szőnyi Máté

      12. b

Lengyelországi osztálykirándulás,Vissza a(z) kirándulások oldalraNagytábor 2020 nyarán a Balatonon
péntek (június 5.)
Elsőpénteki szentmise (online) Trianoni megemlékezés
09:00
péntek (június 12.)
A 12. B osztály középszintű szóbeli érettségi vizsgája
A 12. E osztály középszintű szóbeli érettségi vizsgája
hétfő (június 15.)
A 12. A osztály középszintű szóbeli érettségi vizsgája
A 12. D osztály középszintű szóbeli érettségi vizsgája
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)