Vissza a nyitóoldalra

Aki egész vagyonát az EKG-ra hagyta!

2020. szeptember 27.

 

Az ünnepség a Pistár Janka 10. D osztályos tanuló által előadott népdalcsokorral kezdődött. Ezután hangzott el Endrédi Józsefné igazgató asszony köszöntő beszéde, majd Kányádi Sándor: Távolodóban című verse Jutasi Villő 10. D osztályos tanuló tolmácsolásában. Gyetván Gábor atya, az EKIF főigazgatója áldotta meg a táblát, amelyet igazgató asszonnyal együtt lepleztek le. Ezt követte Eötvös József Végrendelet című költeménye Gyimesi Ádám 12.D osztályos tanuló szavalatában, majd iskolánk diákjainak képviselői elhelyezték az emléktáblánál a tisztelet koszorúját. A szalagon ez áll: „A hálás Alma Mater”. Ünnepségünk zárásaként közösen elénekeltük a Himnuszt. Köszönjük, hogy jelenlétével megtisztelte iskolánkat Oláh Gábor tanügyigazgató, Jánosa Domokos atya és Kelemen László atya is.

 

Endrédi Józsefné igazgató beszéde:

Főtisztelendő Gábor atya, EKIF Főigazgató úr, Domi atya, Laci atya, Oláh Gábor tanügyigazgató úr, kedves kollégáim és diákjaink!

 

Nagy szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket és Titeket is. Hálát adni gyűltünk össze ehhez az emléktáblához, melyet dr. Hortobágyi Ferenc úr, Feri bácsi, iskolánk egykori diákjának állítottunk köszönetünk jeléül.

Egy olyan öregdiákunk volt ő, akinek életéről keveset tudunk, hisz ritkán találkoztunk vele. Párizsban mérnökként dolgozott, majd tevékeny nyugdíjas éveiben is sokat utazgatott, nagy baráti köre volt az egész világban. 2005-ben hunyt el felesége, gyermekük nem volt, s akkor nagyon megtört lélekkel jött ide egykori iskolájába velem megismerkedni. Másodszor a 60. érettségi találkozójukon, 2009-ben találkoztunk, melyet ő szervezett, akkor mintegy 15-20 (közel 80 éves) diáktársával töltött el egy vidám délelőttöt az 501-es teremben. Ezt néhány telefonbeszélgetés, röpke találkozás követte, majd megrendülten fogadtuk halálhírét egy párizsi kórházból. Azért minket keresett meg a kórház egy közjegyző közvetítésével, mert a végrendelete alapján vagyonát egykori iskolájára bízta. Hamvait – felesége hamvaival együtt – a Szent Anna templom urnatemetőjében helyeztük örök nyugalomra.

A végrendeletnek megfelelően vagyonát az iskola szépítésére, korszerűsítésére fordítottuk. Ennek köszönhetően sikerült az utóbbi években elérni, hogy szinte valamennyi új osztály szépen felújított termet kap, gyakran új padokkal is, valamennyi tanterem és bontó termünk fel van szerelve kivetítővel, a szaktantermekben interaktív táblák vannak. Folyamatosak az eszközbeszerzések, az informatikai tantermünkben is átlagban 3 éves számítógépek vannak. Feri bácsi végrendeletének megfelelően az életében általa összegyűjtött javakból tehát Ti részesültök, ezek a Ti tanulmányaitok segítését szolgálják.

Ki ez az ember, aki élete végén úgy dönt, hogy teljes vagyonát – ingatlanját és ingóságait – régi alma materére hagyja. Néhány adatot, gondolatot az 1999-ben megtartott 50 éves találkozóra Feri bácsi által szerkesztett emlékkönyvből szedegettem. A nagy világgazdasági válság idején született, mégis boldog, mesés gyermekkorára emlékezett vissza. Amikor 10 évesen gimnáziumi tanulmányait megkezdte a Királyi Katolikus Egyetemi Gimnáziumban, már javában dúlt a háború, egyre nehezebb napokat éltek. A tüzelőanyaghiány miatt gyakran voltak szénszünetek, a légiveszély pedig sok tanítási napot félbeszakított. Az iskolaépületet laktanya céljára foglalták le, így 1944-ben meg sem tudták kezdeni itt a tanítást. A háború során több osztálytársuk életét vesztette, 1945 tavaszán a Budai Várnegyed, benne az iskolaépület is romokban hevert. A könyvtár, a szertárak megsemmisültek, a tanítást csak néhány gyorsan helyreállítható tanteremben tudták folytatni, s a tanárok igyekezetének köszönhetően így az 1944-45-ös tanévet meg tudták menteni. Az iskolatörténet végét ismerjük, nevéből 1946-ban eltűnt a királyi, 1948-ban a katolikus jelző, végül övék volt az utolsó évfolyam, amelyik még itt, az egyetemi gimnáziumban érettségizett, majd bezárták az iskolát.

Feri bácsi gyermekkorában – a korabeli képek alapján – kisportolt fiú volt, dús, szinte hosszú hajjal, ami akkor elég szokatlan volt, így minden csoportképről jól felismerhető. Elbeszéléseiből, s abból, hogy praetornak – mai szóval DÖK elnöknek – választották, azt érezzük, hogy elég úgymond „menő” lehetett kortársai között.

A politikai változások viharai elsodorták hazájából, Párizsban építette fel életét, de sajnos évfolyamtársai közül is sokan szakadtak idegenbe. Csodálatos módon tartotta a kapcsolatot a társaság, és a legnagyobb esemény, az 50 éves találkozó megszervezésére is őt kérték meg. Ekkor 68 évesek voltak az „öregfiúk”. Erről a találkozóról Feri bácsi egy emlékkönyvet szerkesztett. Nektek szinte hihetetlen műveltség sugárzik belőle. Még a mi gyermekkorunkban is, hát még korábban pláne rengeteg memoritert tanítottak mind irodalomból, mind latinból és a többi idegen nyelvből. Ő is 68 évesen ezekkel az itt tanult magyar, latin, francia, német idézetekkel állítja össze az évkönyvet, valamennyi osztálytársához talál egy ráillőt. Leírhatatlan élményként élte meg ennek a találkozásnak az örömét, s innen már idézem az általa leírtakat: „Valami rendkívüli történt. Egy szempillantás alatt ötven esztendő esett ki az életünkből, vált semmivé. Megtaláltuk volna az élet vizének forrását? Nem tudom, hogy Ti mit éreztek, nem tudom, hogyan érzitek, de én úgy gondolom, valóban eljöttünk az élet vizének forrásához, az ALMA MATER-hez, amelynek táptalajába hajszálgyökereinket eresztettük, ahonnan tudásunk alapjait szívtuk. Erre építettünk mindent a továbbiakban, ebből forrott az egyéniségünk. Szinte minden nagy élményünk az életben kapcsolódik tanulmányainkhoz, tanárainkhoz, iskolánkhoz. Fiúk, itt vagyunk az élet, életünk vizének forrásánál. Merítsetek belőle, fiatalodjatok meg, legyetek, maradjatok fiatalok.”

Nekem nagyon megható volt olvasni az emlékkönyvet, hogy ezek a diákok mennyire szerették iskolájukat, s sokszor gondolkozom, hogy vajon Ti mit fogtok gondolni 50 év múlva az iskoláról. Mennyire érint meg titeket az a gondolat, hogy az ittlétünk is csupa szeretetnek, ajándéknak tekinthető. Iskolánkat gróf Széchenyi György esztergomi érsek alapította 1687-ben a törökök kiűzése után, ő is egész vagyonát iskolák, kórházak alapításara szánta, s halálakor már semmi vagyona nem maradt. Eötvös József kultuszminiszter (szintén iskolánk egykori diákja) is népe szellemi felemelkedéséért küzdött, s egykori iskolájának kiharcolta azt, hogy méltó helyre, ebbe az új, tágas épületbe költözzön 1876-ban, s így a diákoknak jobb tanulási lehetőségeik legyenek. Sokat emlegetjük napjainkban iskolánk egykori diákját, Semmelweis Ignácot is, aki munkássága során azon fáradozott, hogy feltalálja azokat a higiénikus kórházi körülményeket, ami a szülő anyák életét megmenti. De sok hajdan élt iskolatársatok életét adta a szabadságharcokban is, s két aradi vértanunkra, Török Ignácra és Nagysándor Józsefre is kegyelettel emlékezünk. Követendő példák számotokra, hisz valamennyien nehéz körülmények között is, de egész életüket mások segítésére tették fel.

Feri bácsi Nektek példa arra, hogy mennyire lehet szeretni egy iskolát egy életen át, de nekünk, tanároknak is kijelöl feladatot, hogy úgy kell dolgoznunk, hogy Ti 50 év múlva úgy értékeljétek a mi tevékenységünket, mint az ő korosztályuk. Ehhez kérjük a Jóisten bőséges áldását és segítségét.

 

 

Endrédi Józsefné

igazgató

 

 

2020. szeptember 24.

 

 

Emlékezés az aradi vértanúkraVissza a(z) programok oldalraSzalagtűzés 2020
október 26-november 1.
Őszi szünet
hétfő (november 2.)
Az őszi szünetet követő első tanítási nap
Zsolozsmát imádkozik a héten az iskola diákjaiért a 11. D osztály
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)