Vissza a nyitóoldalra

Ady-nyomozás Erdélyben

2018. július 27.

 

Első nap, csütörtök. Reggel mindenki időben, fél nyolckor a megbeszélt találkahelyen, a Batyin, a templom előtt, kivéve Esztit, aki nem jön, mert szombaton nyelvvizsgázik, Gergőt, Márkot és Mátét, akik ma délelőtt érettségiznek informatikából, és csak este szedjük össze őket a nagyváradi vasútállomáson, és Zélilit, aki pénteken filmpályázati eredményhirdetésre megy, ezért csak szombaton jön utánunk Kolozsvárra. Fél kettőre érkezünk Ady városába, Nagyváradra. Egyenest a Szent László Római Katolikus Líceumba megyünk, ahol két óra alatt megmutatják nekünk az épületet. Elmondják közben, hogy egyre kevesebb a gyerek, akiknek a kedvéért el is térnek tantervtől, tankönyvtől, inkább a kedvüket ébresztgetik, és szakmát igyekeznek adni a kezükbe, amivel kezdhetnek majd valamit. Meg hogy nagy szükségük lenne kortárs magyar, magyar nyelvű irodalomra, mert arra nincs pénz... Bolyongunk még két órát a belvárosban, végigmegyünk a főutcán, forgatjuk a filmünket. Húszperces felhőszakadás kap el minket: a Holnaposok szobránál és az Állami Színház árkádjai alatt álljuk végig, amíg meg nem ment minket a busz. Hat óra tájt elfoglaljuk szállásunkat, megtömjük a hasunkat krumplilevessel, sült hússal, rizzsel, zöldségkörettel, és este már el se hagyjuk a Góbé Csárdát. Még egy körre találkozunk, hogy meghallgassuk Szilágyi István honismereti vezetőnk lélekből jövő szavait arról, milyen magyarnak lenni Romániában.

 

Második nap, péntek. Svédasztalos reggeli, magunknak állítunk össze napközbenre útravalót. Indulunk: busszal átvágunk a városon. Nagyvárad sokarcú, kétszázezres város! Nagyszalontára megyünk, a csonka toronyban gyönyörű, négyszintes kiállítás Arany Jánosról. Látjuk a szülőház helyén épült lakóházat, látjuk az első iskoláját. Aztán vissza Nagyváradra: előbb a Kanonok-sort nézzük meg a maga ötvenhét oszlopával kívülről, utóbb belülről a Szent László-templomot. Onnét a belváros irányába megyünk, hogy megnézhessük a Müllerájt, ahol Nagyvárad legjelentősebb Ady-kiállítása van, de pénteken kettőkor bezárják, és mi fél órával késtük le. Elgyalogolunk a Léda-házig, ahol egykor Ady nagy szerelme élt, de csupán egy üres, romos házat találunk. Begyalogolunk a belvárosba, kapunk egy óra szabad időt. Földerítjük, hová jár szórakozni a város fiatal értelmisége. Átgyalogolunk a váron – ami tulajdonképpen erőd –, onnan a szállásra. Vacsora – húsgombócleves és bolognai tészta – után a házigazdánkat hallgatjuk, aki a város történelméről beszél nekünk. A gyerekek édesek, ahogyan együtt vannak, persze mindenki vérmérséklete szerint, de a különböző körök keveredve egymással: egy nyolcas-tizes csoport éppen a tanárokat és a tantárgyakat tárgyalja ki... Igazi osztálykirándulás, a második nap végére is remek hangulatban, csak immár mintha kissé fáradtan.

 

Harmadik nap, szombat. Összecsomagolunk, és reggeli után indulunk Kolozsvárra. Pontosabban Kolozsvár felé, mert több helyen megállunk. Először Kalotaszentkirályon, ahol egy fa alatt, egy patak partján ücsörgött Ady, és írt verset. Valami hangulat megcsapja az ugyanott megállót, különösen, ha meg is hallgatja az ominózus verset. Utána Csucsán, ahol az első világháború idején élt, amíg apósa meg nem halt, és Csinszkával Pestre nem költözött: a régi osztállyal is jártunk itt, a gondnok ugyanolyan mufurc, amilyen négy éve is volt. Megállunk Körösfőn, hogy megnézzük az üzleteket az út két oldalán, és aki akar, vehessen kosarat, kürtőskalácshoz nyársat, diótörőt... Kora délután pedig begördülünk Kolozsvárra. A főtéren állunk meg, megnézzük Mátyás szülőházát, a Szent Mihály-templomot és Fadrusz János szobrát Mátyás királyról. És kap az osztály másfél óra szabad időt, mindenki avval tölti, amivel jólesik. Tanulmányi kirándulásunk közepén járva el is fáradtunk, a sok élmény meg is szédített bennünket, kell egy kis kikapcsolódás. Amikor megint találkozunk, elsétálunk a házsongárdi temetőbe, tisztelgünk Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, Dsida Jenő sírja előtt, majd együtt kibuszozunk a buszpályaudvarra  Zelles Lili elé, aki aznap jön utánunk. Díjat ugyan nem kapott, de sok-sok szóbeli elismerést igen. És a neve forog fiatal filmesek körében! Elfoglaljuk a szállásunkat a Bethlen Kata Diakóniai Központban, nagyon szépek a szobáink fürdőszobákkal, megvacsorázunk (forró zöldséglevest, utána rántott csirkemellet hagymás krumplival), majd este maradunk is a szálláson, persze kilenc óra múlt már... A harmadik éjszaka közeleg: egy idő után a gyerekek, akik eleinte játszanak, beszélgetnek, elcsöndesednek.

 

Negyedik nap, vasárnap. Reggeli után a tordai sóbányába indulunk. Sok templom, vár, műemlék után ez szórakoztatóbb... Érződik benne a „pénz”, amelyből nemzetközi szintű látványosságot építettek ki. Valamennyit látunk Torda belvárosából is, ahogy átgördülünk rajta, aztán megyünk két órát, megnézünk útközben egy akció-vígjátékot, amíg Segesvárra érünk. Megérdemelten a világörökség része: az erdélyi szászoknak megadatott a szorgalom és abból következően a pénz, hogy ilyen hangulatos várost építsenek maguknak. Marosvásárhely a következő megálló, a székelyek „fővárosa”. Rendezett, tiszta, tekintélyes épületekkel, hatalmas főtérrel, a nagyváradinál, a kolozsvárinál jóval több magyar szóval. Látjuk a Bólyaiak szobrát, a városházát, a kultúrpalotát. Egy óra alatt legalább benyomást szerzünk róla, igaz, szokatlanul csöndeset, vasárnap délutánit, mindössze egyetlen turistacsoporttal találkozunk. És megint két óra a buszban, hogy visszaérjünk Kolozsvárra, megvacsorázzunk, és három szabad este után a negyediken összeüljünk, és megbeszéljük, mit szeretnénk a június 5-i osztályesten és az október 20-i szalagavatón. Sok az ötlet: az elképzelések gyorsan körvonalazódnak. Hosszú, idegenvezetői magyarázatokat képesek unni, de a maguk dolgában ugyanakkor, remélhetőleg, képesek cselekedni. 

 

Ötödik nap, hétfő. A szokottnál korábban kelünk, hogy legyen időnk reggelizni, csomagolni, bepakolni, és nyolckor már úton lehessünk. Nagy út előtt állunk: ma Ady életének több helyszínére kell eljutnunk. Először Zilahra megyünk, ahol négy évig élt és tanult. Se egykori iskolájába, se egykori lakásába nem jutunk be, pedig ott a Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével kiállítást is berendeztek, pünkösdkor tudniillik mindkettő zárva: kívülről nézzük meg mindkettőt. Szilágylompértra megyünk, ahol a költő nagyszülei éltek, akiket gyakran meglátogatott, és ahol állítólag egy gesztenyefa árnyékában egy malomkő mellett sokat ücsörgött. Még a honismereti vezetőnk is most tudta meg, hogy a helyére iskola épült. Körbejárjuk az épületet, és legalább az emléktáblát megnézzük, valamint a református templom kertjében Ady szobrát. A következő állomás Érdmindszent, a falu mostani nevén: Ady Endre. Szegény és elhanyagolt, de a szélén ott az egykori Ady-szülőház, valamint a család 1911-ben épült új háza. Fölismerjük híres, jellegzetes fényképek helyszínét is. Még Nagykárolyba buszozunk, ahol szintén élt és tanult, de ez a régi iskola is zárva. Onnét pedig haza: fél kilenckor gördülünk a Batthyány térre.

Tisza-túra 2018Vissza a(z) kirándulások oldalraTeker(g)és az Őrségben
hétfő (október 15.)
Szaktanári fogadóóra
16:00-19:00
szerda (október 17.)
1949 előtti öregdiákok találkozója
10:00
csütörtök (október 18.)
Egymillió gyermek imádkozza a Rózsafüzért
09:00
péntek (október 19.)
Megemlékezés az 1956-os forradalomról
szombat (október 20.)
Szalagavató bál
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)