Vissza a nyitóoldalra

"...A TE EGYETLENEGYEDNEK ÉN ÉRETTEM..."

2017. október 9.

Levelek Szabó Magdának

 

1. Az estről

 

Kedves Szabó Magda! Igazából azt a lehetőséget kapta az osztályom, hogy írjon Önnek egy levelet, és nem nagyon tudtam hirtelen, hogy hogyan fogjak hozzá. Eleinte elkezdtem más emberek tapasztalatait, kritikáit olvasni, de azt gondoltam, hogy ez nem az én véleményem, meg nem is nagyon tudtam volna hogyan levélbe foglalni. Csak egy pár napja kezdődött a tanév, de már most lehet tudni, hogy az első nagyszabású projekt az Ön írásaival kapcsolatos, ugyanis fogunk rendezni az Írónő emlékére egy Szabó Magda estet. Megfordultam a helyszínen, hogy tapasztalatot gyűjtsek, és azt gondolom, hogy ha hozzuk a tőlünk telhető legjobb teljesítményt, nagyon sikeres programot fogunk tudni létrehozni! A Barabás Villa nagyon szép, költői helyszín, lehetőségek terén is jól állunk, így egyelőre nem aggódom.

(Donkó András)

 

Amióta visszajöttem a suliba a nyári szünetből, minden rólad szól, hisz most leszel 100 éves. Képzeld, készülünk neked egy produkcióval születésnapod alkalmából! Október 4-én lesz, ha gondolod, el is jöhetnél. Csinálunk neked egy külön VIP szekciót a kedvenc ételeiddel, macskákkal, és egy kis Mozart zenével. Ezen kívül nem tudom, mit írhatnék még neked… Oh, igen, én leszek a jelmezes a műsorban! Szóval a karaktereket, amelyeket még anno kitaláltál, és beleírtál a regényeidbe, verseidbe, azokat én fogom úgymond „megvalósítani”! Remélem, majd tetszeni fog.

(Lukács Fruzsina)

 

Túlvilági chat Szabó Magdával.

Én: Te a kezdetektől fogva tudtad, mi leszel, ha nagy leszel?

Ő: Gyermekkoromban a szüleim eltiltottak egy nyomasztó filmtől. Ekkor elővettem egy füzetet, és írtam egy még kétségbe ejtőbb történetet. Így a szüleimnek és nekem is nyilvánvalóvá vált, mihez értek.

Én: Erős kezdés, de gondolom, még ezek után sem volt sima az út a siker felé.

Ő: Természetesen nem. Eredetileg költőként indultam, de 1949-től majdnem a 60-as évekig nem publikálhattam. Ezek után tértem vissza a regényekhez és a drámákhoz.

Én: Kitartó személyiségre vall, hogy ez sem vette el a kedved az írástól! Viszont, ha nem haragszol, lassan el kell indulnom.

Ő: Örültem, hogy beszéltünk! További sok sikert, és keress nyugodtan, ha bármiben segíthetek!

Én: Köszönöm! Szia!

Ő: Szervusz!

(Varga Lili)

 

Ott voltam a Femina-díj átadóján, amikor átvette a díjat az évszázad egyik legjelentősebb könyvéért. Fogadja őszinte gratulációmat és elismerésemet!
Az átadón láttam először és csak ott szembesültem azzal, hogy ön 85 éves korában is milyen csodálatosan szép asszony! A barna szeme az egész ünnepség alatt nyugalmat árasztóan csillogott a már vénülő arcának ékköveként.

(Fentős Marcell)

 

2017-et írunk. Szabó Magda 100 év született. És 100 év alatt mi lecseréltük a levelezéseket a messengerre, az egyenruhákat Adidas Superstarokra és Michael Kors táskákra, a közös imádkozásokat a lógásokra a misékről, a „Jó napot kívánok, Isten áldásával!”-t a „Tanárnő, esetleg kérhetek egy szál cigarettát?”-ra. Ha érdekeset akarunk csinálni, akkor az legyen 2017-es! Legyen az, ami minket megfog. Egy egyenlet, az ismeretlen helyére tegyük be Szabó Magdát, adjuk össze. A végeredmény, hogy megnyertük magunkat, a közönséget – és 2017-et is.

(Zelles Lili)

 

2. A korról

 

Kedves Szabó Magda, bizonyára nem ismersz, hogy is ismerhetnél (apropó, elnézést az tegezésért, remélem, nem vagyok indiszkrét) hiszen csak egy pesti diák vagyok 2017-ből. Tudom, furán hangzik – „hát, hogy is írhatna valaki 2017-ből, biztos csak tréfál!” –, de így van. Eddigre sikerült kifejlesztenünk a társaimmal egy olyan technológiát, amivel az emberiség által létrehozott fogalmon, az időn képesek vagyunk lyukat ütni, és kisebb méretű tárgyakat ezen az időkapun át tudunk továbbítani, szinte bármelyik évszázadba! De ez a találmányunk még nem tökéletes.

(Knapecz Máté)

 

Manapság az embernek el kell adnia magát, a képességeit, és minél drágábban, annál jobb. Emiatt olykor semmi kedvem ehhez a nagy hajtáshoz. Egyfajta irigység tölt el azok iránt, akik felülkerekedtek magukon, és ekkor irtó csalódottá és mérgessé válok magamra! Mert nem látom a jövőmet ebben a világban. Hiszen, mondjuk, itt vagy te, Az Ember, akit nagybetűvel írok, aki igazi példakép tűzön-vízen keresztül, mindenkinek bizonyítva, hogy megérdemli, hogy halála után is emberek százai gyűljenek össze, és megcsodálják teremtményét, életének termését, és meghatódva ismerjék el, hogy te vagy A Példakép! 

(Munkácsi Márk)

 

Térben és időben elég nagy a távolság közöttünk, de mégis megkísérlek néhány felvetést ebben a levélben, hogy mi köthet össze egy XX. századi írót és egy XXI. századi diákot. Mi már nem annyira a latin nyelven és a klasszikusokon nőttünk fel, nem csendes könyvtárakban gyűjtjük az ismeretünket a világról, az ön könyveivel is a világhálón találkozunk. Valójában megdöbbentő belegondolni, hogy az ön élete során mennyire gyorsan változott a világ, micsoda történelmi fordulatokat kellett átélnie, és lelkileg feldolgoznia. Megdöbbentő belegondolni abba is, hogy ki mindenki volt az ön kortársa, akikkel ön még találkozhatott, beszélhetett, akiket mi leginkább a tankönyvekből vagy a wikipédiáról ismerünk. Azzal, hogy regényeket írt, azzal tulajdonképpen saját szemével láttatja a XX. századot, és ezzel lehetővé teszi nekünk, XXI. századi fiataloknak, hogy egy-egy regény erejéig szinte egy időutazáson vegyünk részt.

(Agócs István)

 

Számos dolog érdekelne önről. Először is szeretném, ha mesélne kicsit nekem a gyermekkoráról és a szüleiről. Milyen családban nevelkedett? Milyen volt egy debreceni gimnáziumba járni? Esetleg, hogy a világháborúk mennyire befolyásolták az ön életét? Tudom, a műveiben ezek a kérdések megfogalmazódnak, de öntől szeretném hallani! Ha úgy van, fény derülhet az életében fontos szerepet játszó gyerekkori kapcsolataira! Persze tudom, nem könnyű ezekről a dolgokról beszélni, főleg nem egy idegennek.

(Hullár Konrád)

 

Maga a tudás lehet a hosszú élet titka? Rengeteget gondolkoztam, hogy az idősebb kori elmét hogyan lehet frissen, és épen tartani egészen, mint ahogy a te esetedben, kilencven évig… Azt gondolom, a te inspirációd  sok mindenkinek erőt tud adni. Mások mellett nekem is. Hogy véghez vigyük, amit elkezdtünk, és ne adjuk fel soha, és tanuljunk mindig új dolgokat, mert az ember minden nap tanulhat valami újat! Akkor marad friss az elménk. Köszönöm az inspirációt és értékrendet, amit te képviseltél.

(Szőke Henriett)

 

3. Művekről

 

Tisztelt Írónő! Egy interjújában csodálattal hallgattam, ahogy édesapjáról, illetve édesanyjáról mesél, és az irántuk érzett szeretetéről. Valamint azt is most tudtam meg, hogy ön nem írónak indult, hanem latin szakos tanár akart lenni, majd az élet hozta úgy, hogy verseket-novellákat kezdett el írni! Őszintén szólva az írónő költeményeiből semmit nem olvastam, szóval nem tudnék most semmiféle élménybeszámolót írni, hogy tetszett-e avagy sem egy-két műve, de szerintem a közeljövőben elkezdem egyik nagy könyvét, az Abigélt, hogy valamennyire megismerjem az ön írásmódját, és véleményt tudjak alkotni. A kutatómunkám során ámultam annak olvastán, hogy az ön műveit megközelítőleg 42 nyelvre fordították le! Erre csak egy szó van… Lenyűgöző.

(Kolozsi László)

 

A Tündér Lala megvan nekünk, és nagyon szeretjük. Legalább kétszer-háromszor olvastuk, de lehet, hogy többször. Én személy szerint nem szeretem a magyar könyveket, vagy csak nagyon keveset, de ezt nagyon! Ez a könyv felkeltette az érdeklődésemet, ami ritka a magyar könyveknél… Nem szeretem, ha túl régi, mert az nekem unalmas. Lehet, hogy azért, mert más világ volt régen. Tündér Lala viszont kicsit rám emlékeztet, aki mindig elkóborol, és azt csinálja, amit nem szabad… 

(Andrásfalvy Anna)

 

Kedves Írónő! Elolvastam a Mózes egy, huszonkettő című művedet az Ábrahám fejezetig, és ennek kapcsán szeretném veled megosztani az olvasás közben megfogalmazódott gondolataimat. Mai fejjel és szívvel átérezve, ugyan nem éltem át, és nem voltam teljes valómmal részese a múltban történt borzalmaknak, amit egyik nemzet vét a másik ellen, és Isten adja, hogy ne történjen meg újra, de mivel hazámat és nemzetemet érték e leírhatatlanul kegyetlen tettek, ezért merem leírni, amit most írok. A hatalom, mint olyan, az érző, tisztaszívű és gondolkodású embert nem környékezi meg. Ezt tudom. Ha pedig mégis, akkor az imént felsorolt tulajdonságok nem igazak az illetőre. És ezért van az, hogy a hatalmon lévők egyike-másika, szerencsére történelmünk számos uralkodója rácáfol állításomra, nem méltó hazája sorsának formálására, alakítására.

(Kassay Márton)

 

Az én kedvenc versem a Sohasem. Fölolvasom neked az első versszakot, ahogyan én mondanám, jó?  

Én nem akartam sohasem.

Nekem nem olvadt ereszem,

ha március jött, s szerteszét

tördelte a szomszéd jegét.

Én nem akartam emberi

sorssal, mint hinta, lengeni

mélyből magasba s újra le;

tengerbe vágytam szüntelen:

fövénybe fúrni hátamat,

hallgatni, mint a nagy halak,

és nem bukni a fénybe fel,

és nem követni éneket,

ha lengenek a fátyolok,

ha zengenek a távolok.

(Csík Kata)

 

Két idézet öntől, amelyek nekem fontosak. Az egyik: „Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság. És a másik: „Nekem nincs arcom, nincsenek vonásaim, minden összemosódik rajtam, amíg ki nem festem magam, csak maszkjaim vannak.”

(Teran Nikolasz)

 

4. Írásról

 

Kedves Írónő, volna egy kérdésem! Egy idézethez fűződik, melyet ön alkotott. "Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat." Ez mikor alakult ki önben, és minek a hatására hozta nyilvánosságra eme gondolatát? Féltett valamit? Vagy mit értett a titok szó alatt? A nagy sikere mögött állt valami olyan nagy kérdés, amelyre csak ön tudta a választ? Az is felmerült bennem, hogy csak arra célzott, hogy ha majd olvassák verseit és regényeit az elemző irodalmárok, nem tudhatják majd, hogy ön miért írta, amit írt, és hogy mit érzett, amikor írta az adott művet. Hiszen mi csak találgathatunk, de csak ön tudhatja az igazságot alkotásairól!

(Garai Gábor)

 

Most tudom csak leírni azt, mennyire szeretnék hasonlítani egy olyan íróra, aki még a New York Times 10-es listájába is bekerült! Mondjuk, nem pont macskával öregednék meg hanem talán egy kutyával, de a sikerei valamelyikével már boldog lennék. Tanácsot is kérnék, ha lehet erről szó és miért ne lehetne, ha már a választ úgyse kapom meg. Sose tudok annyira megragadni egy történetemnél, hogy folytassam, és teljesen kiforrjon! Mindig megunom, és félbehagyom. Aztán meg a kifejezés… Elég sok bajom van azzal, amikor a fejemben egy nagyon jól elképzelt esemény megtörténik, de papírra vagy éppen a modern kor gyermekeként egy dokumentumba leírni már nem tudom. És ez nem kifejezetten csak az írásra igaz…

(Király Eszter)

 

Kedves írónőtársam, a rengeteg jó tanácsod és ötleted, melyet az írással kapcsolatban adtál, mind sikert aratott! Történt, hogy álmodtam egy izgalmas történetet, és sikerült is fölhasználnom azt, egy kezdődő regényem részeként. Hihetetlen mennyire hasznos, mikor az ember csak úgy kiül, egyedül és csöndesen a szabad ég alá, hogy a felhőket nézve, gondolkozhasson. Minden fehér pamacs egy alakot rejt és az alakok mindig mesélnek valamit, ha eléggé odafigyelünk. A fák susogása zenévé alakul és a történet valósággá válik… Örülök, hogy a tanítványod lehettem!

(Debreczy Csenge)
 

5. A levélírók önmagukról

 

Igen Tisztelt Írónő! Miután megtudtam, hogy levelet kell írni önnek, felmentem az internetre, és elkezdtem kutakodni, mit is találhatnék „a nemzet írójáról”. El kell mondanom, hogy több mindent, mint amire számítottam. Írói tehetsége mellett engem túlnyomórészt személyisége, életfelfogása és a dolgokhoz való hozzáállása varázsolt el. Olvastam és néztem az interjúkat, és a végén annyira belemélyedtem, hogy mérges lettem.  Mérges lettem magamra, a világra, és a halálra, mert túlságosan is szeretnék magával beszélgetni, annyi kérdésem lenne.

(Petrovics Sára)

 

Nem tudom, emlékszik-e még rám, de én voltam az a kisgyerek, a Kerepesi piacon, akit megnevettetett, amikor elszakadtam édesanyámtól. Mikor megláttam magam felé közeledni, egy kicsit megijedtem, hogy egy öreg, mogorva néni jön felém. Miután kedvesen megszólított, és nekem adta azt a finom, piros almát, már tudtam, hogy Ön nagyon kedves. Köszönöm, hogy megvigasztalt, köszönöm, hogy megtalálta nekem anyát. Akkor még nem tudtam, ki is maga valójában, anya csak otthon mondta el, hogy Ön az a híres író, akinek a könyveit szokta olvasgatni. Bevéstem az elmémbe a nevét a megmentőmnek!

(Sziva Bendegúz)

 

Örülök, hogy találtam még egy embert, ki ugyanúgy vélekedik a szigorú iskolákról, mint jómagam! Az iskolában a lehető legtöbbet meg kell tapasztalni, határainkat át kell lépni a fegyelem és a munka oltára előtt, hogy majd a való életben helyt tudjunk állni. Ön os megvalósította az álmát, tanári diplomát szerzett, tanított is, és író is lett. Annak is örülök, hogy engem erre tanított: ,,A rossz és a jó együtt tette ki az egész életemet. A kihívásra azzal feleltem, hogy nem engedtem azoknak az erőknek, amelyek megpróbáltak a magam útján megállítani ”

(Papp Dóri)

 

Nagyon fontos a jövőn gondolkozni, tervezni és ezzel együtt megálmodni azt, amit szeretnénk. Az álmodozás nem bűn, de nem lehet csak álomvilágban élni. Mert egy idő után az illető már nem tud kiszabadulni a világából. Az életben életcélok kellenek, folyamatosan nagyobbak. Nem lehet egyből azt mondani, hogy na, én most rendező szeretnék lenni és hopp, már ott is ülsz a rendezői székben. Lépcsőzetesen kell felépíteni a célunk felé vezető utat, ugye? És pontosan ezért kell olyan irányba haladni, amit szeretünk csinálni. Az élet is gördülékenyebb lesz. Biztos látja mindenki azt a sok embert a metrón, akik már reggel úton vannak, és annyira boldogtalan képpel bámulnak maguk elé! Valószínűleg pont emiatt, mert nem élnek boldogságban, emiatt kiköltözik belőlük az életkedv…

(Horváth Dániel)

 

Idén meg kéne csinálnom angolból a nyelvvizsgát, mert az sok pontot ér a felvételin. Németből is kéne, mert az kell a diplomához. Persze azt majd később. Ha összejön minden, és elvégzem az egyetemet, megvan a diploma, akkor lehet, hogy kimennék külföldre dolgozni egy kis pénzért. Persze hazajönnék, mert a családom meg a barátaim itt vannak. Ráadásul itthon is keresnek informatikusokat! Nem tudom, mennyit értesz ebből az egészből, meg hogy a te idődben hogy voltak ezek. Remélem, azért valamennyire érthetően írtam. Bocsánat, hogy össze-vissza írok mindent, csak annyi mindent tudnék még mesélni, de talán majd máskor, vagy ha találkozunk. Addig még van idő, remélem.

(Sillye Gergely)

 

Mostanában egyre inkább dobom le magamról az álarcot. Megpróbálok nem hisztizni. Megpróbálok nyugodtabb lenni, hogy ne húzzam fel magam minden apróságon. Szerintem ez egyre jobban sikerül, megint egyre többet nevetek, egyre boldogabb vagyok, és egyre nyitottabb. Egyre több embert ismerek meg, egyre több dologhoz próbálok pozitívan állni. Néha még a tanulás is öröm (habár ez még csak félévente egyszer-kétszer jön rám, de persze ez változhat...)

(Szokolay Réka) 

Földrajz órák az ELTE ásványtárában!Vissza a(z) programok oldalraFöldrajz tanárunk képei az m1-en!
péntek (december 15.)
Bécsi kirándulás
Adventi gyertyagyújtás
12:15
hétfő (december 18.)
Reggeli zsolozsma a 10.e osztállyal
szerda (december 20.)
Délután osztálykarácsony
csütörtök (december 21.)
A téli szünetet megelőző utolsó tanítási nap
Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium Admin E-mail Levelezés (egyetemi.hu)